Harangszó, 1923

1923-10-28 / 44. szám

324 HARANQSZO. 1923. október 28 Püspöki egyházlátogatás Somogybán. A tolna—baranya—somogyi egy­házmegye somogyi gyülekezeteit a Harangszó október 7-iki számában közölt időben és programm szerint látogatta meg Kapi Béla püspök. Kí­séretében voltak: Schöll Lajos főes- peres, b. Mechwart Ernő egyhm. fel­ügyelő, kormányfötanácsos, Qyalog István egyhm. főjegyző, Balogh Ernő püsp. titkár, a különböző járások sze­rint Beledi Péter, br. Weissenbach Iván főszolgabíró, Krizsán Ferenc és Szalay László szolgabiró, továbbá egyik gyülekezettől a másikig Boczkó Gyula, Brenner Ede, Wölfel Gyula, Németh Sándor, Gyarmathy Ferenc lelkészek. Szeptember 30-tól október 8 ig bezárólag minden napot fényes, em­lékezetes nagy ünneppé avatott az egyházfőnek hívei körében való meg­jelenése. A hódolat és lelkesedés je­léül mindenfelé lovasbandérium, hosz- szu kocsisor várta, kísérte, harang­zúgás, énekszó, diadalkapu, öröm- árban úszó sokaság fogadta, ödvö zölte a tisztelettel és szeretettel öve­zett főpásztort, kinek apostoli beszéde, igehirdetése az áhitatos híveket Is­tenhez emelte. Főpapi imája nyomán megpuhultak a szívek, kinyíltak a lé­lek virágai. Ha valami, úgy egy ilyen püspöki egyházlátogatás mérföldekkel képes előbbrevinni Isten országa dia­dalát, mert nemcsak a gyülekezetek fundamentomai erősíttetnek meg, de a közös ünneplésben, a főpásztor prófétai beszédei ált dl meggyujtott hazaszeretet tüzénél a különböző val­lásfelekezetek is mindinkább egymásra találnak. Valóban: elsősorban Isten országát építi az egyházlátogatás, de nem kis mértékben szolgálja hazánk javát, nemzetünk üdvét is. Gróf Zichy Béla lengyeltóti i kas­télyából kiindulva, szept. 30-án a hácspettendi leánygyülekezeteí láto- • gáttá meg és építette a püspök. Az iskola megtekintése után, a nagy számú hallgatóságra való tekintettel, az iskola udvarán élővirágokból épí­tett oltár előtt a vasárnapi evangé- liom (Máté XXII. 35 — 40 ) alapján véste be a főpásztori igehirdetés a szívekbe: 1. szeresd Istenedet, 2 sze­resd felebarátodat. A gyülekezetnek a közgyűlésen előadott történetével kapcsolatban örömmel vette tudomá­sul a püspök, hogy a hácsi híveket égeti-emészti a templom után való vágyakozás, s hogy annak felépíté­séhez már meg is tették az első lé­péseket, amelyeknél nagy segítségük«e volt az áldozatkészség lelke mellett gr. Zichy Béla 100.000 koronás ado­mánya Inti a gyülekezet tagjait to­vábbi hűségre, hangsúlyozván, hogy nem a kőből való templom a fő, ha­nem az Istenben való élet. A déli órákban a néhány km.-re fekvő Somogyvámosra vonult. Hács és Somogyvámos, Ecsény volt fiiiái, Boczkó Gyula adminisztrátor veze­tése alatt most önálló életet élnek. Az anyásítás küszöbön van. A Kund- féle evang. hitbizomány bérlőjénél, özv. Löwensohn Ernőnénél elköltött ebéd után az iskola vizsgáltatott meg. A jövendőbeli papiak fundusának és a már meglevő egyházi épületeknek tüzetes megtekintése után istentiszte letre gyülekeztünk a templomba. A püspök Kol. 3.2—3. alapján hirdette l3ten igéjét, megkapóan alkalmazván a sötét szárnyakon leereszkedő al- konyatot a lelki eltévelyedések homá­lyában tapogatózó és a megpróbál tatások keresztje alatt görnyedő em­beriség életére. (Folytatjuk.) Hoensbroech Pál gróf a Ber­lin melletti Lichterfeldeben tisztelői köréből augusztus hó utolsó napjai­ban 73 éves korában csendben meg­tért az ö Urához. Nagy feltűnést keltett, mikor q magas képzettségű, elökelü származású, nevelésű jezsuita 42 éves korában, tehát olyan korban, mikor az ifjúság láza már elmúlt, 1892-ben rendjéből kilépett. Olyan időben, mikor Németországban a kultúrharc javában állt, mikor rendje legjobban számított nagy tehetségeire, a mi oldalunkra állt és az „Ultra- montanizmus“, továbbá „A pápaság szociálkulturális hatása,, című művei­vel, egyéb irataival és szónoki tevé­kenykedésével nagy szolgálatot tett a lelki szabadság ügyének. Illő, hogy kegyelettel emlékezzünk meg róla mi magyar luteránusok is. Egy kis reklamáció. Csak lesznek még volt soproni diákok, akik emlékeznek arra az elő­kelő, kényes ízlésű irodalom- és esz­tétika tanárra : Marsusák Palra 1 Szép dolognak, okosnak kellett an­nak lennie, amire ő helybenhagyólag mosolygott. De felkacagni csak egy­szer láttuk : egy kis versnek a hal­latán. Most, harmincöt év múltán is csak megerősíthetem, hogy nagyon jóizü, olyan igazi bobai zamatu vers volt az, arról a levélkéről, amit-Ádám apánk Éva anyánkhoz titokban írt. Még egy sora ma is eszemben van : »Pulszky Ferenc örzil* A nemzeti múzeum akkori igazgatója Ádám apánknak ezt a szerelmetes írását. Hosszú évek óta olvasom a Ha­rangszót. Meglátom belőle, hogy ki a tollforgatd dunántúli lutránus. Meg, hogy ki szeretne dunántúlinak lát­szani a »külföldiek* közül Isten hozta őket 1 Hiszen a nemes törekvést meg­tudjuk mink érteni De mikor számon tartom, hogy kik vaunak itt, számon tartom a bujkálókat is. László Kálmán kerületi helyettes­felügyelő barátom 1 Az a vidámletkü, okos eszü bobai gyerek hova lett? Hova tetted, hogy még a szavát se hallani annak, akinek a dalos szavá­tól olyan hangos volt az öreg líceum, meg a Gönye Sándor bintófészeres, udvaros kis kocsmája a domonkosok sora végében? Add elő a lantjával együtt 1 Igazán elfogyott volna a nóta ? A Harangszóra már egy sora sem ma­radt? Aztán mi van azzal a másikkal ? Mi van Jánossy Mariska leányos tisztaságú, finomságú tollával ? Csak nem az a kis Pesti Naplóbeli szer­kesztői üzenet históriája az oka an­nak a sokesztendős szemérmetes visszahúzódásnak ? El is mondom mindjárt, hogy Íté­letet mondhasson mindenki, hogy el szabad-e miatta némulnia a szépen éneklő ajaknak. Van vagy harminc éve annak, hogy a Pesti Naplóban hétről-hétre meg jelentek Jánossy Mariska meleg, fi­nom írásai, a Lányszobák vasárnapi eseményei. Ezekkel a cikkekkel pár­huzamosan lendületre kaptak a szer­kesztői izenetek is A szerkesztői ize- netek rovatából a himfülemüle haDgja csendült meg. A párját hívogató kis madár hangja volt ez, de a kéz, az iró keze, hí nern is oroszláné, de legalább is komor bikáé. Az akkori pesti ifjúság legizmosabb alakjáé. Ma sem szeretnék a keze ügyébe kerülni ennek az akkori atlétának A sok hivogatásra Mariska enge­dett.' Szépen kiö’tözött az ünneplő­jébe, felment a szerkesztőségbe és nem értette meg, hogy miárt fogad­ják olyan elképedi arcokkal a be- n unatkozását. — Lehetetlen ! Mariska ? Jánossy Mariska? A szeptember végin ides szezon interpretálója ? De aztán mintha mégis magukhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom