Harangszó, 1924
1924-08-31 / 36. szám
XV. évfolyam. 1924. augusztus 31. 36. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910 ben. Laptulajdoaoa: a DaDáDttll Luttier-Szövetséo. li Orazágo« IiUther-bzŐTet- aég hl Tatait»« lapja. Késlratok, előflíatésl díjak és reklámidők a HAKANGSZÓ azerkeaztó- kiadóhlvatalinak Siantgotth&rdra (Vaavm.) küldendők. Klőflzetéat elfogad minden evang. lelkén 6a tanító. M íojsleoik mlodeo már nap / De ha szenvedtek is az igazságért boldogok vagytok. SaerkeaatO-ldadóhiTalal : SZENTOOTTHÁRD. Vasvárai egye. A „HAJUNeUO» előfizethet Ara: a harmadik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Lather-8sŐTetégl tagoknak 10°/»-oa kedveamény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a ül. negyedre 20.900 K. A .Harangozó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Amíg nem késő! Csak az jó őrálló, aki mihelyt látja az ellenséget, azonnal jelt ad. Csak az jó őrálló lelki tekintetben is, aki figyelmezteti a népet a fenyegető veszedelemre. Pedig, fájdalom, nagyon sokan vannak, akik ezt nem teszik. Sokan nem teszik, mert nem látják nagynak a veszélyt. Pedig lehet-e nagyobb veszély, mint a lélek elkárhozása. Mások azért nem adnak jelt, mert azzal áltatják magukat, hogy a veszedelem nincs közel s hogy a halál órájáig van még elég idő a megtérésre. Pedig a halál minddn pillanatban elvághatja a földi nyomorult élet fonalát s felhangzik a rettenetes szó: Késő ! Ismét mások azért nem hívják fel a népet a megtérésre, mert szükségtelennek tartják másokat is megmenteni. Minek törődjem én másokkal, így szólnak sokan. Avagy őrzője vagyok-e én az én testvéremnek, így kiáltanak fel sokan Káinnál! Hiszen mások is csak hisznek valamit, ha nem hisznek is a Krisztusban, így biztatják magukat mások. De mindez csak azt mutatja, hogy aki így beszél, az maga sem hisz igazán a Krisztusban, maga sem érzi eléggé, hogy idvességet csak a Krisztussal való közösség szerez. Félre ezekkel az önámításokkal. Félre a lelkiismeret elaltatásával! Aki a Krisztusé, az kiáltson, ébresszen másokat is, hogy minden térd meghajoljon az Idvezítő előtt, amíg nem késő! Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a^HARANGSZÓ“ fenntartására. Mi lesz velünk? Irta: Dr. Szlávik Mátyás. A világháború és az azt követő szociális forradalom az egyházak krízisét az egyetemes keresztyén- ség és ezzel az egész európai kultúra és összes ideálista tényezőinek krízisévé dagasztotta. Különböző oldalról ma a keresztyénség csődjét hirdetik. Amilyen bizonyos az, hogy az egyes emberek küzdelmeiben, szenvedéseiben és halálában, mint Istennek ereje és hatalma a keresztyénség a legvadabb viharok, sőt az ördög orgiái között is helyt állott, annyira kétségtelen másrészt az, hogy a világ folyásának és a népélet mozgalmainak erkölcsi szabályozásában ma szinte felmondta a szolgálatát. Legalább is meg nem akadályozhatta azt, hogy az európai kulturemberiség közel jutott a teljes szétzüllesztéshez ás egyelőre Jézus és az ő evangéliuma részéről Isten és a jónak szent nevében valamelyes győzelmes ellenállás számára nem várható. Minden túlzás nélkül visszafelé pillantva azt mondhatjuk, hogy a keresztyénség mai összes történeti- formáiban a világszellem kísértéseinek, a nemzetiségi és gazdasági hatalmi törekvéseknek és annak az elvilágia- sodásnak esett áldozatul, mely történetének kezdete óta mint állandó veszély kísérte és abban az arányban növekedett, amilyenben neki legalább külsőleg sikerült urává lenni e világnak és arra rányomni a maga bélyegét. Már az Úr is a világ gazdagságában látta az istenországa legerősebb riválisát. Arra rendelve, hogy a világ világossága legyen, elkápráztatta magát a világtól és annak hatalmasságaitól, hogy a föld sava legyen és sózó erejét elveszítette és mindenhez alkalmazkodott ott, ahol elvetnie és leküzd«iie kellett volna. Ennek a lelki erkölcsi csődnek következményei egyelőre beláthatatlanok. Bizonyos csak az, hogy az egész orosz egyház megsemmisült, hogy Németország és a reformáció népe ma a legnagyobb világtörténeti tragédia áldozata. Az a mérhetetlen szellemi káosz, amelyben ma minden népek és nemzetek fölött Damoklész kardjaként csüng, és főleg Németországban, a rend és a fegyelem hazájában erősebben pusztít, mint bárhol másutt, különösen kirívó módon azokban az önönmaguknak teljesen ellentmondó válaszokban jut kifejezésre, hogy mely utón kerülheti el az egész emberiség s a német nép a teljes erkölcsi Összeomlás pokoli katasztrófáját? Némelyek a maguk reménységében egy-egy jelenkori hatalmi faktorba, p. o. a szervezett proletáriátusba, az Egyesült Államok elnökébe és kedvelt eszméjébe: a jövendő nép- szövetségbe vagy valami forradalmi hatalmasságba kapaszkodnak, hogy attól várják, ami csaknem lehetetlen, a rendet, a békét és a nyugalmat. Úgy vélekednek, hogy a ma szétzüllesztett emberiséget csak helyesen kell megszervezni s ha az uj rend mögött még a testvériesen összekapcsolt világ legnagyobb hatalmassága is áll, a jó eredmény el nem maradhat. Mások viszont jövőnk üdvét csak valamely csodától: az Isten lelkének szíveinkre és az ő uralmának a világ folyására való közvetlen behatásától várják, miután az ő meggyőződésük szerint semmiféle emberi ész vagy hatalom a gonosznak óriási erejét meg nem törheti. Jézus valódi követőinek A sajtó, olvasóival áll vagy bukik.
