Harangszó, 1923
1923-03-04 / 10. szám
76 HARANGSZÓ. 1923. március 4. Levél. Nagytiszteletfl Lelkész Úri Amifty Örömmel olvastam a keme- nesaljai egyházmegye lelkészeinek a >Harangszó« múlt évi 48. szóban megjelent közleményét, — oly szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az ■Görög Ernő úr »Visszhang«-jával (ez ideig) be is fejeztetett. Nagyon sajnálnám, ha ezen jobb aorsra érdemes ügy, mely pótolhatatlan értéke mellett óriási jelentőséggel is bir reánk és egyházunkra nézve, különösen akkor, amidőn oly kiváló -és ügybuzgó egyén, mint Payr Sándor úr csaknem egy emberöltőn keresztül fáradott és kutatott, hogy egyházunknak olyan értékes és megbecsülhetetlen munkát ajándékozzon, mint ezen kinyomatásra váró »Dunántúl« egyháztörténete, — az anyagi fedezet miatt kiadatlanul maradna. Nem tudok belenyugodni abba. hogy ezen értékes mü kinyomatására szükséges fedezetet szoros összetartással és egy kis ügybuzgósággal előteremteni ne lehetne, különösen ha kötelességünknek tartjuk, hogy egy kis fáradtsággal s ha kell kéréssel is — a közönyös felebarátainknál — egyházunk javát és érdekeit tőlünk telhetőleg elő ne mozdítsuk. Én, — ki szórványban lakom — bár hivatalos teendőimmel nagyin is túl vagyok terhelve (segéd és munkaerő nélkül vagyok) — súlyos betegségemből nem régen gyógyultam fel, kísérletet tett Pejérvár megtámadására s rohammal elfoglalására. Oda érve a vezérek kijelölték a csapatok számára a feladatot, a támadás célpontját. Az eredmény attól függött, ott lesz-e mindenik a kellő időben a kitűzött helyen, egyszerre rohanják-e meg minden oldalról a várt A magyarok Huszár Péterrel élükön be is nyomultak egyik külváros részbe, az ott talált törököket levágták vagy foglyul ejtették, sokáig várták a németeknek más oldalról előretörését, de hasztalan. Sátory Gábor végül bosszankodva szól: — A német megint csigamarsban mozog. Késedelme miatt mi is kénytelenek vagyunk itt hiába tölteni az időt. — Látszik, — válaszol a közelében levő Cser Miklós — hogy a német sógor nem a saját tűzhelyéért harcol. De az is bizonyos, hogy ha ma zsákmányoláson kellett volna kezdeni a dolgot, akkor már régen — megkísérlem s minden alkalmat felhasználok arra, hogy a fenti cél érdekében minél nagyobb eredményt érhessek el, — mert nem tudok lemondani a reményről, hogy erős akarattal és kitartással célt ne érhessünk. Nézetem szerint talán az sem ütköznék akadályba, ha a gyülekezetek saját költségvetésük terhére bizonyos összeget szavaznának meg e célra, mert hiszen ez nem egyéni, hanem köz- és egyházi érdek, hogy minden gyülekezetnek ily hasznos és pótolhatatlan mű rendelkezésre álljon. Kiskölked. 1923. febr. 20. Kiváló tisztelettel László Lajos. A mélységből. Uram, a mélyből kiáltunk Feléd: Védő karodat terjeszd ki reánk! Bocsásd meg, kérünk, a mi vétkeinket... Légy könyörülő, jóságos Atyánk! Mélységbe estünk ime s megtiporva Mint szárny tépett, vergődő madár Siratjuk fészkünk; e tépett hazát, Mely szertehullott s elnyelte a sár. Mentünk az utón biztató reménnyel, De a vad vihar zúgva ránk szakadt És földre gázolt minket... óh, Uram\ Ne vond meg tőlünk most irgalmadat! itt vitázna velünk a nyereség felett. Mire a németek a másik oldalon a nekik kijelölt külvároshoz értek, ott már janisárokkal megrakott torlaszokat, ágyukat talá'tak s ily akadályok elől sietve meghátráltak. A meglepetés nem sikerült, vissza kellett vonulni. Annál is inkább, mert a kémek hiriil hozták, hogy a budai basa már közel van felmentő seregével a városhoz. A visszavonulók Komárom felé tartottak rendes menetben. Nemsokára észrevették, hogy a Pejérvár megsegítésére jött török sereg siet utánuk. Azonnal megfordultak, a harcvágyó magyarokat nem lehetett visszatartani. Pá ffyval az élükön fergetegkép csaptak a velük szemben rendezkedő, sokkal számosabb ellenségre s az első rohammal zavarba hozták, a harc általánosan kifejlődött az egész vonalon és több órai véres küzdelem után a török sereg szétveretve, egész táborát zsákmányul hagyva menekült. Ezen ütközetben is kitüntette magát Gábor. Emelj fel, kérünk, bennünket a mélyből, Hullass lelkünkre égi balzsamot S mondd végre nékünk: Kelj fel árva nép, Már minden, minden megbocsáttatott! HORVÁTH IMRE. KORKÉPEK. MimMMMtMtMaMMtMiimimiamBHtftntMmiitttlIimmnillilMi Karcolatok a hétről, k forradalmi idők kártékony romboló szellemének hatásaként visszamaradt, egy nagyon szomorú jelenség foglalkoztatta legutóbb többek között Vasvármegye közigazgatási bizottságát. Herbst Géza alispán féléves egyesített jelentésében beszámolt azokról a panaszokról is, amelyek arra engednek következtetni, hogy a falvak népe sok helyütt mind kevesebbet törődik vallásával, lelki életének istápolóival: a lelkésszel és tanítóval, Arról Szól ugyanis az alispánt jé- lentés, hogy falvakban nem akarják megfizetni « lelkészt és tanítói járandóságokat : az úgynevezett karcot. Vasvármegyében az alispáni jelentés szerint különösen a vasvári járásban merülnek fel a karc fizetés körüli nehézségek Ilyetén olyan viszony támadt a pap, a tanító, másrészről a hfvek között, amely nemcsak á községre, hanem as egész országra nézve ís káros jelentőségű, Ügy tudjuk a Vasvár! járásban egyetlen evangélikus gyülekezet á A hozzá csatlakozott társakkal a spa- hik során áttörve egy ágyutelepre rohant, fedezetét levágva hat ágyút foglalt el és ezeket azonnal megfor- dittatva a futó törökökre irányozta. Az ágyuk dörgése s gyilkos golyói csak még inkább fokozták a menekülők rémületét. A győzelem után Pá ffy magához hivatta, megdicsérte. — Öcsém, jó munkát végeztél; mint a mai nap is tahusítja, igaz magyar vagy, harcolni születtél, nem ismered a félelmet. E naptól fogva mint kinevezett hadnagy szolgálsz seregemben. Már mint hadnagy vett részt Gábor a török kezén volt Esztergom első ostrománál, ahol korának legjelesebb magyar költője, Balassa Bálint halálra sebesült. A város elfoglalása ezúttal nem sikerült. Mátyás főherceg, azon birre, hogy nagy török sereg húzódik a Duna jobb partján felfelé, az ostromot abba hagyva Győrhöz vonult vissza, (Folyt, köv.)
