Harangszó, 1923
1923-12-23 / 52. szám
1923. december 25. HARANÖSZÖ 389 Állhat oda őszinte odaadással a beth- iehemi angyalok sorába —, a lelke nem lesz, mert nem lehet egészséges. A gyermeket gyermekké formálni csak a keresztyénségnek van módjában. Ez a körülmény természetesen mérhetetlen felelősséget hárít a keresztyén egyházakra, elsősorban mi- reánk, evangélikusokra. Mi hisszük s valljuk, hogy Jézus Krisztus lelkének igaz letéteményesei vagyunk. Ha így van, értsük meg, hogy legfőbb gondunk a gyermek gondja legyen. És értsük meg azt is, hogy a jövő azé az egyházé lesz, amelyik a legtöbb gyermeket tudja Jézus bölcsőjének mennyei ragyogásába állítani. Biszkup Ferenc. Karácsony estéjén. Piciny Karácsonyfa szegényes szobában, Mellette egy agg ne üldögél magában. A Kis niaszgyertyáli szemerún pislegnaR... Búsait gondolati az öreg asszonynak. „lyej bizony régen pelt, milter ö illen még Ris Karddal, pusRápal pígan jálszadeze'K. Még élt az atyja is, és eremmel nézte, MiRépen hesRediK eRelnyi pitéze. Árra is emléRszem, pedig jé rég lehet, Begy miRer megRapta a legelső Renyoel, Abba sem ^agy^aita, £a Rezébe nette, Pedig seR szép minden §eoert ett mellette. De rá esztendőre halett pelt a házban, §zent Karácsony napján peltunR épen gyászban. §zemerú Karácsony... és a szegény fiú Maga sem tudta még, miért ely szemerú... Ezt a bús Karácsonyt el sehse felejtem... lyej pedig aRRer még Kellen oelhinR ... Retten .. . De mest magam pagyeR. Ez az, ami búsit, Ezért nem érzem a Karácsony eremit. Eltáeezett ő is... Régen nincs már itten... lj>egy merre belyenghat, tudja a jé Isten. 3é-c, ressz-e a sersa?.,. ügy aggédem érte... ípátha, jaj Istenem, palami baj érte ?.,. Del is le^et mostan... gendol-e én reám?,..“ EépteR hallatszanaR a Kis §áz tornácán. MegnyíliR az ajtó... palaRi betoppan... íelsifiolt az anya: „Fiam... édes Ram..." Viator. Él-e Jézus? Cselekszik-e Jézus? Még a nyár folyamán a Harangszó július 1-i számában olvastam egy kis híradást arról, hogy Budapesten egy Üllői üli ház udvarán népgyűlés volt és ott elhangzott a szó, hogy Jézus csak legendában él. Szerény nézetem szerint Jézus fenséges személyével kapcsolatban az ilynemű megnyilatkozások legkevésbé nem lesz protestáns sem, ha nagyjaink emlékét csak úgy becsüljük meg. mint a vallásáért, nemzetéért élő-haló Wittnyédyét, akinek mind- maig egy emléktáblácska sem jutott, és a himnuszírő Kölcseyét, (nem is beszélve Lavottáról) akire végre im- mel ámmal reágondoltak. Pedig Kölcsey nélkül és a többi sok-sok protestáns nagy nélkül mi lenne a magyar történelem, mi lenne az irodalomtörténet, amelynek arcképcsarnokát újabban az evangélikus Papp- Váryné s az evangélikus Qyóni Géza gazdagítja ? I — Bizony szegényes lenne vagy semilyen sem lenne, mert nem volna magyar. És bizony mondom, nem lesz, nem még hírmondója sem, ha nem becsüljük meg nagyjaink emlékében önmagunkat s nem ébredünk s alszunk ezzel: Hiszek Magyarország feltámadásában ! sem ártanak az örökké élő Krisztusnak. Kedvesebb Istennek az őszinte hitetlenség, mint a szemforgató hivés. Julián aposztata is harcolt — véres harcokat — Jézus ellen. És a harcnak végén utolsó szava mégis csak a > győztél Qalileail« volt. Kapi püspöknek kaposvári beszédje a bűnnek olyan bölcsen találja meg a helyét: szükséges; enélkül nincs a magasba vezető út. Balassi Bálint két sora többet ér többi egész költészeténél : irgalmaz nékem irgalmas Isten az én bűneimért, hiszen ha bűneim nem lennének, hogyan lehetnél Te irgalmatos Isten irgalommal én hozzám ? Aki nem hiszi, hogy Jézus élt, csak hagyni kell I Majd találkozik vele egyszer a damaszkuszi utón. Annál örvendetesebb lesz a találkozás. A haldoklót is felkeresi még. Ágyánál ott ül az öreg pap. Nem szólnak egymáshoz jó ideig. Csak hosszasan nézik egymást. — Én nem tudok hinni, Tisztelendő Uram, Jézusban. — Nem baj fiam! Nem tehetsz te arról. Az Isten olyannak teremtett, hogy ne higyj. A halódó csodálkozva ül fel á- gyában. — Hát akkor minek van itt Tisztelendő Uram ? — Azért, hogy megnyugtassalak. Ne nyugtalanítsd magadat amiatt, hogy nem tudtál hinni benne. Menj csak nyugodt lélekkel Jézus elé olyannak, amilyen vagy. Úgy szeret ő téged. Ne próbálj neki hazudni I Megáldalak én téged az ó nevében. És ő kebelére ölel majd. Ne i? mond soha, hogy hiszel benne! Tudja ő, hogy kivel mi a végzése az Atyának. — Hát akkor nem kárhozom el az én hitetlenségem miatt? — Ha hitetlen volnál sem. A te kérdésed pedig elárulja a te hitedet. Bár az enyim olyan erős lenne 1 — Áldjon meg engem Tisztelendő Uram Jézus szent nevében 1 Hogy csak a legendában él Jézus ? Ez már a történelem sorja. Shakespeare sem élt, az írástudók nem nyugosznak, míg ezt is be nem bizonyítják. Egyik müvét a másik után látják. Lári fári I nem élt. Most száz év után, máris van írástudó, aki Napoleon történeti alakját is kétségbe vonja. Mi lesz itt háromszáz év múlva ? Legenda. A tudomány rész szerint való. Nap az igen ? Legenda! Ilyesmiből is meglehet élni I Bevesz az ember mindent, csak oknyomozó hóval rászakadt a falura. Lelket, nemzetetölő tétlenség helyett a fonóba, fosztókába daloljátok el leányok, legények : — Hiszek egy hazában... Nőegyletek, leányegyletek, ifjúsági egyletek — téli álomban szendereg- tek ? — Nem. Van ott élet, de többnyire táncos élet. Félre most a tánccal : gyász ideje van. Vagy legalábbis a komolyságé. Csakhogy persze, a hazáról van sző I Akkor pedig nem magyar erény a komolyság. Azért az egyszer mégis: tánc helyett biblia, nóta helyett zsoltár! Imádkozzátok el: — Hiszek egy isteni örök igazságban .. . ...Tél van. Papp-Váryné sirján havas a fakereszt... Magyar leányok, asszonyok és minden magyarok: téli estéken gondoljatok a hivés Nagyasszonyára és arra, hogy sírjára márványemlék is illenék! Avagy száz év múlva gondolnak majd erre ?! — Akkor nem lesz már magyar. És
