Harangszó, 1924
1924-01-13 / 3. szám
XV. évfolyam. 1924. január 13. 3. szám. Alapított« K A P I BÉLA 1810-ben. Laptulajdonos: i Danántóll LntDer-Szövetsiu. is OrszágoR Lother-SzÖTet- ■ég hivatal»« lapja. Kéziratok, előfizetési dljA és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatal inak Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők, előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjeleni!: minden vasárnap. dierkeeztőkladó hl ratal »ZENTQOTTHÄRU, Vaa vármegye. $ I „HAKANtJNZO“ előflaetéal ára: negyedérre 5000 korona. Megszállt területre 0000 K. Lather-Haövetégl tagoknak 10°/v-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész érre 1 dollár, ggyes izém ára 4M korosa. A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A .Harangiad* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híreinknek ingyenpéldányokat küldünk. Nélkülözhetetlen. A sóról tudjuk: kitűnő fűszer, óvószer, gyógyszer. ízletessé teszi az ételt, megöli benne az enyészet csiráit, útját állja sok-sok betegségnek. A só a leghasznosabb, a legszükségesebb, a legnélkülözhetetlenebb fűszer. A sóéhoz hasonló elhivatása van minden időben, a Krisztus evangé- liomával telitett, a szó legnemesebb értelmében vett talpig keresztyén embernek. Ez is egyfelől arra hi- vattatott el, hogy izt, jóravalóságot adjon a körülötte lévő embertársainak, másfelől pedig, hogy e világ fiainak erkölcsi romlását megakadályozza. A Krisztus evangéliomá- val telített keresztyén embernek erre a kettős elhivatására egyházi és nemzeti szempontból soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban, amikor az emberek légiója vakon rohan a teljes erkölcsi megsemmisülés, a végromlás felé. Amikor a különböző néven nevezendő bűnök úgy elszaporodtak, úgy elhalalmaskodtak, hogy borzalom csak rájuk gondolni is. Amikor eszeveszett ficánkol ássál gurulunk nap-nap után a lejtőn mindjobban lefelé, mélyebbre és mélyebbre. Ezt látva azért, azoknak, akik nemcsak szájjal, de szívvel is az Úr hívei, meg kell hallaniok végre az Üdvözítő szavát: Ti vagytok e földnek savai! Igen, a talpig keresztyéneknek kötelességük, hogy a romlásnak elejét vegyék. Mert ha ők is egykedvűen tovább nézik a romlottság terjedését, akkor olyanná lesznek, mint a só, mely megizetlenül. Már pedig amily nélkülözhetetlen és értékes a jó só, olyan semmire- Való és értéktelen az izetlen, a romlott só. A szemétnél is rosz- szabb 1 Ami a jó só a háztartásban, ugyanaz az evangéliommal telített, talpig keresztyén ember az emberek társaságában; az egyház és haza újjáépítésének szolgálatában. Nélkülözhetetlen ! Amit a tegnap hagyott a mára. Ősrégi maradványok a jelenkor társadalmi és vallási életében. Irta: Kiss Jenő egyetemi tanár. ... Örök egyforma az emberi természet! Az Alföldön Szeged körül végzett ásatások a többek közt egy kőkorszakbeli ember csontvázát hozták a felszínre. A csontváz koponyájába egy kőfejsze volt belerontva. A több ezer éves névtelen ellenséges támadás folytán erőszakos halált halt. A világháborúban az egyik harcteret járt haditudósító emlékezik meg az állandó tűzharc miatt el nem temetett halottakról, melyekből néhány hónap alatt a csupasz csontváz maradt csak. Egyiknek fejében gránátszilánk. Ha nem tudnám, mondja, hogy néhány hónappal ezelőtt még érző, melegen dobogó szíve volt e csontvázaknak, nyugodtan tekinthettem volna őket holmi ásatag régi maradványoknak. Húszezer év közben de a csontvázak közt csak az a különbség, hogy az egyik fejében kőfejsze, a másikban a kultúra vívmánya a gránát szilánk. Egy másik példa. A soproni múzeumban az őskori régiségek közt szemembe ötlött az egyik üvegszekrényben látható kézfej, a szárcsonttal együtt; a csont vége már szilánjíos, töreA keresztyén csaláüófc legkedveltebb lapja: a Harangszó.-------d ezett, de a csuklyón ott a karperec és az ujjakon a gyűrű. A magyarázó felirat egy történelem előtti női szépség maradványaként jelzi a kézfejet. Alig pár lépéssel odébb a napsugaras délutáni korzón ott szikrázott a gyémánt buton, a brilliáns gyűrű a sétáló közönségen. Alig száz lépés térbeli távolság, nem sokkal kevesebb mint 20.000 év időbeli távolság s a különbség csak az: itt csontváz kézen, ott meleg, mosolygó, élő embereken ugyanaz az ékszer. Őrlődhetett az élet az idő örök malmában, lepereghettek, eltűnhettek évszázadok, évezredek a múltba, — az emberi természet alapvonásai ugyanazok maradtak. A tegnap az Örökkévalóság óráján elmúlt évezredek az emberi számítás szerint beleérnek, belenyúlnak a jelenbe s lépten-nyomon figyelmeztetik az embert hagyományaikra, örökségeikre, amelyek hozzá tartoznak a ma emberének életéhez s amelyeket figyelmen kívül hagyni, meglétüket tagadni, jelentőségüket lekicsinyelni élet- tartalmunk csorbítása nélkül nem lehet. Aki a múltról nem akqr tudni, a tegnapot sutba dobja, csak a mának él s a holnapra tervez, arra nézvo életének 2ls része megoldatlan rejtély. Figyelő szemmel sorra rábukkanhatunk a jelent a múlthoz fűző szálakra. A tegnap embere épugy szeretett, gyűlölt, fáradt, küzködött, mint a máé. A materiális élet fenntartása lényegileg az volt évezredekkel ezelőtt is. De különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a társadalmi, vallási élet megnyilvánulásai közt is találunk sok olyant, amely több ezer éves múltra tekinthet vissza, s az emberiség őskorából származik. Amikor az élénk képzelőtehet-
