Harangszó, 1924
1924-06-08 / 24. szám
XV. évfoiyam. 1924. június 8. 24. szám. Alapított« KAP! BÉLA 1910-ben. LaptulajdonoB: a DDaántúlt I.utliBr-SzüvelsÉa Az OrnzágOH Luther-RzÖTet- nég hivatalon lapja. Kiíratok, előfizetési dijak és reklam&oiók a HARANGSZÓ ozerke8?.tő- kiadóliivataláDak ösentgotthárdra (V asvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. leikési és tanító. M ?o]el80lk minden vasárnap * Vájjon vettetek-e Szentleiket Vegyetek Szentleiket I Biárkatitó-kUdóhlraUI : SZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HABANG8K0“ «lóflseté.1 Ara: a második uegyedim 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. LuUier-gzÖTr.Mgl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve eldűie lést Ara egész évre 1 dollár, Egyen nzám ára 1000 kor. A „Harangszd* terjesztésére befolyt adományokból •zórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Istennek Lelkét meg ne oltsátok. Ha valamely nagy gyárba, ahol száz meg száz kemencében ég a tűz, behatolna a gyár tulajdonosának az ellensége, s kioltaná minden kemencében a tüzet, egyszerre csak megállanának a gépek, a kerekek nem forognának, a munkások tétlenül állnának s az ezelőtt előállított tárgyak készítését addig nem lehetne folytatni, míg ismét tüzet nem gyújtanának mindenfelé. Ha valamely családban, egyházban vagy országban a Szent Lelket megoltják, akkor még borzasztóbb iespodés, tétlenség áll be. A lelkek mozdulatlanul, szinte megdermedve állanak. A munka nem megy. Eredmény nem mutatkozik. Azért vigyázzunk : az Istennek Lelkét meg ne oltsuk! Megolljuk pedig, ha munkájának főfeltételeit elhanyagoljuk. Ha buzgó imádkozás helyett szitokkal és káromkodással vagy folytonos panasszal és perlekedéssel töltjük meg a levegőt. Ha Isten igéjét félretesszük vagy ha néha- néha beletekintünk is, csak szokásból vagy kíváncsiságból tesszük azt s nem azért, hogy az ott talált igazságok és isteni parancsok fényében vizsgáljuk meg életünket. Ha lelkes és áhitatos ének soha nem száll el ajkainkról. Ha semmiféle keresztyén munkába nem kezdünk. Jaj nekünk, ha így teszünk! Mert ha tudatlanságunkban az Úr Jézusról sok mindenféle képtelenséget állítottunk, ha közönséges zsidó bölcsnek csúfoltuk, ha feltámadásának dicsőségétől meg akartuk fosztani, mindezt megbocsátja az Isten, ha megbánjuk vétkeinket. De ha visszautasítjuk a jóra vezérlő Lélek hívását, akkor ez a bűn nem bocsáttathatik meg, mert nem leszünk képesek bűneinket beismerni s megbánni. Ne oltsuk s ne káromoljuk azért az Isten Lelkét! Pünkösdi gondolatok. Pacsirta dala zeng az üde levegőben. Virágözön hullámzik a fák koronáján, mámorító édes illat terjeng körülöttem és inéhzümmögés andalító hangjai áradna« szét a langyQS szellő szárnyain. Feltámadás, uj élet tünetei villannak érzékeim elé, bármerre tekintek. Tavasz van. Tavasz fénye s csendítő melege uralkodik az egész természeten. Hálaérzet zendiil meg lelkem húrjain, amikor elgondolom, hogy a bölcs gondviselés minden esztendőben feltámasztja halottaiból a természet minden lényét. Minden lényét ? Óh, ha a teremtés koronájára, Istenünk gyermekeire, az ember mai lelki világára vetem tekintetemet és látom, tapasztalom, hogy az ember lelkét még mindig fagyos tél, dermedt és dermesztő érzékte- lenség tartja kínos rabságban; óh akkor a nap tavaszi sugarait siirü fátyol takarja el szemeim elől, a madárdal észrevétlenül suhan el felettem, szomorú, vigasztalan kép tárul elém. Hol van ma az az ember, kinek minden gondolatát, minden cselekedetét a mennyei Atya örök törvényei iránt fiúi engedelmesség, felebaráti érzület, önzetlen haza- szeretet vezérli ? Hol az az ember, aki a lelki javakat többre becsüli aranynál és drágakőnél? akit a vagyonszerzésre önként kínálkozó alkalomtól visszadöbbent annak tudata, hogy ez az alkalom nem tisztességes munkát igényel, hanem a becsületérzést, lelki nyugalmat kell érte áldozatul odavetni. Hol vannak azok a szülök, akik a gyermeket nem élettehernek, nem is játékszernek, vagy fónyüzési cikknek, hanem Isten ajándékának tekintették és azt nemcsak önzetlen, áldozatkész szeretettel, de egyszersmind az ártatlanság iránti tisztelettel vették körül, mint akik Isten országának részesei? Hol az ember, ki mindenek előtt saját lelkiismeretével igyekszik jó barátságban lenni? A mai kor gyermeke megvetéssel tér el arról az útról, melyen békesség, lelki nyugalom áldást lehelő virágai tenyésznek, amely az elégedettség meleg otthonába vezet. E helyett azon az utón jár makacs megátalkodottság- gal, hol nyugtot nem találó izgalom, pihenést nem ismerő szerzési láz, a gyengébb iránti kegyetlenség, mindennemű jólétet irigy szemmel tekintő gyűlölködés, féltékenység, bizalmatlanság, idegölő, szervezetbomlasztó, lélekgyilkos fegyverei hadakoznak az ember testi s lelki jóléte ellen. A fegyvercsörgés elriasztja az ember leikéből a reményt, megbénítja az akaraterőt. Megkondulnak azonban az Isten házának harangjai. Ércszavuk reszket a levegőben, pünkösdi ünnepre hívja az embert. Ennek a hivó szózatnak zendülésére fellobban a hit szövétneke, felengeszteli a jelen fagyos kérgét, megvid ámítja a nyomasztó komorságot, felidézi a régen elmúlt idők emlékeit és bevilágít a jövendő titkos homályaiba. A szomorúságnak, reménytelenségnek, vigasztalan sivárságnak sötétsége borult a tanítványok lelkére is, amikor ama pünkösd napján egybe gyülének, hogy a fenyegető veszedelemben egy akarattal támogassák, erősítsék egymást. Á sajtóra Is áll: Egymás terhét hordozzátok!
