Harangszó, 1923
1923-06-03 / 23. szám
180 HARANGOZÓ Koldus vígság. Májusi est nyugalmas csendjében Elszáll lelkem angol, olasz földre, Oda hol a magyarok „nagyjai“ Egymás után járnak könyörgőbe’. Hogy fáradnak azok ott miértünk! Mennyi a gond, mennyi érv, kérő szó! Gondolatim megzavarja közben Közel s távol felharsanó cécó: Muzsikálnak mindegyik utcában, Mulatoznak — vigalom az élet! Szegény hazám, szerencsétlen népem, Azért vigadsz, meri vesztedet érzed ? Kihalt már a régi honszerelem ? Nyoma sincs a magyar önérzetnek? Muzsikaszó, tánc, vigalom itthon; Idegenben nekünk kéregéinek. GERENCSÉR ZSIGMOND. A dunántúli egyházkerület mentőakciója. Egyik múlt számunkban közöltük Kapi Béla püspök pásztorlevelét, mellyel mentőakciót indított az egy- hdzkerületben az egyházkerület tanintézeteinek fenntartására és egyéb szükségleteinek biztosítására. Az egyházkerületet súlyos anyagi helyzetbe sodorta a mérhetlenül emelkedő drágaság és azok a kormány intézkedések, melyeket az egyházkerület saját iskoláiban és saját alkalmazottaival szemben is érvényesített Nagyon természetes, hogy az összes gyülekezeteknek összesen 132 000 K összeget kitevő járuléka nem nyújthatott elegendő fedezetet az összes egyházkerületi szükségletek fedezésére. Hiszen a békében a gyülekezetek összes járuléka 40.000 K volt. ami annak idején megfelelt 20 vagon gabonának. A mostani 132.000 K pedig alig felel meg 6 q gabonánál többnek. A gyülekezetek lelkészei felolvasták a szószéken Kapi püspök pásztorlevelét s ennek nyomán megindult minden gyülekezetben a mentőakció. Nemcsak adományt kért az egyházkerület részére a püspök, hanem a később megállapítandó egyházi adóra előleg befizetését is kérte, meiy előleg azután az adófizetésbe betudatik. Örömmel jelezzük, hogy a dunántúli egyházkerület gyülekezeteiben megszólalt a régi lelkesedés és áldozatkészség. Lelkészek, tanítók, egyháztagok egyforma lelkesedéssel sietnek az egyházkerület támogatására. A beérkezett jelentések szerint a kicsiny zalagalsai gyülekezet Stubán Károly főgondnok, Koppányi Dénes, Óvádi Sándor, Kiss Gyula, Egyed Dénes gondnokok, Ferency Kálmán és Kiss Sándor presbiterek buzgól- kodása folytán 47.320 K segélyt ajánlt fel. A lovászpatonai gyülekezetben Bucsi János, Kováts György gondnokok és Finta János 3 Kiss István presbiterek végezték a gyűjtés munkáját, mely 18.000 K-t eredményezett. A győrújfalusi kicsiny leánygyülekezetben. Horváth Sándor gyülekezeti gondnok, Németh Ferenc és Németh Mihály presbiterek 22.200 K-t gyűjtöttek össze. A gyönki gyülekezetben (gyűjtők: Becker János, Steitz Henrik, Lerch Konrád, Wiesmandel János, Petermann Ádárn, Buchholz János, Resch Henrik, Resch János, Weil Ádám és Amtmann Henrik) 18.300 K-t gyűjtöttek össze. A györkönyi gyülekezet is (gyűjtők: Bock Ádám, Braun Lőrinc, Koch János. Roha Mihály, Rohn Mátyás, Just Henrik, Rimlcr Pál, Pámer Lőrinc. Plesser Ádám. Gselmann János, Gaude Ádám és H, ffmaaa Henrik) 35.000 K t gyűjtöttek. Szinte megható, hogy a kicsiny gyülekezetek sokszor mennyire megszégyenítik a termelő egyházíagokből álló nagy és anyagilag erős gyülekezeteket. A kicsiny nagykanizsai, kaposvári, zalaegerszegi gyülekezetekben csodálatos buzgősággal folyik az adakozás. Eddig legnagyobb eredményt hallomás szerint a vadosfai gyülekezet érte el Böjtös László lelkész, Pfabl János felügyelő, a buzgó tanítók, presbiterek és áldozatkész egyházta- gok támogatásával, úgy hogy állító lag 14 q gabona jött össze. Ugyancsak fényes eredmény koronázta a körmendi gyülekezet áldozatkész munkáját, hol Zongc-r Béla esperes, a tanító és presbiter munkatársainak fáradozásával eddig 11 q gabona folyt be. A többi gyülekezetben is folyik az áldásos munka. A hívek lelkében ég az egyházszeretet és megértik, hogy a mostani nehéz időben gyengeség a kishitűség és szégyen as egyháznak cserbíshagyása. A többi gyülekezetek mozgalmairól és eredményeiről a legközelebb szintén hozunk tájékoztatást. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. Konfirm. emléksorok. Lengyel mezőkön vagy orosz földön Nyugosznak csendben az édes apák. Sírjukhoz nem megy az özvegy s árva, Hogy ott sírják ki kebiük panaszát. Feledve mégis emlékük nincsen, Hisz az árva szív gyakorta sajog S a hitestárs is órájuk gondol, Ha nyomják vállát tengernyi bajok. Nyújtsál ilyenkor gyógyírt szívünkre Jóságos Isten, ég és föld ura, Az özvegy s árvák könnyét töröld le, Ne hagyd őket soha magukra, Hadd tapasztalják éltük folyamán, Hogy mind igaz, mit Jézus hirdetett, Nem akarod te senkinek vesztél, Felkarolod az árvát, özvegyet. 1923. június 3. Te is olyan korán megizeiéd Az árvaság keserű kenyerét, Mert a jó anyát, kit úgy szerettél, Hiába hívod, nem jő már feléd. Kint porlad ö is a temetőben. De csak teste, mert lelke égbe szállt. Onnan néz a’á csillagos este S lelke tégedet még onnan is áld. Csak légy jó gyermek és háladatos, Szeresd'a rokont, ki most felkarolt, Féljed az Istent s fiát a Krisztust, Kinek szent vére éretted is folyt. Horváth Sándor. Az életmentő. Hét vagy nyolc éves fiú lehettem akkor. Egy szép meleg nyári napon kimentem kis barátaimmal a malomárokba fürödni. A város alatti malomnál volt a fürdőhelyünk még pedig husz-huszonöt lépésnyire a malom fölött, ott, ahol a viz még szép csen desen, néhány fától beárnyékolva folydogált. Közvetlenül a malom előtt sebes rohanással iramodott a viz, mert majdnem emeletnyi magasságból zuhant le a malomkerékre hatalmas lendületet adva annak. Szüléink sokszor figyelmeztettek bennünket, hogy ne fürödjünk ott, mert még bajunk történhetik, a rohand ár magával ragadhatja valamelyikünket s aki a malom kereke alá jut, annak vége lesz. De nem hallgattunk a figyelmeztetés- e, csak azért is, mert a tiltott doiog anoá1 inkább ingerel, jártunk erre a veszélyes helyre Jó soká nem is történt baj. Egy nap azonban az egyik fiú merészebb és merészebb lett és mindinkább közeledett a zu- hatag felé. Hivott minket is, jöjjünk utána, mert ez nagyszerű, milyen erőt kell kifejteni, hogy az ember megáll- hasson a rohanó árban. Hivalkodva még egy lépést tett a nyakig érő vízben előre s akkor egy velőtrázó sikoltást haliunk é3 rémüíve látjuk, mint viszi a viz kis barátunkat fel- tartóztathatlanul a zuhatag felé. Volt
