Harangszó, 1923

1923-07-22 / 30. szám

1923. július 22 HARANOSZO 237 és intézkedett a befolyó adományok hovafordítása és miként való elhelye­zése iránt. 150 terítékes bankettel a tápintézetben és sikerült kirándulá- dutásokkal nyert kellemes befejezést a képezdei diákszövetségnek ezen első és emlékezetes találkozója. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az angol egyház most tartotta idei nemzeti zsinatát. A tanácskozásban szóbakerült a revideált Imakönyv. E pontnál több nő is felszólalt és főleg a házasságkötésnél szokásban levő, de elavult formulák ellen »Akarsz-e a férjednek engedelmeskedni és aka­rod e a férjedet szolgálni ?« fejtettek ki erős ellentállást. Az ellenzéki felszólalásokra Lord Hugh Cecil és Mr Athclstan Riley válaszoltak és pedig igen erélyesen. Az utóbbi többek között a követke­zőket mondotta: — Hallatlan — dörögte — ami ebben a szent gyülekezetben történik. Sem többet, sem kevesebbet nem akarnak, mint a bibliát megváltoztatni és a mostani modern világ képmására átalakítani 1 Hát vegyék tudomásul ezek az újítók, hogy vakmerőségüket teljes erővel vissza fogjuk verni. Utolsó csepp vérünkig küzdeni fogunk azért, hogy a biblia maradjon meg annak, ami volt. Ahogy őseink vér­tanúhalált tudtak halni a szent -igaz­ságokért, mi is meg fogjuk tudni ezt tenni. Nem a bibliát kell megváltoz­tatni, hanem a modern világot kell a biblia képére átalakítani! Ezután szavazásra került a sor és a gyülekezet túlnyomó többsége az összes indítványokat elvetette. Johnson Gisle Arnóton, Az arnóti ev. egyházközséget júl. 4-én meglátogatta Johnson Qisle norvég missionárius Nagy vallásos estély volt ez alkalomból, melyen a nagy munkaidő dacára is szinültig megtöltötte a templomot a hívek és a nagy számmal érdeklődő másval- lásuak sokasága Johnson a norvég nép életét s különösen a misszió iránt való érdeklődését ismertette előadá­sában. Csodálatos dolgokat mondott el arról a maroknyi, mindössze há­rom mihónyi népről, amely nagy küz­delmet folytat a mindennapi megél­hetésért. Búzája alig terem s ha hi­degebb a nyár, mint például most, be sem érik. Legelője is oly kevés, hogy teheneit hallal is eteti, de azért szegénységéből évenként öt millió nor­vég koronát, mai értékben öt milliárd magyar koronát áldoz a külmisszió céljaira. Szegény halászok missziói halászatot rendeznek s amit fognak, azt a misszió céljaira értékesítik. Szegény pásztoremberek kiválogatják juhaik elejét s azt a misszió számára különös gonddal nevelik fel A nor­vég nép azonban nemcsak a zsebét, hanem önmagát is odaadja Isten or­szága céljaira. Sok misszionáriusa jár szerte e világban s ha valamelyik hazajön beszámolni munkájáról, 20— 30 kilométernyi távolságról gyalogol­nak édesanyák kis gyermekükkel kar­jukon. hogy meghallják, mi történik odakünn a misszióban. A szégyen érzése fogta el az embert, amikor el­gondolkozott, hogy íme egy mostoha főidőn élő kicsiny nép, amelyiknek egy korcsmája sincs, de van sok missziója, misszionáriust küld egy gazdag földön élő nagy nép számára, amelyiknek sok a kocsmája, de nincs missziója Az előadást dr. Deák Já­nos theoldgiai tanár tolmácsolta. A vallásos estélyen Írást magyarázott Jakab 5. is. alapján Weiszer Ernő hernádvécsei lelkész, szavalt Ligeti Edéné, a sajókazai lelkész neje, éne­kelt Záhony János, Krecsák János ev. Iheologus s az arnóti ifjak kara, imádkozott Nemes Károly főesperes és Ligeti Ede sajókazai lelkész. Az cffertórium 12.240 koronát eredmé­nyezett az erzsébetfalvai templom­építkezésre. A vallásos estélyen meg­látszott, hogy Isten meghallgatta azok­nak a norvég hittestvéreknek imád­ságát, akik a Johnsonnal küldött üze­net szerint könyörögtek az arnóti gyülekezetért. Egyházmegyei közgyűlések. A tolna—baranya—somogyi egyházme­gye júl. 4-én tartotta Bonyliádon ez évi rendes közgyűlését. A különféle bizottságok jelentésének letárgyalása mellett legfonto­sabb programmpontja volt a közgyűlésnek az általános restauratio. A szavazatbontó bizottság jelentéséből kitűnt, hogy újabb hat évre mandátumót nyert: b. Mechwarth Ernő esp. felügyelő, Schöll Lajos fő- és Müller Róbert alesperes. A jegyzői kar következőképen alakult meg: dr. Török Ottó világi fő-. Gyalog István egyházi fő-, dr. Kurz István és Mendöl Ede világi al-, Dörmer Frigyes és Fábián Imre világi al­jegyző. Id. Gyalog István az esp. fő- és főgymn. pénztárosi állásáról lemondott, helyébe Demiány Ervin választatott meg. Az egyházmegyei bizottságok kevés kivétel­lel a régi tagokból alakíttattak meg. Javaslat tétetett az esperességnek 3 részre való szétválasztása tárgyában. A javaslat lekíildctett a gyülekezetekhez. A minden részletre kiterjedő fő- és alesperesi jelentés köszönettel tudomásul vétetett. A pénzügyi bizottságnak az anyagi kérdé­seket, gyökeresen orvosló, fontos javaslatai elfogadtattak. A véleményező bizottság, a számvevőszék, a gyámint. biz. és isk. nagybizottság jelentésének meghallgatása és elfogadása után a népiskolai bizottság előadójának jelentésével kapcsolatban Né­meth Gyula, Lutherszövetségi titkár rövid, de nagyon értékes előadásban számolt be a pörtschachi világkonferencián nyert be­nyomásairól. Az esp. közgyűlést megelőző napon az esp. lelkész- és tanítóegyesület tartotta évi közgyűlését. A tanítóegyesület tárgyalási idejének jelentékeny részét azon áldások jelentőségének méltatására fordította, ame­lyek bold. Kapi Gyula életéből áradtak egyházra, hazára, iskolára, tanítóságra. A lelkészegyesület elnökévé Baldauf Gusztáv választatott meg. A programúi központjában Pass László „A belmisszió sikerének fel­tételei“ c. mélyenjáró értekezése állt, amely élénk eszmecserét vont maga után. Az érte­kezés felterjesztetett a kerületi lelkész­egyesülethez. A veszprémi egyházmegye Pápán tartotta évi rendes közgyűlését. Á közgyűlést isteni tisztelet előzte meg, amelyen Schlitt Gyula lajoskomáromi lelkész prédikált felemelő hatással. A tanácsteremben megtartott köz­gyűlést Bélák Lajos felügyelő nyitotta meg, melegen üdvözölvén az egyházmegye újabb hat évre megválasztott, kipróbált egyházi vezérét. Takács Elek esperest, aki erre nagy figyelemmel hallgatott, eszmékben gazdag beszéddel foglalta el újból társelnöki székét. A tárgysorozat első pontjaként az esperes terjesztette elő nagy gonddal meg­szerkesztett esperesi jelentését, melynek során erélyesen állást foglaltak a teljes vasárnapi munkaszünet mellett, Kapi Gyula a soproni tanítóképezde volt igazgatójának elhunyta felett részvétüket fejezték ki; dr. Bélák Endre indítványára elhatározták, hogy felírnak a kerülethez a leikészi és tanítói díjlevelek csonkítása ellen. Izgatott hangulatban tárgyalták a kevésbbé népes elemi iskolák tanítóitól megvont állami szubvenciók ügyét. Az idevágó rendeletel (a vármegyénkben megszüntetésre Ítélt 30 népiskola közül 28 protestáns!) felekezeti sérelemnek tekintik s ellene a felsőbb egyházi fórumok utján a legerélyesebben tiltakoztak. Petőfi Sándor szelleme előtt a centenárium alkalmából hódolattal hajplt meg a közgyűlés. Töpler Károly az egyház­megye területéről eltávozván, helyette az egyházm. számvevőszék elnökévé Kristóífy Gyulát, az ő helyébe pedig számvevőszéki taggá Hütter Vilmost választották meg. A gyámintézet gyűjtését, 26.500 koronát a nagy nehézséggel küzdő veszprémi egyház­nak, a Zsedenyi-díjat Gömbös Sándor fehércsurgói tanítónak szavazták meg. Volna-e olyan jószívű protestáns úri család, aki egy szegénysorsu úri özvegy IV. polgárit végző 14 éves fiát tovább taníttatná, esetleg örökbe fo­gadná? Címe: Evang. lelkésznél Szé­kesfehérvár, 5—5 Adatom! a Harap terjesztésére!

Next

/
Oldalképek
Tartalom