Harangszó, 1924
1924-11-09 / 46. szám
348 «ARANOSZO 1924. november 9 nos s megszakítás nélkül való művelése, azzal való minél sűrűbb s behatóbb foglalkozás, a meggyőződés ébrentartása, fokozása, megacélozása s vértezése a hitetlenség s kápráztató, de múló földi kincsek kisértéseivel szemben, de főfeladatunk a láthatatlan egyház szolgálatában álló látható egyház szerelete s erősítése, mert miként ezt ékesszavu püspökünk oly szépen fejezi ki egyik előadásában, az egyházban való közösség, úgy más vallási élmenyeinek közlése, a közösség lelkesedésének megtapasztalása táplálja, erősíti hitünket, itt épülünk egymás hite által, az egyháztól nyert hatások jelölnek irányt fejlődésünk utján, az Istennel való lelki közönségbe az egyház segit el, mig az ember egyéni vallásossága Istenhez közeledés, az egyházban Isten közeledik az emberhez. „Aki tehát állandó közösségben akar lenni Istennel, az látogassa a hívők gyülekezetét, ahol erőt meríthet az élet küzdelmeire.“ Nagyon szépek voltak a beszéd hazafias vonatkozásai is. Egyházunk támogatására kell késztetnie vallásos érzésünkön kívül hazafias érzésünknek is, mert lehetetlen fel nem ismernünk egyházunk nagy nemzeti jelentőségét, a mi nemzeti ku tuifeladataink teljesítésében minél nagyobb erejének szükségét, nemzeti fenmaradásunk nélkülözhetetlen feltételét képező kultutfölényünk kivívásának s fentartásának óriási jelentőségét, egyházunknak annak előmozdításában való nagy szerepét s hivatottságát, mert rendíthetetlen meggyőződéssel kell vallanunk, hogy ezt mind csakis hiveinknek itt az egyházban lefolyó valláserkölcsi nevelésével mozdíthatjuk elő. Ez a nevelés biztosítja egyfelől egyházunk fejlődését, tekintélyét s fennmaradását, de ez fogja megmenteni azokat az erkölcsi alapköveket is, amelyek elhelyezése nélkül hazánk jövő boldogságát s nagysáa kocsisok kezdetleges hámokat rögtönöztek s a középen ruhadarabokkal körülcsavarva a lovakra erősítették s két felől a kötél végét az ághoz kötötték. Egy-egy ily ág elé a kapitány két lovast állított. — És most — int nekik — rajta. Lovaitok nektek engedelmeskednek. Indítsátok meg a vohtatást. A lovak némi vonakodás és biztatás után el is indultak a kocsik u án. Otthon egy előre vágtató lovas által értesítve a lakosság összegyűlve várt s örömujjongással üdvözölte a szerencsés vadászokat s a gazdag zsákmányt. Ennek kiosztása a„ főnök intésére azonnal megkezdődött. Ő egyúttal a fehér testvér óhajtására kihirdette, hogy az állatok bőrét vigyázattal vonják le, meg ne lukasszák. Ezeket, amint megszáradnak, a városba viszik, eladják s árukon élelmiszelt vesznek. A kiosztott húst a nők sátraikba vittek s amit későbbre akartak eltenni, azt a sátor közepén égő lűz füstjének fenn a csúcson kivezetésére szolgaló nyíláson felfüstölték. Másnap a főnök gyű ésre hívta össze a családfőket. Ezen a kapitány újra előadta indítványát: mondják ki nyíltan, hogy ezután a maru törzs békességben akar élni a fehér emberekkel, nem háborgatja azokat, akik nem támadnak ellene. De bár a fehér testvért mindnyájan megszerették, mint jól- tevójüket dicsőítik: a régi szokáshoz ragaszkodás még mindig talált okot az aggodalomra az életmód megváltoztatása felett, (Folyt, köv.) gát sem remélhetjük. Azután megemlékezik a református testvérekről, akiket szeretettel üdvözöl. Munkára hív mindenkit, hogy az egyházat első helyre emelhessék. Dologra hív mindenkit, hogy szeretett hazánk boldogságát elérhessük, amely csak akkor valósulhat meg, ha a felekezetek között teljes a megértés és békesség, ha nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami egyesít. Tartsuk tiszteletben mindenkinek elismerést érdemlő igaz meggyőződését, éppen úgy, ahogyan azt magunk részire megköveteljük. De, ha netán támadás érne bárhonnan, ez ellen úgy védekezzünk, amint arra Krisztus Urunk tanított s tegyük ezt abban a megnyugtató meggyőződésben, hogy gyarló emberek megtévelyedésével s sokszor egyéni érdekeiből származó támadásával szemben, a mi erős és megdönthetetlen várunk Istenünkben van. Azután áttér a gyermekek nevelésének, tanításának fontos kérdésére, mert a célok és sikerek eléréséi ebben a kérdésben látja. Büszkén tekint az egyház iskoláira, amelyek rendeltetéséről szól. A legnagyobb igényekkel kell fellépni azokkal czemben, kikre legdrágább kincsünk, gyermekeink nevelése van bízva. A hitoktatói kar érdemeit méltatja. Az egyetemi ifjúság fokozottabb támogatását teiadatai soraba iktatja. A szegények támogatásának programmjánál a belmisszió működéséről különös melegséggel emlékezik meg. A vallásos esték látogatására buzdít. Az ev. sajtóra hívja föl a figyelmet. Örömmel emlékezik meg 1 az ifjúsági egyesületről, amelyet erős várnak nevez, az ének- és zenekarról, annak lelkes karnagyáról lelkesedéssel szól. A Szeretetház munkáját méltatja. Szól a nádorvárosi templom terveiről is, az újvárosi östemplom tornyának a megépítéséről. Szól az anyagi ügyek vezetéséről s annak elveiről. Ezek tekintetében a köznapi háztartási elvek fölé kell emelkednünk, mert amit Isten legdrágább adománya, a hitünk méltó ápolására szükségesnek látunk, annak nem szabad hiányolna, bármily áldozatba került is. Nem szabad hiányoznia az áldoza'- készségnek a tekintetben sem, hogy a nyomort enyhítsük s szegény testvéreinken segítsünk úgy, ahogy ezt hitünk tanai kötelességünkké teszik. Beszédét a következő gondolatokkal végzi: Igyekezni fogok folyton figyelő lélekkel minden, egyházközségünket fenyegető veszedelmet elhárítani: törvényben biztosított minden jogainkat teljes eréllyel fogom megvédelmezni. Törvényes igényeinket pedig érvényesíteni fogom. Tisztemben, amelynek címét mindennél többre értékelem mert annak elismerése, amit Isten országáért dolgozni igyekszem, eskümhöz hiven akarok eljárni, de abban nem méltóságot és ünneplést keresek, hanem mindenkinek készségesen szolgálatára akarok állni, hiven mesterem tanításához: „aki közöttetek első akar lenni, legyen mindnyájatoknak szolgája". Az egyházközség tagjait pedig, vezetőket s nem vezetőket egyaránt munkára hívom. Arra a munkára, mely naggyá fogja tenni egyházunkat s egyedül teheti ismét naggyá szeretett hazánkat. Vezetni akarom s fogom egyházközségünket azon az utón, ahol eljutunk a mi Atyánkhoz, kinek áldását kérjük működésünkre. Általános éljenzés fogadta a gonddal, bölcsességgel és tudással megszerkesztett nagy programmbeszédet. Á helyeslés megcsillapodásával az uj felügyelő szívesen üdvözölte munkatársát, Mikiás Mihály ny. ezredes másodfelügyelőt, aki az üdvözlésre a következő rövid, de talpraesett beszéddel válaszolt: Hálatelt érzéssel, szívem egész melegével mondok köszönetét a mélyen tisztelt közgyűlésnek azért a bizalomért, mellyel engem kitüntetni szíves volt. Én ezt a bizalmat oly nagyra tartom, annyira becsülöm és rám nézve olyan megtisztelőnek tekintem, hogy kölelcsségemet véltem teljesíteni akkor, midőn ezt a tisztséget e fogadtam. Programmom — a felügyelő urnák imént előadott prograinmja. Ezen programm keresztülviteléhez mint öreg katona fegyverrel jövök, csakhogy ez a fegyver nem valami ölő szerszám, ez a fegyver a szív, a szívem, mely telve van kiolthatatlan szeretettel ősi hitem és az egyház iránt; jövök kötelességérzettel, avval a kötelességérzettel, melynek egyenes útjáról tudva sohasem tértem le. Ha ezen kft hatalmas tényezővel és Isten oltalma mellett az egyházközségnek a jövőben szolgálatára lehetek, boldognak fogom magam érezni. Kérve Isten bőséges áldását az egyház- községre és annak minden egyes tagjara, ismételten kérem, fogadják legösziatébb köszönetem nyilvánítását. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az egyház papjai nevében Pál- iuay Laos esperes, a református testvéregyház küldöttsége nevében Czeglédy Sándor ref. esperes, az egyház tanítóságának küldöttsége élén Benedek Vince igazgató, a belmisszió küldöttsége nevében özv. Spä h Gyu- láné, dr. Welsz Aladár pedig az ifjú - sági egyesület élén üdvözölte az uj felügyelőt. • Dr. Dakavits Vilmos felügyelő mindegyik beszédre válaszolt, köszönetét mondott s a közgyűlést bezárta. Isó Vince imájával végződött a szép ünnep, amely után a gratulálók serege vette körül az uj felügyelőket. | t N ag yatádi Szabó István, j A legnagyobb magyar kisgazda és kisgazdavezér: Nagyatádi Szabó István volt fö dcaívelésügyi miniszter Erdőcsokonyán váratlanul elhalt. Véle egy tüneményes emberi pálya szakadt hi télén ketté. Nagyatádi Szabó Istváa politikai józanságával, óvatosságával és szívósságával különösen az utóbbi esztendőkben a nemzet sorsának inté<ésében döntő szerepet játszott. Sierette a főidet, mint minden magyar gazda és nem magának szerette meg, hanem a fajtájának. Szerette a fajtáját és a magyar gazda önérzetének emelésére, politikai sú
