Harangszó, 1924
1924-01-01 / 1. szám
2 HARANQSZO. 1924. január 1. észrevenni azt, hogy Tivoliban szép barna lány mosolyog le az emeleti ablakbő!, nem őrá, a szemben sétáld erényes ifjúra, az unokatestvérére. A másodizigleni vérrokonságot első utján, a robogó autóról sikerült megállapítani. Amilyen igaz az, hogy Rómában csak gyengéd rokoni mosolyokat vált ifjú ember, ifjú lány, amint unokabarátokhoz illik, olyan igaz az ő leveleinek egész hangulata, olyan őszinte. Garibaldit, Piermontot, az olasz egységet pedig ne igen szidalmazza, mert emiatt már különb legényt is kinyomtak Itália földjéről: Radeczkyt Hallgasson ránk, míg hazaküldik 1 Csak tartson ki bátran ottan. Szidjon minket, Luthert, Wittenberget, a Waldenseket. Ez nem veszedelmes, nekünk sem árt, őt meg — akad erre is ember — meg is dicsérik, mint a szentivánéjjeli álom oroszlánját. Hanem nyájas levélíró I Nem lehet egyszerre egy szájból hideget is fújni meg meleget. Diadalmasan ujjongani, hogy vége Vig Andrásnak, talajt veszít már a protestantizmus az egész világon, és siránkozni, hogy már az oroszlán barlangjában is fészket rakott, Rómában is templomot emelt a mi Istenünknek dicsőségére a protestantizmus. Vagy így, vagy úgy 1 De igy is, meg úgy is ? 1 Ez — kérem — sehogy sem felel meg a követelményeknek. K> fog így önnel disputálni ? Vagy nem is akar 3enki? Csak maga magával van nagyheves vitában ? Mint aki két pohárból iszik és kocintgat magamagával. i Luther-Társaság ünnepe. Ma sem tudom, hogy micsoda véletlen vezetett engem december 16-án délelőtt 11 órára a Horthy- Miklós 27. szám alatti székesfővárosi elemi iskola tornacsarnokába. Sajnálnám, ha nem vezetett volna, aminthogy sajnálják, akikhez a véletlen nem volt oly nyájas, mint hozzám. Sajnálhatják is. És velem együtt törhetik a fejüket, hogyan, hogy ott voltak a püspökeink az egyetemes felügyelőnkkel az élükön, ott a papjaink, a tanáraink és a hitükben erős kelenföldi hívek. Csak a hitünk sasainak akar szárnyat adni a Luther-Társaság? Nekünk fiókáknak csak véletlenül lehet velük szállani? Ez a megrovás a Harangszónak*) *) Ártatlan. Szerk. Da nagyon meg fogja ezt unni. A többi máris ott tart. Valami újat, valami mulatságosabbat vagy — ideje lenne már egyszer — valami komoly dolgot, okosat! Hiszen ön olyan tehetséges ember. Legalább azt hallom mindfg, hogy az. —mm— Harang szó*) Megkondul a völgy harangja Alkonyatkor csendesen, Édes, fájó áhítattal Hallgatom meg a hegyen. Egykor e harang szavából Csak gyönyört értettem én, Mert tudám, hogy várakozva Hő kebel dobog felém. S míg a kedves jelre lyánykám Felpirul s előmbe néz, Nékem a kétes homályból Csókot int a drága kéz. Később, hogy kedves halottat Rejte tőlem is a sir, Esdettem, hogy más kimondja, Mihez szívem szót nem bír. És kimondta a harangszó, Mint egy régi jó barát, Aki részt vesz örömünkben S enyhíti szivünk baját. Majd meg egykor mint a munkás, *) Az Athenaeum R. T beleegyezésével. Fáradalmas hét után, Várva várom a harangszót Életemnek alkonyán. S hogyha küzdelmim korának Hétköznapja telve lesz, ismét e szelíd harangsző Nyugtot nékem is szerez. MADÁCH IMRE. Boldog uj esztendőt! Nem lett volna teljes nekünk gyerekeknek az újévi örömünk, ha a régi boldog napokban elmaradtak volna otrokőcsi Nagy Lajos kéményseprőmester uram legényei a maguk szép ^képes fali kalendáriumával. Örömmel fogadták az öregek a naptárt, örömmel marasztalták egy pohár borra a fekete legényeket és örömmel szúrták le a jókívánságért, naptárért a kijáró talláriumot, örültek az egyesek örömének a szép tarka naptáron — Áldás, békesség az ujeszten- dőben! A naptári Nagy családi tanácskozás volt at mindig, mikor már nem lehetett az esztendő múlását észre nem venni. Uj esztendő: uj naptár! Aztán végül is az asszonyok dolga maradt, hogy a többi ajándék között milyen naptárt hozzon a Jézuska a karácsonyfa tövébe. Nagyon meg köliött azt tanácskozni, mert ez min denkié volt, az egész családé. Nem lehetett a körül más vita, meg versengés, mint hogy ki olvassa elébb is szól, meg Szűcs nagytiszteletü urnák is. Azonban: béküljünk ki! Majd másként lesz máskor. Majd gondoskodik az, akinek a gondoskodás a dolga, hogy ott lehessünk mindannyian, akiknek nincs is mennyegzői ruhánk. Nem lehet a füvet harapófogóval sem kihúzni a földből Józsefnapja előtt, de József után kalapáccsal sem lehet visszakalapálni és bizony igaza van tudós és nagytiszteletü Hamvas Józsefnek, a mi ékestollu- nyelvü papirónknak, a Luther-Társaság gyűlésével kapcsolatos istentisztelet fungáló papjának: nem keresztyén politika kell ennek a hazának, hanem keresztyén emberek! A hit üdvözít, majd kinő abból a cselekedet, a szeretet cselekedetei, a bölcsességé. Nem lehet a keresztyén politikát harapófogóval sem kihúzni a földből, míg a keresztyén emberré-' levésünk Józsefnapi tavasza el nem jön. És ha eljött a mi keresztyénné válásunk uj szent tavasza: a keresztyén politikától lesznek dúsak rétjeink. Kalapáccsal sem lehet annak cselekedeteit már visszaverni a földbe senki fiának. Nem kell a politikára nevelni az embert, keresztyén embernek kell nevelni, okosságra tanított jó szív majd elvezeti a politika utján is. Szárnyat a madárnak! Majd rátalál, hogy merre repüljön. Csak rá kell hagyni. Bizony Radvánszky Albert egyetemes felügyelőnk ! Nem lehet Neked kitérned a Te szép, a Te bölcs, a Te lelkes beszéded után a mi válaszunk elől: maradj mivelünk ! Nem hisszük mi azt el, hogy az egyetemes felügyelőség megrakott szénásszekerének nagy terhe el ne bírná a Luther-Társaság elnökségének favillára való terhét még.
