Harangszó, 1924
1924-01-20 / 4. szám
1924. január 20 RARANQSZO 27 lakomának a maradványát a halotti tor formájában. Különösen gonosz indulatu az erőszakosan és jogtalanul megölt embernek lelke, főként ha lemetetlenül maradt a hulla. Ezért kellett Izráelben is eltemetni az ilyen halottat azonnal s nem volt szabad éjjelen át a szabadban hagyni. Az életében gonosz ember lelke halálában is az, sőt még rosszabb indulatu. Az ilyenek sírja fölé nagy kőhalmot raktak, hogy ne tudjon kijönni, sőt ha a helyi viszonyok engedték, minden mellette elmenő egy-egy követ dobott rá, úgyhogy egyik-másik helyen az araboknál egész tekintélyes kőhalom emelkedik az ilyen ember sírja felett. Ezzel épen ellentétes, de az ellentétek is rokonok s ezért ide vezet a kedvelt halott sírjába hantnak, rögnek vetése. Sit tibi terra levis. Könnyű, puha légyen a pihenése. A jogtalanul megölt ember vére, a vérben lakozó lélek boszuért kiált, amíg nincs befedve. A tetemrehivás, a vér megindulása a inegöltön a gyilkos jelenlétekor, szintén idevezet. Az ő vére mirajtunk kifejezés eredete szintén itt keresendő. A halottakról, sírral, temetőben kapcsolatban a nép körében nagyon sokat hallhatunk. A halotti tor vezet át az áldozat kérdésének megvizsgálásához. Áldozattal nemcsak a viszonylag magasabb fokon álló népek éleiében, hanem méginkább az alacsonyabb egészen más részében volt. De amint az éles acélpengét meglátta, mely keresztül feszült a szakadékon s arra gondolt, hogy az az ember, aki át tud menni ezen a hidon, az biztos lehet affelől, hogy a paradicsomba jut, ügy tűnt fel neki, hogy ez a legnevezetesebb, amit valaha látott; 8 oda ült a szakadék szélére, hogy az acélpengét jól szemtigyre vehesse. Ott ült és arra gondolt, milyen jd volna a paradicsomba jutni s milyea szívesen átmenne ezen a hidon. De mindjárt látta, hogy ennek még a kísérlete is egészen lehetetlen. Két óráig ült ott s tépelódött; de nem tudta, hogy annyi idő telt már el. Csak ült és a paradicsomra gondolt. Az udvaron, melyen a mély szakadék volt, nagy áldozati oltár állott; körülötte fehér öltözetű papok jártak- keltek, kik az oltár tüzét élesztették és az áldozatokat vették át. Az udvaron sokan voltak, kik áldozatot mutAttak be s nagy tömeg, mely csak fokon álló népekében is találkozunk. Étel, ital, véres, füstölő sőt emberáldozatokkal is. Magyarázatul különböző lehetőségeket vesznek fel, annyival inkább, mert különböző időrétegek felfogása keveredik bennük. Megvan az a gondolat, hogy az ember mindent a felette álló titokzatos lényeknek köszönhet, minden az övéké, ő csak használja és így mintegy a tulajdonjog elismerése céljából adja a termés zsengéjét, az állatállomány első tavaszi ellését. Megvan a félelem gondolata is. Ama titokzatos lények rossz indulatuak. Ki kell őket engesztelni, értékes nagy adományokkal, több esetben a legértékesebbel, emberáldozattal is. Aminek azután szelidebb formája a test megkar- colása, bevágása. (Baál papok; dervisek.) — Tisztább és szebb gondolatot fejez ki az áldozatnak az eredeti közösség s ennek újból és újból való létrehozásaként való felfogása áldozati lakomákkal kapcsolatban. Az áldozati lakomán az istenség is jelen van, az is eszik belőle. A közös étel pedig közösséget, belső vérközösséget hoz létre, amit erősebb formában az egymás vérének ivása fejez ki; napjainkig megtaláljuk az araboknál, több esetben helyettesítve gyümölcslével, édes vagy erjedt formában vagy tejjel — ott találjuk azután az ősmagyarok vérszerződését is. Éhez az egyetemes ember gondolathoz nézte az istentiszteletet. Egy szegény, öreg ember is jött; báránykát hozott, mely kicsiny volt és sovány, s azonfelül még kutyaharapástól származó nagy sebje is. Az ember a papokhoz ment bá- ránykájával s kérte, hogy hadd áldozza azt fel, de elutasították. Azt mondták neki, hogy ilyen szegényes adományt nem ajánlhatnak föl az Úrnak. Az öreg rimánkodott, hogy könyörületből fogadják el bárányát, mert a fia halálos betegen fekszik; és egyebe nincs, amit meggyógyulásáért föláldozhatna Istennek. — Meg kell engednetek, hogy föláldozzam, — mondta, mert különben imádságom nem hat föl Isten elé s a fiam meghal. — Elhiheted, hogy részvéttel vagyok irántad, — felelte a pap; de a törvény tiltja, hogy sebesült állatot áldozzunk. Ép oly lehetetlen kérésed - nek teljesítése, mint amily lehetetlen a Paradicsom hidján átmenni. (Folytatjuk.) fűződik a maga nyilvánulásában mindig az ember megfelelő értelmi fokozatához alkalmazkodó Istenkijelentés az ó-szövetségi különböző áldozatok és az új-szövetségi Jézus áldozatának fogalma által. De amíg ott az ember, itt maga Isten az, aki áldozatot hoz, hogy a bűn által megszakadt jó viszonyt helyreállítsa, az embert a maga nyomorúságából kimentse. Amit a maga elhagyottságában tapogatózva kereső emberi lélek csak sejtett és tökéletlen érzéki módon próbált kifejezni, azt igazi jelentésében, teljes mélységében találjuk meg a kér. úrvacsora aktusában. Az azt élvező belső közösségbe kerül annak szerzőjével, az Úr Jézussal. Az eddig felsorolt szokások a ma élő sémiek és az ó-szövetség közvetítésével vezetnek vissza ama régi időre. Több szokásnak, vallási felfogásnak eredetét ilyen messzire nem kisérhetjük vissza, de meglévőnek találjuk őket az ó-szövetség népénél, hová ennek nagy keleti rokonától és elnyomójától, Babylon- tól jöttek. Ha fiatalabbak is e szokások a fentebbieknél, jó i^éhány ezer esztendősek ezek is; egyikük- másikuk 5—6 ezer esztendős múltra tekinthet vissza. Vallási téren is nem egy termékeny eszmét kapott ismét Izrael; bár a néhány évtizeddel ezelőtt kezdődő s akkoriban nagy port felverő Babel-Bibel vita, különösen az első stádiumban mindent innét akart származtatni s Izrael vallását másodrangu utánzattá bélyegezni. Lassanként kiderült, hogy ez nem áll. Babylon felülmúlhatta kultúrájával magasra Izraelt, de Izrael különös értelemben tűnik fel úgy mint a kijelentés! vallás népe. Ha vett is át vallási eszméket, azokat szervesen áthasonlította s Goethével szólva, az eredetiség legszebb bizonysága, ha az idegenből átvett anyag szerves alkotó része lesz a sajátunknak. De amit Babylon kulturális téren produkált, az igazán csodálatraméltó. Az ásatások révén s ezek emlékeinek megfejtése révén — amit a 19. századnak egyik legnagyobb eredményeként állítanak oda, a múlt század óta több mint 2000 éves álmából újraéledt e régi keleti kulturhatalom s ámuló szemünk előtt feltárul csodás fejlettsége, kultúrája, műveltsége. Az akkori világ szellemi gócpontja volt Babylon, innét áradt ki, mint fokúsból
