Harangszó, 1923

1923-12-23 / 52. szám

390 formája legyen. A cél as mellékes. Csak szellemes legyen. A francia írd, Anatol Francénál legalább az eszté­tika szemüvegén át nézve fest jdl ez az oknyomozás. Hanem a többin? Azok csak fecsegjenek az Üllői utón. Ha másként tudnák, másként csinál­nák. Olt van a kezükben az okmány : János evangéliuma. Mit tud János? Hanem C. Lucius Sextus első század­beli dekurió, az járt egyszer Siriában és levelet kapott. És ennek a levél­nek megmaradt a hire, hogy volt. Ebben van az igazság. Ez az igazi oknyomoző alap. Napoleon történetét Tatár Péter kalendáriuma jobban tudja. A mi okmányunkba a lelkét írta bele írdja. Én láttam cselekedni Jézust és lá­tom naprdl-napra. A kálvinista atya- fiaktdl lestem el ezt az egyet a sok közül. Vagy busz egynéhány éve, hogy a budai református templomban egy fiatal pap nagypénteki beszédjében az élő, cselekvő Jézusról beszélt. Amint ez már kálvinistánál, luteránu3nál szokás, a templomajttíban énekes- könyvvel a hdna alatt egynéhány magyar megbeszéli a hallott szent­beszédet istentisztelet után. Nem szé­pen beszélt a pap! Szidta a híveit! — Igaza van ! Mi csak a szépsé­get keressük a beszédben és ha volt benne elég esztétika, akkor jóízűen megesszük az ebédet és ha nem volt elég az esztétika benne, a jd ebéd­nek az iziből ez nem vesz el, De arra, hogy a cselekvő Jézusnak is megnyissuk a szívünket, kaphatók nem vagyunk. De ime itt van ez a maszatos, rongyos, éhes kis leány! Látszik rajta, hogyha van is anyja, sze­rető csókkal ezt még nem érintette édesanyja ajka. Ez felnő. Hogyan higyjen ez Jézusban ? Hol találkoz­zék vele. Ebéd előtt elckartam menni sörözni. A zsebembe tettem egy aranyat. Ezt fölajánlom elsőszfírre. Csináljunk va­lamit az ilyen gyerekekért! Nyomban ott négy ember össze­adott száznyolcvan forintot. Nagy pénz abban az időben. Ez volt az ez egynéhány kosár hal, meg kenyér, amiből ötezer em­bert akartak jóllakatni, é3 még ma­radjon isi Vettek a budaörsi kamaraerdőben rajta egy kilenc holdas dombot, épí­tettek egy kétemeletes palotát rajta, csináltak gyönyörű kertet a ház kö­rül. Van benne fügefa, barackfa, megy, HARANQSZÖ, cseresznye, tök, zöldség, méh, ötven­hat gyereknek való ágy, ágynemű, ruha, iskolapad, harmócium, konyha­berendezés, teli kamara, teli tányér. Egy kis dohány is megterem, egy pár tehénke is kerül a jászol elé, hizó is akad. Van minden és még jó! lakik néha néha napján egykét kedves vendég is, hajlékot talál, ha bekopogtat, az utonjáró. És a szegény asszony olajos kor­sója soha nem fogy ki, a 180 forint­ból mindig marad arra, amire kell. Nem Iát szükséget a nagypénteki református társaság — ezt a nevet vette fel az a nemes alkalmi egye­sülés a psp prédikációjának az em­lékére — budaörsi tírvaházában az árva gyerek. Különben : hol van itt árva, micsoda árva ? Ott a papa, ott a mama, ott az Irénke, ott az Ilonka A két testvér. Az Ilonka ott nevel­kedett szép gömbölyű pirospozsgásra és ott is ragadt a papa, meg a mama mellett és tovább játszik a gyerekek­kel. És ez akarja elhitetni komoly emberekkel, hogy ő már tanítónő? A kis Bodor gyereknek az apja a harctéren volt, Az édesanyjának a ruhája tüzet fogott a karácsonyfa gyertyalángjától. Aztán meghalt A kisfia szemláttára. Ez Erdélyben tör­tént. Aztán jött a menekülés a ro­mánok elől. Mit végig kell szenvednie olyik embernek már kis gyerek ko­rában ? Szegény kis rémtiitképü, vad fiúcska! De ijedten nézett apja után, mikor elbúcsúzott tőle a nagypénteki árvaházban. Aztán a papa raegsino- gatta a fejét, a mama meg megölelte, az Irénke meg vitte a fiuk közé. Va­csora után a Jóska mesél!; féiŐ3et, olyat kellett a végén nevetni 1 És a kis Bodor is nevetett. Nevetős gyerek lett a Bodor gyerekből Í3 a kamara erdői dombtetőn, csak ügy mint a több.bői már régen. Ott csak egyszer sir a gyerek, mikor elmegy. Aztán még jobban sir, mikor a papa azt mondja neki, hogy : — Ha látod, hogy odakint nem olyan szép, mint itt, gyere vissza 1 — Vissza vissza is jönnek. Van, a melyik el sem megy. Csak egyszer volt úgy, hogy no most 1 most, most baj van 1 Üres a kamera. Az ember, ba végig nem látta, hallgatta volna, azt hione, va­lami épületes írásköhő rakosgatta össze a históriát. A kommun idejére esett aratás időn üres volt a kert, üres a kamara, üres a zseb. Mi lesz holnap? — A kommandót a mama vette át. A buda­örsi földekről behordták a búza-, meg 1923. december 25. a rozskörösztöket a németek. — Megyünk gyerekek kalászt szedni! — Aztán, hogy azt ne higy- jék, hogy játékról van szó, keményen nekiállt velük a munkának és hogy olyan munkaazine ne legyen, elme­sélte közben a szeníírásbeli Ruth kaiászszedásét. Qyült a kalász, gyűlt. Lesz mii a malomba vinni. Holnep- utánra lesz kenyér, de holnap mi lesz? — Mit aggodaltuaskcdlok ? Amint a mama fölért az énekiő sereggel a dombtetőre, szalad elébe a Juliska. Vasúti avizól Liszt jött Honnan ? Kitől ? A jó Isten tudja, Olyan embertől, aki tudta, hogy öt­venhat gyereknek mennyit kell kül­deni. Érdemes legyen kiküldeni a fuvart az állomásra. — Az Isteu szereti a mamát. Csak fohászkodik egyet és itt a liszt. A gyerek mindjárt tudta, ki küldte. Mikulás napkor van ám vidámság. Mikor az Irénke kifordí ja az apja bundáját Ennyi gyerektől néhány kiló cukrot, fügét, diót nem sajnál a pesti cukorka kereskedő. Csörög a lánc, zörög a dió és a legkisebb a kicsi­nyek közül, a kis Biczó gyerek, még most ss fél. Átöleli a térdénél a nagy lányt. Ó ráismer. — Tedd Ic azt a csúnya szakáit 1 Légy megint szép! Még nagyobb az öröm azonban karácsonykor 1 Aztán jött a Pedlow kapitány. Akkor kezdődött csak igazán a papa homlokáról tünedezni a sok ránc. Másutt csak vendég Pedlow kapitány, odakint Budaörsön.., mintha csak otthon volna. Ezt így kitatarozhatni! Ezt amúgy rendbehozui! Itt a flanel!, ebből eny- nyi ruhát varratni. Sifont ne hozzak? Sokat hoztam? Három évre elég? No akkor hozok még. Három év nem olyan hosszú idő! Több a nap, mint a kalbász. — Másutt! Itt nem 1 — Szegény mama, szegény Irénke, szegény Ilonka! Varrnak, varrnak, varrnak. Künn a Kamara erdőn nyaral a villájában nyáron át egy gazdag pesti szabó Ez adja oda a szabász tudo­mányát a mamának. Ha Pedlow kapitány el nem szö­kik onnan, akkor igazán kiváncsi vagyok, mikor fogynak ki a varrás­ból szegény marna, szegény lányok. Egyszer egy e3te én is künn vol­tam. A mama félretette a varrást és bementünk a szomszéd szobába. A fiuk hálótermébe. A Jóska megint mesélt nevetősét. Olyan mesét, ami­nek sohasincsen vége. Már nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom