Harangszó, 1924
1924-04-06 / 15. szám
XV. évfolyam. 1924. április 6. 15. szám. Alapított* K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Dunántúli Lntlier-Szövelsec ki ürN/flKOs l.nther-SzÖTCt- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. MeaJeleoU mindéi] vasárnap íjaerkeaztó kiadóhivatal : »ZENTOOTTHÄRD. Vasvármegye. & „BABANHSZO“ előfizetési ára: a második negyedévre 10.000 korona. KQlfSldra a kétszerest. Lather-Sztfvetégl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve előlire kési ára egész évre 1 dollár. Egyes ezám ára 1000 kor. Aki velem nincsen, ellenem vagyon, és aki velem nem takar, télioxol a«. A .Harangaző* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveink nek Ingyenpéldányokat küldünk. Harangszó. A keresztyén ember lelke sokat hall meg, sokat olvas ki a harangszóból. Valahányszor megkondul a völgy harangja, valahányszor csendes hajnalon, fényes délben, estéli homályban általhatja a vidéket a harangok szózatja, lelkünk, mint érzékeny rezonátor felveszi magába a harang szavát, mely bennünk tovább rezeg mint édes, fájó áhitat, mint öröm avagy fájdalom érzelme, mint jó barát és hű kísérő vigasza, mint igehirdető szó, mint vészjósló avagy nyugalomra intő szózat, mint reményt nyújtó Ígéret. Ó hány nemes érzelemnek s gondolatnak, hány nemes elhatározásnak és cselekedetnek volt már okozója a harang szava! Mily sokat és sokfélét tud az mondani, mennyi eseményről, érzelemről, dicsőségről, örömről és fájdalomról tud az zengeni! Égiekről, földiekről, föld felettiekről s föld alattiakról, mulandókról és örökkévalókról ó mi sokat lúd hirdetni a harang érc nyelve! Égi zene a harangszó, mely összeköti a földieket az égiek- kel, harmóniába hozza a végest a végetlennel, megihleti a lelkeket; a költőkét és a prózai emberekét egyaránt. Csuda-e hát, hogy a harangszó oly kedves a lelkűnknek ? Nem érthető-e hát, hogy bizony nagy áldozat volt a világpuszlító háborúban az, midőn harangjainktól, mint drága kincseinktől, szívfájdalommal vállunk meg, csak azért, hogy azután már más nyelven s más formában hirdessék a vészt, a veszedelmet s — a reményt, a hitet s hogy tüzes szilánkokká robbanva, halált osztogatva mennydörögjék ellenségeink felé: „Ne bántsd a magyart!“ S lelkünk most a világpusztulás után visszavágyódik a harangszóra. Csendüljön uj harangszó, Istenhez szálló, mennyekbe hangzó! Kon- duljon lágy harangszó, földnek múló szenvedését örök élettel biztató ! És zúgjon fel a harangszó, bűn szavát felülmúló, a világ megváltását hirdető! S van nekünk egy másik harangszónk is: a Harangszó. Hétről hétre, minden vasárnap hűségesen megjelenik s bekopogtat evang. családjainkhoz. Ahol szeretettel fogadják, ott csak áldást hint maga köré. Kedves kötelességet teljesítek, amikor felhívom a szíves figyelmet, érdeklődést és áldozatkészséget a Harangszóra. Hamar Gyula. Felhívás a dunántúli Egyházkerület összes Gyámintézeteihez. \ dunántúli ev Egyházkerület Gyámintézetének 1923. évi közgyűlése alkalomnak, a tárgynak és egyházunk magasztos hivatásának megfelelő emelkedett hangulatban folyt le. A gyűlésen részt vett minden lélekben megfogamzott és olt mindjárt hango san megnyilatkozott elhatározás, hogy a jövőben mindannyian fokozottabb munkával szolgáljuk evangéliumi gyámintézetünk egyházfcntartó céljait. Ai a »jövő« elérkezett, itt van, minden nappal közelebb jutunk az 1924. évi gyámintézeti közgyűléshez, amelyen pásztornak és nyájnak, kicsinek és nagynak számot kell adni egy évi sáfárkodásáról. A mai nehéz idők mindenkitől teljes munkát kívánnak. Elő szervezetként egyházunk is csak úgy juthat át a reménybeli nyugodtabb, boldogabb időkbe, ha minden tagja fokozott buzgősággal hordozza egymás terhét. Ev. gyámintézetünk szabályai előli ják, hogy minden lelkész tartson gyülekezetében legalább egy gyám - intézeti istentiszteletet évenkint. Ne legyen ez csak kötelességmunka, egy tartozás szükségszerű lerovása, hanem avassák a lelkész urak ezen napot gyülekezeteik kiemelkedő ünnepévé. Ebben szíves segítőtársuk lesz tanító, tanuló, nőegylet, dalárda. Idő, mód és kivitel, részlet dolga, mi csak utalni akarunk a keretekre. De van egy kérésünk az egyházmegyei gyámintézetek elnökségeihez, kiváltképen a világi élnök urakhoz. Ha egy-egy gyülekezet meghívná őket gyámintézeti ünnepélyére, kérjük, hogy ne utasítsák vissza a meghívást, hanem kövessék azt, használják fel az alkalmat és bocsássák közre azokat a talentumokat, melyekkel az Ige erejénél fogva megáldottá őket a Mindenható ! Higyjék el, hogy ez által nagyban hozzájárulnak az ev. társadalmi élet kialakulásához. Gondolkozzanak e fölött és — cselekedjenek. Érdemes. Minden hívünk pedig olvassa el újra a »Harangszó« 1923. december 25 iki számából a »Karácsonyi üdvözlet«-et és az 1924. március 9. számából a »Levél« felirásu sorokat. Olvassa úgy, hogy a szíve és a lelke befogadja azokat. Végül felkérjük a lelkész urakat, hogy a házankénti s iskolai gyűjtésekből, továbbá a konfirmandusoktól, a gyámintézeti perselyekből s egyéb önkéntes ajándékokból befolyó adományoknak a helyi esperességi gyámintézetet megillető részét helyezzék’el azonnal értékálló alakban, az egyházkerületi s egyetemes Gyámintézetet illető részét pedig küldjék be lehetőleg azonaal Czipott Géza lelkész, egyházkerületi gyámint. pénztáros úrhoz Szentgotlhárdra, ugyanezen cólA sajtóra is áli: Egymás terhét hordozzátok!
