Harangszó, 1923
1923-10-28 / 44. szám
324 HARANQSZO. 1923. október 28 Püspöki egyházlátogatás Somogybán. A tolna—baranya—somogyi egyházmegye somogyi gyülekezeteit a Harangszó október 7-iki számában közölt időben és programm szerint látogatta meg Kapi Béla püspök. Kíséretében voltak: Schöll Lajos főes- peres, b. Mechwart Ernő egyhm. felügyelő, kormányfötanácsos, Qyalog István egyhm. főjegyző, Balogh Ernő püsp. titkár, a különböző járások szerint Beledi Péter, br. Weissenbach Iván főszolgabíró, Krizsán Ferenc és Szalay László szolgabiró, továbbá egyik gyülekezettől a másikig Boczkó Gyula, Brenner Ede, Wölfel Gyula, Németh Sándor, Gyarmathy Ferenc lelkészek. Szeptember 30-tól október 8 ig bezárólag minden napot fényes, emlékezetes nagy ünneppé avatott az egyházfőnek hívei körében való megjelenése. A hódolat és lelkesedés jeléül mindenfelé lovasbandérium, hosz- szu kocsisor várta, kísérte, harangzúgás, énekszó, diadalkapu, öröm- árban úszó sokaság fogadta, ödvö zölte a tisztelettel és szeretettel övezett főpásztort, kinek apostoli beszéde, igehirdetése az áhitatos híveket Istenhez emelte. Főpapi imája nyomán megpuhultak a szívek, kinyíltak a lélek virágai. Ha valami, úgy egy ilyen püspöki egyházlátogatás mérföldekkel képes előbbrevinni Isten országa diadalát, mert nemcsak a gyülekezetek fundamentomai erősíttetnek meg, de a közös ünneplésben, a főpásztor prófétai beszédei ált dl meggyujtott hazaszeretet tüzénél a különböző vallásfelekezetek is mindinkább egymásra találnak. Valóban: elsősorban Isten országát építi az egyházlátogatás, de nem kis mértékben szolgálja hazánk javát, nemzetünk üdvét is. Gróf Zichy Béla lengyeltóti i kastélyából kiindulva, szept. 30-án a hácspettendi leánygyülekezeteí láto- • gáttá meg és építette a püspök. Az iskola megtekintése után, a nagy számú hallgatóságra való tekintettel, az iskola udvarán élővirágokból épített oltár előtt a vasárnapi evangé- liom (Máté XXII. 35 — 40 ) alapján véste be a főpásztori igehirdetés a szívekbe: 1. szeresd Istenedet, 2 szeresd felebarátodat. A gyülekezetnek a közgyűlésen előadott történetével kapcsolatban örömmel vette tudomásul a püspök, hogy a hácsi híveket égeti-emészti a templom után való vágyakozás, s hogy annak felépítéséhez már meg is tették az első lépéseket, amelyeknél nagy segítségük«e volt az áldozatkészség lelke mellett gr. Zichy Béla 100.000 koronás adománya Inti a gyülekezet tagjait további hűségre, hangsúlyozván, hogy nem a kőből való templom a fő, hanem az Istenben való élet. A déli órákban a néhány km.-re fekvő Somogyvámosra vonult. Hács és Somogyvámos, Ecsény volt fiiiái, Boczkó Gyula adminisztrátor vezetése alatt most önálló életet élnek. Az anyásítás küszöbön van. A Kund- féle evang. hitbizomány bérlőjénél, özv. Löwensohn Ernőnénél elköltött ebéd után az iskola vizsgáltatott meg. A jövendőbeli papiak fundusának és a már meglevő egyházi épületeknek tüzetes megtekintése után istentiszte letre gyülekeztünk a templomba. A püspök Kol. 3.2—3. alapján hirdette l3ten igéjét, megkapóan alkalmazván a sötét szárnyakon leereszkedő al- konyatot a lelki eltévelyedések homályában tapogatózó és a megpróbál tatások keresztje alatt görnyedő emberiség életére. (Folytatjuk.) Hoensbroech Pál gróf a Berlin melletti Lichterfeldeben tisztelői köréből augusztus hó utolsó napjaiban 73 éves korában csendben megtért az ö Urához. Nagy feltűnést keltett, mikor q magas képzettségű, elökelü származású, nevelésű jezsuita 42 éves korában, tehát olyan korban, mikor az ifjúság láza már elmúlt, 1892-ben rendjéből kilépett. Olyan időben, mikor Németországban a kultúrharc javában állt, mikor rendje legjobban számított nagy tehetségeire, a mi oldalunkra állt és az „Ultra- montanizmus“, továbbá „A pápaság szociálkulturális hatása,, című műveivel, egyéb irataival és szónoki tevékenykedésével nagy szolgálatot tett a lelki szabadság ügyének. Illő, hogy kegyelettel emlékezzünk meg róla mi magyar luteránusok is. Egy kis reklamáció. Csak lesznek még volt soproni diákok, akik emlékeznek arra az előkelő, kényes ízlésű irodalom- és esztétika tanárra : Marsusák Palra 1 Szép dolognak, okosnak kellett annak lennie, amire ő helybenhagyólag mosolygott. De felkacagni csak egyszer láttuk : egy kis versnek a hallatán. Most, harmincöt év múltán is csak megerősíthetem, hogy nagyon jóizü, olyan igazi bobai zamatu vers volt az, arról a levélkéről, amit-Ádám apánk Éva anyánkhoz titokban írt. Még egy sora ma is eszemben van : »Pulszky Ferenc örzil* A nemzeti múzeum akkori igazgatója Ádám apánknak ezt a szerelmetes írását. Hosszú évek óta olvasom a Harangszót. Meglátom belőle, hogy ki a tollforgatd dunántúli lutránus. Meg, hogy ki szeretne dunántúlinak látszani a »külföldiek* közül Isten hozta őket 1 Hiszen a nemes törekvést megtudjuk mink érteni De mikor számon tartom, hogy kik vaunak itt, számon tartom a bujkálókat is. László Kálmán kerületi helyettesfelügyelő barátom 1 Az a vidámletkü, okos eszü bobai gyerek hova lett? Hova tetted, hogy még a szavát se hallani annak, akinek a dalos szavától olyan hangos volt az öreg líceum, meg a Gönye Sándor bintófészeres, udvaros kis kocsmája a domonkosok sora végében? Add elő a lantjával együtt 1 Igazán elfogyott volna a nóta ? A Harangszóra már egy sora sem maradt? Aztán mi van azzal a másikkal ? Mi van Jánossy Mariska leányos tisztaságú, finomságú tollával ? Csak nem az a kis Pesti Naplóbeli szerkesztői üzenet históriája az oka annak a sokesztendős szemérmetes visszahúzódásnak ? El is mondom mindjárt, hogy Ítéletet mondhasson mindenki, hogy el szabad-e miatta némulnia a szépen éneklő ajaknak. Van vagy harminc éve annak, hogy a Pesti Naplóban hétről-hétre meg jelentek Jánossy Mariska meleg, finom írásai, a Lányszobák vasárnapi eseményei. Ezekkel a cikkekkel párhuzamosan lendületre kaptak a szerkesztői izenetek is A szerkesztői ize- netek rovatából a himfülemüle haDgja csendült meg. A párját hívogató kis madár hangja volt ez, de a kéz, az iró keze, hí nern is oroszláné, de legalább is komor bikáé. Az akkori pesti ifjúság legizmosabb alakjáé. Ma sem szeretnék a keze ügyébe kerülni ennek az akkori atlétának A sok hivogatásra Mariska engedett.' Szépen kiö’tözött az ünneplőjébe, felment a szerkesztőségbe és nem értette meg, hogy miárt fogadják olyan elképedi arcokkal a be- n unatkozását. — Lehetetlen ! Mariska ? Jánossy Mariska? A szeptember végin ides szezon interpretálója ? De aztán mintha mégis magukhoz
