Harangszó, 1923
1923-10-28 / 44. szám
1923. október 28. HARANGSZÖ. 325 tértek volna a meglepetésből és örömteli hangon kiabáltak be a szomszéd- szobába. — Gyulai Ha tudnád, hogy ki van itt I Mariska. A fülemülehang vágyódva csattogott belülről a belső szobából. — Jánossy Mariska? — Aztán hallatszott, amint türelmetlen sietéssel lökődött hátra egy szék, kefe ser- cegett végig a feszülő zsaketten. A vörös szegfűt — akkor még szép virág volt — megigazgatta, monok liját szemébe vágta és megjelent a* ajtóban Antinousz hódító pompájában. — Hol? Valahára! Hadd öleljem pályatársi keblemre 1 Jánossy Mariska szerényen fel- emelkedett székjéről, szerényen meghajolt az örvendező felé. Az örvendezésre, ölelésre kitárt karok lehullottak, a monokli kiesett, talán még a szegfűvirág is bágyadtan hajtotta le fejét. — Iggen ? Ön írja azokat az izéket ? Pardon 1 Pardon I De nagyon sürgősen be kell fejeznem a cikkemet. — Képzeld — mesélte szomoróan Mariska a látogatás után — megfordult, sarkon fordult és ment vissza a belső szobába. Csak sajnálom, hogy úgy kiöltöztem. költségbe vertem magamat, kivasaltattam a nadrágomat, virágot tettem a Ferencjózsef kabátomba. Ha nem föstöttem is olyan hódítóan mint ő, azért így mégse lett volna szabad faképnél hagynia. Várhatja, míg még egyszer írok a lapjának ! — És többet nem is írt. De azért a Harangszó mit vétett, hogy ez a mi tollfoigató dunántúli luttránus atyánkfia sohasem keresi fel ? Meg kell bocs'ájtania annak a másiknak, hiszen az is luteránus, ha nem Dunántúlról való is, azért csak ember ő is, az Istenadta! Ez szól a többi bujkálónak is! Ha nem jönnek körénk, tollheggyel kipiszkáljuk sorra rejtekükből őket is. Majd lesz itt rend 1 —mm—. Harangavatás Nádasdon. Példátlan s minden tekintetben dicséretet érdemel a hívek áldozatkészsége egyházunkban, amikor harang- beszerzésről van szó. Alig múlik el vasárnap, hogy itt is, ott is az evangélikus hívek egy-egy harangot ne avatnának. így a közelmúltban okt. 14-én a körmendi anyaegyházhoz tartozó filiában, Nádasdon avattak harangot, amely az ottani hívek lelkes adakozásából jött létre. Az avató ünnepély alkalmából messze vidékről jöttek össze az evangélikusok Nádasdon: örülni az örü- lőkkel. Az ünnepi istentiszteletet egy közének vezette be. Geyer Zoltán segédlelkész megható imája után ez avatási szertartást Zongor Béla a vasi közép egyházmegyének ékesen szóló esperese végezte. Avató beszédét a harang felirata (Ezsaiás 1.2) »Halljátok meg egek és vedd füleidbe föld, mert az Ur szólt alapján tartotta. Az ünnepi beszédet Bachát István az őrimagyarósdi gyülekezet kiváló lelkipásztora tartotta, kinél csak az ő szerénysége és alázatossága nagyobb szónoki képességénél. Az ünnepélyes áhitat emeléséhez nagyban hozzájárult a nádasdi leánygyülekezet ifjúsági egyesületének vegyeskara egy kiválóan előadott énekkel: »Te benned bíztunk eleitől fogvat, amely ének precíz előadása a nádasdiak derék tanítójának, Mesterházy I. lelkesedését dicséri. Avatás után közgyűlést tartottak és ott az adakozók adományát jegyzőkönyvileg megörökítették. Az egész ünnepség a szabad ég alatt felállított oltár előtt és szószéken folyt le. A leánygyülekezet példáján amint halljuk felbuzdult most az anyagyülekezet is. Körmenden is megindult a mozgalom az uj harang beszerzéséért. Hogy a körmendiek is előbb mintsem gondoljuk egy uj harang birtokába jutnak, erre nézve erős garancia a nádasdiaknak őseiktől örökölt áldozatkészsége, akik saját ünnepükön lelkesedéssel határozták el, hogy az anyagyülekezetben beszerzendő harangok körül is méltó képpen kiveszik a részüket az áldozatból. Az ünnepély alkalmából befolyt perselyt a nádasdiak készséggel a Harangszó fenntartására ajánlták fel. Sok-sok köszönet érte 1 A jóságos Istennek megtartó kegyelme őrködjék a nádasdi hajlékok felett. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A Dunántúli Protestáns Lap f. évi 41 ik számában »A katholikus szervezkedése címen egy rendkívül talpraesett vezércikket olvastam F. tollából. A cikkíró a Magyar Kultúra szeptemberi számában »A katholikus szervezkedés kérdéséhez* című cikkel kapcsán mond el megszívlelendő igazságokat s állapít meg tényeket és igazságokat. »Nem újság már — úgy mond — hogy a katolicizmus a reformációnak minden fegyverét és a maga módja szerint alaposan kihasználja.* Ha elolvassuk a Magyar Kultúra szeptemberi számában >A katolikus szervezkedés kérdéséhez* című cikkét, ott találjuk mindazt, természetesen »katolikus elgondolásu* formában, amiért mi harcolunk a saját egyházunkban. Mit. kíván ez a cikk? »A katolikus világi hívek okos, tervszerű, s katolikus szellemben vett bevonását az egyházvédő és egyház- fejlesztő munkába, mindenekelőtt a katolikus egyházközségi élet és szervezkedés kiépítése által.« Természetesen ezt nem úgy akarja, ahogy nálunk van, ahol. szerinte, a világiak tevékenysége »kimerült az egyházi tisztségeknek választás (és korteskedés) utján való betöltésében, bizonyos világi kormányzatnak mint egyházi >önkormányzatnak< erőszakolásában, számadások vizsgálatában, s indítványok letárgyalásában.« »Katolikus elgondolás* szerint a cél nem »jogok vindikálása«, hanem az „apostolos- kodás“. »Nem beleavatkozni s akadékoskodni akarnak a lelkipásztorkodás ügyeiben, hanem önzetlenül segítik, támogatják a lelkipásztort a hitéletnek minden irányú, komoly fellendítésében. Nem világi önkormányzatként fogják fel hivatásukat, hanem a lelkipásztori mnnka áldozatos megosztásában. Ök a lelkipásztorkodó papság segédcsapata.« Áldása az ilyen szervezkedésnek hármas: 1. Tanácsadás, eszmecsere, indítványozás. »Az egyházközségi tanács szakosztályokat is létesít: hitbuzgalmit, kulturálist, szociálist és karitativ szakosztályt.« »Az egyik pl. a város vagy falu szegényügyét tartja számon, a másik a kulturális (iskolai, nevelesi stb.) ügyeket, a harmadik a munkásügyeket, lakásügyeket, közerkölcsöt stb., a negyedik a hitbuzgalmi életet.« 2. »Leveszi a teher jókora részét a papság válláról s munkamegosztást teremt... vezetik a hívek beszervezésének s az adatgyűjtésnek munkálatait. Katalógusokat, katasztereket készítenek ; felfektetik a »status anima- rum* külső kereteit. Minden utcának élén egy-egy fómegbizott áll, minden háznak egy házmegbizottja van.« Külön leírja a fiuk, a fiatalemberek, a leányok, az asszonyok feladatát. A lelkipásztor »csak irányítson, vezessen, inspiráljon, szervezzen és végezze a voltaképeni lelki funkciókat; a többit legnagyobbrészt elvégezhetik helyette s mellette az egyházközség
