Harangszó, 1923

1923-03-04 / 10. szám

HARANGSZÓ.

75

1923. március 4.

perccel éjfél után született. Büszke is volt rá késóbb, hogy újévi ajándékul jött a világra s ebból jót jövendőit. Anyja mint gyönge törékeny asszony halálos veszedelemben forgott. Sietve hívták az előbbi lelkész özvegyét, Leska Istvánnét, ki a gyógyításhoz is értett. A gyermeket gyengesége miatt még újév napján megkeresztelte Mar- tiny lelkész s ennek gyermekei Károly és Ludovika voltak a keresztszülők. Martiny Károlynak később is gondja volt a gyermekre s késő vénségében is ő telt róla bizonyságot, hogy Petőfi csakugyan Kiskőrösön született Ezek a Martinyek jó lutheránus család voltak. Martiny Lujza dr Töpler Károly soproni orvosnak és historikusnak volt a felesége s mikor Petőfi Sopronban katonáskodott, Martiny Prigyes volt a városkapitány.

Petrovics mészárosnak nagy volt az öröme, öt év óta vártak már a gyermekáldásra. A költő öccsének tudósítása szerint a boldog apa ősi lutheránus szokás szerint az öreg biblia üres lapjára jegyezte fel Sándor fiának születése napját és óráját. Petőfiék istenfélő, vallásos népek voltak, ahol biblia, imádságos és énekeskönyv volt a házban. Maga a költő mondja karácsonyi visszaemlékezésében :

Mi boldogok valánk, mert jók valánk.

Embert szerettünk és Istent imádtunk.

Akár mikor jött a szegény, minálunk

Vigasztalást és kenyeret kapott.

Azt a családi bibliát a költő nem feledte el. Később, mikor »A nagyapa« című elbeszélését írja, akkor is

Miodenható, hogy győztesen forgassátok a kardot és a harcok után szép hírnévvel, boldogan térhessetek vissza értetek imádkozó kedveseitekhez.

A bucsujelenetre oda gyűltek a község lakosai is. A földesur beszédére hangosan éljeneztek, a nők, az édesanyák sírtak.

Ciábor leszállóit lováról. Mégegy- szer megcsókolta apját, zokogó anyját, kinek ölelő karjaiból alig tudott kibontakozni. Ezután újra nyeregbe ült s megadta az iedulásra a jelt. Biztató mosollyal hangoztatva a búcsúszót: »viszont'átásra édesapám, édesanyám« — kisded csapatával a népáldas kívánatéi között elrobogott.

Pápára ment a vitéz Huszár Péter várkapitányhoz, ki örömmel fogadta mint régi jó barátjának fiát s onnét annak összegyűjtött több száz felkelőből álló seregével Komáromba vonult a hős Pálffy Miklós táborába. Itt az idegyült összes felkelők egy hónapon

fgy festi a házigazdát: »Vacsora után Péter gazda levette a bibliát a mestergerendáról, a pápaszemet kivette tokjából, orrára tűzte és olvasott nagy ájtatossággal, két könyökére támaszkodva«.

Mikor édesanyjának kedves dolgot akar mondani, akkor »Szüléimhez« versében ezt Ígéri:

Szép kocsit csináltatok Éd’s anyám számára;

Nem kell, hogy a templomot Gyalogosan járja.

Lesz arany szegélyzetü Imádságos könyve,

Krisztus urunk képe lesz Szépen metszve benne.

Egressy Gábor színművész anyósa, Szentpétery Sámuel református lelkész özvegye, Petőfi tiszteletére névnapi vacsorát rendezett s a költő ezt egy szép bőrkötésű új zsoltái könyvvel viszonozta, melynek borítékjára ez volt irva: >A legáldottabb szívű

nagymamának.« Egreasy Ákos, az unoka, aki ezt elbeszéli, megjegyzi: »A jó nagymama igen vallásos, hitbuzgó tiszteletesné volt s ódon kopott zsoltárkönyvéből naponként többször szokott énekelgetni kis udvari szobájában. S erről Petőfi tudomással birt«. (P. kvtár XII. 35).

Mikor a költő felszedte sátorfáját és világnak ment, mikor még a katonai és szinészeti pálya között ingadozott, jól tudta, hogy édesanyja otthon érte imádkozik és keserű könnyeket hullat. »Imádságom« című versét így kezdi:

Elkárhozástól félt szegény anyám,

S talán féltése nem alaptalan.

át hadi rendet, fegyverforgatást tanultak. A gyakorlatokon Cser Miklós már mint tapasztalt vitéz, őrmesterkép teljesített szolgálatot.

Az egy hónapi gyakorlat után Pálffy harcszomjas népével ellenség keresésére indult. Talált is csakhamar. A hadüzenet után a török is egyre nagyobb erőt gvfijtött a nyílt harctérré lett magyar földre. A basák újabb segítséget nyertek és váraikból kiszállva betörtek a még meg nem szállott területekre, a községeket rabolva, pusztítva, hogy megakadályozzák a honfiaknak harcra sorakozását. A védelemre összejött vitézeknek volt dolguk mindenfelé. A segélyre készülő birodalmi sereg lassan gyülekezett s ha már nagyobb számmal volt is együtt, német fővezérek alatt nem igen kereste a harcot. A magyarok a vitézségükről már ismert Pálffy, Nádasdy, Zrínyi körül sorakozva küzdöttek hősiesen s az előnyomuló

Tart tőle s ebben igaza van,

Hogy már régóta nem imádkozám. Imádkozom hát: íme két keÄm Szent áhítattal összekulcsolom. Hallgass meg engem, égi hatalom! Hallgass meg engem, édes Istenem.

És mikor a rossz szájú szomszédok is fiuk elzüllésével rémítgették az öreg szülőket, erről írja Petőfi:

Szegény jó anyámmal fölfordult a világ, Ráborult fejjel az ágy szélére, s ottan Elveszett fiáért sírt sziveszakadtan.

Nem jut-e itt eszünkbe a nagy egyházi atya, Augusztinus, akinek ifjúsága szintén ilyen hányatott volt és Mónikát az aggódó szívű édesanyát, aki imádkozva, sírva bolyongott fia után, egy tudós püspök azzal vigasztalta: »Lehetetlen, hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon.« Vájjon melyik lelkipásztorunk mondhatta ezt Petőfi anyjának ? 0 maga csak azzal tudta vigasztalni a jő lelket:

Anyám, az álmok nem hazudnak, Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő fiadnak,

Anyám, soká, örökkön él.

Petőfiék házában vallásos szellem uralkodott. Derék egyházi emberek voltak a barátaik. És ez a szellem erős nyomot hagyott költő fiuknak tüzes és merész röptű lelkében is.

(Folytatjuk.)

Hudy Ilona:

Mezei Virágok.

Költemények.

Kapható a szerzőnél: Zebegény, HODl ffl. Ára 100 korona.

török csapátokat több ütközetben visszaverték, több erősséget visszafoglaltak.

Sátory Gábor Pálffy seregében maradt. A fáradalmat, nélkülözést hamar megszokta. Honszeretete s a veszély ingere folyton növelte harcvágyait. Ha ütközetre került a dolog, mindig a legelső sorban küzdött s az ősi kard, jó damaszk acél sebet, háláit osztogatva forgott kezében. Mint hű testőr kisérte vitéz társaival Cser Miklós s gondoskodott, hogy a táborzásban, utazásban az ó ifjú föl- desura minél kevésbbé legyen kénytelen a háborúban gyakran jelentkező nélkülözés terhét érezni. Megismertette vele a lovas spahik s a gyalogságot képező janisárok harcmodorát, cselfogásait. Áz ütközetben mellette küzdött s őrködött, hogy az ellenség körül ne foghassa.

Gróf Hardegg német fővezér magához véve PáJffy, Nádasdy csapatait