Harangszó, 1924
1924-04-13 / 16. szám
XV. évfolyam. í§24. április 13. 16. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Donánttll Lntüer-Szövetséfl. li Országos I.uther-Szöret- ség hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetési dijak én reklamációk a HARANGSZÓ szarkesztő- kiadóhlvatalának Baentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden erang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. •narksastó-kladéblratal : 8ZENTOOTTHÁRD, Vflsvánnegye. A „HAHANGSZO“ előfizetési ára: a második negyedévre 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. IiSther-Ezővetégl tagoknak W/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kér. Az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága, Megszá- a .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból rad a fű és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. ',6r'‘^lyb*n 1f,k.ó.hlv!lll.k küldünk. Az igaz a pálmaágak és virágok alatt. Szebb, lelketfelemelőbb diadalmenetet, mint Jézusnak virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe, nem ismer a világtörténelem. Szép, lelketfelemelő ez a diadalmenet, mert amilyen egyszerű külsőleg, olyan őszinte belsőleg. Szívből jött minden. A nagyközönség hozsannáit a bizalom és a lelkesedés szülte, távol minden kényszertől, tüntetési szándéktól. A szegény, elnyomott _s szabadulásra vágyakozó nép köntösei leterítve a lelki szabadító előtt, sokkal meghatóbb jelenetet nyújtanak, mint ama biborszőnyegek, melyeket a hizelgők fényes serege igen sokszor a Herodesek útjára szokott teríteni. De szép, lelketfelemelő ez a diadalmenet, ha a hatását nézzük, melyet a Krisztusra gyakorolt. Pálmaágak, virágok alatt, hány fej szédült meg már, hány szív lett elbizakodottá az emberiségnek soksok ezeréves története folyamán. Jézus egy pillanatra sem változik meg alázatosságában, nem tán- torodik meg céljaiban és nem feledkezik meg nagy feladatáról. A dicsőség tetőfokáról is a szegények, nyomorultak felé hajlik s előbb segítve rajtuk, úgy megy és halad tovább. örül, hogy annyi küzdés és fáradozás után végre egy lelkes kis sereg gyülekezik köréje, mely a hatalom parancsszava ellenére is, ki meri nyilatkoztatni hitét, meggyőződését, de a tömeg lelkesült- sége, tidvrialgása vakká nem teszi, mert jól tudja, hogy a pálmaágak töviskoszoruvá fognak csakhamar átváltozni, hamar itt lesz az idő, midőn a nép nem köntöseit fogja útjaira teríteni, de az ő köntösén fog egymás között megosztozkodni s hogy a „hozsannát“ a „feszítsd meg“ váltja fel, azért népszerűségének kockáztatásával is, ostorral a kezében rámutat az igazságra s úgy halad tovább föltartózhatat- lanul az igazság utján előre. Harangszó. Irta: Búza József. Társadalmunk beteg. Beteg, mert önző. Önzése valósággal vakká tette már. Nem lát mást, mint a pénzt. Ehhez és ezzel mér mindent. Ami ezen kívül esik, az értéktelen előtte. Nincs megelégedés. Mindenkinek több kellene, mint amennyije van. Még a jómódú is irigykedve tekint a nálánál gazdagabbra. Hát akkor a koldus szegény hogyne irigykednék. A pénz-láz, az anyagiasság az embereket érzéki Jenné, minden iránt közönyössé tette. Ennek következtében fogy az emberekből az élő hit; ellaposodik, örömtelenné válik maga az élet. Ideálok, célok, eszmék ma eltörpülnek. Mennyire más a múlt. Elődeink készek voltak még életüket i; feláldozni hitükért, hazájukért. Mert ott égett lelkűk mélyén a ni gasabb eszmények után való vi yódás, ez töltötte be egész valójukat. Kevés ma már az önzetlen ember. Sokan csak azért vallásosak, sokan csak azért szeretik ezt a szegény hazát, mert érdekük. Ez az érdek annyira bele ment a köztudatba, hogyha valaki tesz is valamit, mindjárt azon kezdik, bizonyosan érdeke van neki ezt, vagy azt tenni. Azt hiszik, haszna van belőle. Mindez pedig azért van, mert az embereknél hiányzik az igazi vallásosság. Vallásos könyvet, vallásos iratot nem igen kíván olvasni a mai ember, mert szerinte nincs abban semmi érdekes. Pedig a helyzeten csak a mélyebb vallásosság tud enyhíteni. Csak a vallásos ember tud önzetlen lenni, csak a vallásos ember szereti igazán hazáját, csak a vallásos ember egyszersmind igaz, jó ember is. Azon kell lenni, hogy egy keresztyén ember asztaláról se hiányozzanak a keresztyén-erkölcsű vallásos iratok. Egy evangélikus családnak sem szabad lenni, amelynek az asztalán ott nincs a mi szívhez-lélekhez szóló evang. lapunk : a Harangszó. A Harangszó olyan légkört támaszt maga körül, amely légkörnek kell körülfogni minden keresztyén családot. Ez pedig a vallásosság és a hazafiasság. Ha el tudjuk érni, hogy ez hat át minden családunkat, honmentő munkát végeztünk, mert a családok alkotják a nemzetet. Másodsorban ott kell lenni a Harangszónak minden evang. család asztalán azért is, mert csak ez tarthat minket evangélikusokat szorosan össze, csak ez képezhet közöttünk olyan kapcsot, amely egységes felfogást, meggyőződést, gondolkodást teremt meg közöttünk. Ez a mi hangunk. Ezen át megmondhatjuk, mit tudunk és mit akarunk. Nem elég az egyház tagjaivá lenni, élni kell annak életét is. Mert csak az maradhat fenn, csak az fejlődhetik, ami él. Minthogy az egyházunk csak rajtunk keresztül élhet és fejlődhetik, mert mi alkotjuk, — kötelességünk annak életét élni. Ezt pedig hathatósan mozdítja elő a Harangszó. A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok!
