Harangszó, 1924
1924-08-31 / 36. szám
266 UARANŰ5Z0. 1924. augusztus 31 kizárólagos dolga az aztán, kérni az istenországa eljövetelét és ben- sőleg iránta fogékonynak maradni teljes szabadsággal a világgal és annak szellemével szemben. Egy harmadik, kevésbé nagyarányú, mint az előbbi kettő, megoldási mód azt ajánlja: munka és bizalom legyen azon a helyen, ahol kiki áll, és abban az erkölcsi felkészültségben és célkitűzésben türelmesen kitartani mindaddig, amíg az Isten éj után reggelt ád. A jövendölés természetesen nem a tudomány feladata, hanem a próféták tiszte, de azért ő is utalhat, mint történettudomány arra, hogy sötét órái már többször, és gyakran hosszú korszakokon át is voltak Jézus evangéliumának a íföldön, és a szilárd gyermeki hit mégsem szégyenült meg sohasem, — az a hit nevezetesen, amely Luther-bői a Kóburg várán így kiáltott fel: „ha mi nem vagyunk az egyház vagy legalább is annak egy része, hol van hát az egyház? Ha nincs nálunk Isten igéje, akkor hát kinél van ? Ha tehát Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ És az a hit, a- mely Kálvin-na\ azt mondatta: per médiám desperationem porumpere ami egyszerűbb amberi nyelven nem más, mint Carlyle kedvelt szava Goethe-bői: „Reméljetek!“ * * * Ezeket a fájdalmasan ható gondolatokat jegyeztem föl Wernle bázeli professzor „Einführung in das theol. Studium“ c. kiválóan szép és hatalmas műve még 1921-ben megjelent 3-ik kiadásának egyház- és dogmatörténeti részéből. Vájjon változott azóta a világ és a mi egyházunk, sőt az egész keresztyén- ség képe? Arra, a mi magyar evang. egyházunkra is vonatkozólag Bahil Mátyás művének címével így válaszolhatnánk: „tristissima facies. “ Szomorúan sötét kép a mi rideg valónk magyar hazában és egyházban egyaránt! „Egy favágó feleségének egy nap azt a szomorú hirt hozták, hogy a lezuhanó fa agyonütötte férjét Zokogva sietett azok elé, akik férjét hozták s hangosan kezdett jaj- veszékelni: Mihez is kezdjek most, mi lesz velem s gyermekeimmel ? Kétségbeesett jajveszékelése közben megszólal kis gyermeke s azt mondja: „Mama, te elfelejtetted már azt, amire tanítottál minket /“ Ez a pár szó gyermeke ajkáról észre téritette s feltekintett a jó Istenre, aki azt ígérte neki az ő igéjében, hogy ő az özvegyek és árvák atyja. Megvigasztalódott s nemcsak az öt gyermekét tudta felnevelni, hanem több szegényt is istápolhatott.“ Luther-Szövetség. Kapi Béla dunántúli püspök évi jelentéséből. Dunántűli Lutherszövetségünk ez évben is régi nehézségekkel küzdött. Vallásos estélyek és ünnepségek tartása, világnézeti előadások rendezése, ifjúsági egyesületek szervezése, a diákszövetségek munkájának irányítása képezték fő munkaprogrammját. Munkálkodásunk fő akadálya abban rejlik, hogy gyülekezeteinkben nem tudjuk élővé tenni régi szervezeteinket és nem tudjuk szervezeteinket az összes gyülekezetekre kiterjeszteni, mert megállapított tagdíjaink semmivé váltak, esetleg valorizálandó tagdíjunk pedig annál inkább túl magasnak látszanék, mert a mostani viszonyok között nem tudunk tagjainknak ellenértéket biztosítani. Úgy gondolom azonban, hogy elvégzett munkánk, melynek leggyümölcsözőbb részét a középiskolai diákszövetségek munkájában, továbbá a Harangsző fenntartásában látom az elmúlt nehéz évet sem teszi meddővé. A gyülekezetek belmisszió munkáját úgy szerveztem, hogy abban szóhoz jussanak a gyülekezetek Lut- herszövetségi helyi szervének vezetői is. A legtöbb helyen ez a szervezet hiányzik ugyan, de remélhetőleg ez a hiány csak időleges. Mihelyt pénzünk stabilizációja megtörténik, lehetővé válik számunkra a Lutherszö vétség erőteljes megszervezése. Dunántúli Lutherszövetségünk két esztendővel ezelőtt belekapcsolódott az Országos Lutherszövetségbe, de a belmissziói munkák tekintetében fenntartotta autonom jogait. Az Országos Lutherszövetség is a jelen szomorú nehézségeivel küzd Mégis szeretném, ha az Országos Lutherszövetség az egész ev. egyháztársadalmat érintő kérdéseket felkarolná. Szükségünk lenne a protestáns magyarság megnyilatkozására. Impozáns protestáns nagygyűlést kellene tartanunk és meg Ez a kis lány megy a kútra ... Népszínmű egy felvonásban. Irta : Csite Károly. 2) Mári néni: Úgy-úgy, kis lány, csak szégyenítsd meg a haszontalan Gyurkát, amiért nem mossa rendesen a fogait. Pedig eleget figyelmeztetem, unszolom rá. Erzsiké: Brr ! Utálom azt, akinek olyan szagos a szája, mint az izének — tudod is minek! Én reggel, délben, este minden evés után megmosom. (Palkóhoz.) Te is megmosod ? Palkó: Izé — reggel mindig megmosom. Erzsiké : Ezután este is megmosd, délben is megmosd, mert többet nem eszem a kalácsodból. Nesze! (A kalácsot visszaadja Palkónak.) Isten vele, Mári néni. (Ki- szökell az uccaajtón. Palkó és Gyurka utána sompolyognak. Mári néni pedig a második ajtón el.) NEGYEDIK JELENET. Ágnes, Mári néni. ^ Ágnes (a lustaság megtestesülése, a faluvégi kútról jön az uccaajtó felöl vizes dézsával s már az ajtóban elkezd jajgatni): Jaj, jaj, de borzasztómód elfáradtam ! Ezt a kutrajárási dolgot is szívesen átengedném másnak. Mári néni (kitekint az ajtón): Mi baj, te lány? Kinek a kutyái kergettek meg? Ágnes (a vizes dézsát a földre leszi, ö pedig a padra roskad, mint aki holtra fáradt): Megöl engem ez a keservetes viz- hordás! Higyje meg, Mári néni, jobban utálom, mint a bűnömet. Mári néni: Tudom. Ismerlek, gyönyörűségem, mint a tenyeremet.. . Dehát azt szeretném tudni, micsoda dolgot nem utálsz tulajdonképen ? Ágnes: Mindent inkább szeretek, csak a vizhordást nem. Mári néni: Teszem föl, szereted a konyhában való tisztogatást, főzést ? Ágnes: No, azt az egyet, a tisztogatást épen nem szeretem. A főzéssel még tán jobban meg tudnék barátkozni, ha nyáron olyan igen meleg nem volna a tűzhely mellett. Mári néni: Tudom, tudom ... A kapálást annál inkább szereted. Ágnes: Jaj, jaj, csak azt ne juttassa eszembe! Attól meg valósággal irtózom. Inkább akármit megteszek, csak kapálnom ne kelljen. Mári néni : Azt is tudom. Dehát szeretném azt az okos embert megtalálni, aki meg tudná mondani, micsoda dolog volna kedvedre való ? Ágnes : Minden dolgot szeretek én, de legjobban a — Mári néni: Az evést. Ágnes: Mond valamit, Mári néni. Az evést hát legjobban szeretem, főleg ha valami jó kedvemre valót főz. Mari néni: Node most tán tudok még egy olyan dolgot adni, ami kedvedre való lesz: vajat köpülsz. Jer a köpülőért a kamarába. Ott bele is töltöm a tejfölt. Ágnes (fel is kelne a pádról, nem is. Lomhán nyújtózkodik): Hisz azt még csak szívesen megtenném, csak ne kellene olyan sokat rángatni a köpülő-fát. (Lustán el Mári néni után) ' ÖTÖDIK JELENET. Palkó és Gyurka. Gyurka (az ucca felöl jön, nagy izgalommal Palkóval): Bizonyosan ürge bujt abba a nagy lyukba. Keressünk egy botot, piszkáljuk ki belőle. Palkó: Bottal nem lehet kihajtani, mert
