Harangszó, 1923
1923-12-23 / 52. szám
m HARANÖSZÖ. 1923. december 25. ... Korán alkonyodó csendes téli estén Mosolyog a Jézus kínjai keresztjén. Millió kicsiny gyermek vágyó gondolatja — Milljó fehér galamb — glóriás orcáját Körül csókolgatja . . . Magas menyországban nagy sürgés-forgás van. Angyalok serege fárad nagy munkában. Kis Jézuska kincse gyűlik garmadába. ... Babát kap a Sári, a Miska meg lovat Karácsony napjára! Somogyi Károly. Karácsonyi szomorúság. A karácsony a szó legnemesebb értelmében vett örömtinnep. A ke resztyénség hivő milliói a legtisztább s legédesebb öröm kútforrását találják meg a bethlehemi jászolnál. Az ősi karácsonyi hymnus kifejezően tükrözi ezt az egyetemes örömet: Örömdalok hangozzanak Világszerte széjjel, Bethlehemben Üdvözítőnk Született ez éjjel, Mindenki vigadjon, Hálára fakadjon ... Ám, ezeknek az »örömdaloknak« a kísérő zenéje sokak számára nagyon, nagyon szomorú. A karácsony csodálatosan meleg, szívreható érzései feloldják az emlékezés kötelékeit s végigrezg a lelkűnkön számos, soha többé vissza nem térő boldog eseménynek az édes-bús emléke és megújul sok-sok, százszor megsiratott keserű történet, amely mindig fáj és örökké fájni fog. Ez a szomorúság azonban csak A férfi: a tettes — a nő az áldozat A csábítók közül nem kerülhetett — apostol. A feláldozott nemből kellett eljövendeni a jobbnak, aki öntu datra ébredten észretéríteni igyekszik a rosszabbakat. És mind valamennyit. A férfi elesett a harcban, kidőlt vagy elfáradt a mámorban s helyére odaáll: a nő. A magyar nő, aki minden nemzetek közt előljárt az erényben s leghátul a posványbán. Még ma is, amikor pedig... ó, meg ne mérjétek 1... Papp-Váry Elemérné hite: a ma gyár nő hite S az ő hite: vétő az u. n. »erősebb« nemnek: — Eddig és nem tovább 1 Mertha: a férfi vevő, a nő: eladó. Kettőn áll a vásár. Az erényt pedig nem adjuk többé — aranyért 1 A hit asszonya: testetöltött példabeszéd. Papp-Várynénak kell lenni minden magyar nőnek, hogy férfivé arra való, hogy a karácsony örömét még mélyebbre engedje hatni. Amint a túláradó érzések nyomán felbuggyan a könny, ugyanazok az érzések le is törlik azt. Az isteni kegyelemnek, szeretetnek a szemlélése vigasztalást, örömteljes megbé- külést hoz. Hiszen Isten éppen azért 8dta az ő egyszülött fiát, hogy min denki, aki hisz benne, el ne vesszen... Nem is erről, de egy másik, sokkal nehezebben vigasztalható, sötét szomorúságról szólunk mostan. Karácsony táján a gyermekekre irányul a figyelem. Jótékony intézmények a szegény gyermekeket igyekeznek megörvendeztetni. Ahol pedig csak valamennyire is telik, nem ma rád el az ajándék: a karácsonyfa... legalább szokásból, de legtöbbször anélkül, hogy a bethlehemi történetnek, a karácsony páratlanul felemelő fehér lelkének valami köze volna hozzá. Karácsonyi öröm a karácsony lelke nélkül! Ennél szánandóbb, szomorúbb valami el sem képzelhető Hol vannak, hová lettek a bethlehemi mezők glóriás fényében mosolygó, égre néző, angyali örömmel örvendező gyermekek ? Eltűntek, átformálódtak, mint ahogy a nagyok keresztyén lelkűidének, bensőséges, családias karácsony-ünneplésének is javarészben nyoma veszett. Nem győzünk eleget csodálkozni azon, hogy mennyire megváltoztak az utolsó évtizedek alatt az emberek s a viszonyok. Vegyük egyszer jól szemügyre a gyermeket, a gyermeki lelket! A változás ott a legnagyobb. edződjön minden magyar férfi. Hogy a természetadta férfierő ne a rosszban, hanem a jóban merüljön ki. Hogy a férfi necsak a gyenge nővel szemben legyen erősebb, hanem az ellenséggel: az arannyal, a becstelenséggel, a gyávaéletszeretettel szemben is. Hány nő keres ma a férfiban testi, anyagi értékeken kfvül erkölcsieket ? Hány keres jellemet? Hány nézi: mi van belül? Magyar nők ! Csókot, ölelést, hóm loksimogatást csak igazi férfinak adjatok ! — Ezt is mondja a Hiszekegy asszonya. Vajha megértenék! * * * Tél van. Szakadatlan, nagy hideg tél. Mintha az orosz puszták végtelen tele költözött volna magyar földre. Az orosz télből fekete, magyar tél lett. De a paloták kandallóiban vigan Elferdült, elvénült, megromlott. öngyilkos gyermekekről olvasunk. Lépten-nyomon koravén, agyonnevelt gyermekekkel találkozunk. Romlott, züllött gyermekekkel van tele az ucca s a fogház. Ezeknek a mosolya hiányzik a bethlehemi mezők »nagy fényességéből«, ezeknek nincs karácsonyi éneke, öröme, ezek más gyermekek, mint akik Rafael, vagy Rubens gyönyörű gyermekalakjaiuak modellül szolgáltak. A mi szomorú, meg- nyomorodoít korunknak a specifikus produktumai ők, akik szomorúsággal kell, hogy eltöltsenek minden érző, gondolkozó keresztyén embert. Mert más koroknak is voltak rossz, neveletlen, elhanyagolt gyermekei, de olyanokká, amilyenekről beszélünk, csak ebben a mammon-imádó, egy kés, hitetlen, felületes, bomlott korban ficamodhatnak a gyermeki lelkek. Van-e ennek a szörnyű nyavalyának orvossága? Van, de csak egy: a bethiehemi jászol kicsiny lakója, a belőle, tőle áradó üdv és szeretet. Senki és semmi más. Ez a pont az, ahol legvilágosab ban látszik, hogy a romlott világ újjáépítésére a kervsztyénségnek vannak kizárólagos lehetőségei. A gyermeket gyermekké csak a karácsonyi történet levegője és Annak a leika teheti, aki azt mondja: Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa Taníthatják, idomíthatják, büntethetik és jutalmazhatják a gyermeket a legkörültekintőbb szabályok szerint; — ha nem pattog — nem a Tátra, Mátra, Fátra fája, hanem a csehek, oláhok pénzen vett — ajándéka S idegen bányák szene. Igaz, ez is melegít Nem érezni róla: kinek, minek a melege. A pénzzel együtt sok mindennek nincs szaga A fő: hogy meleg legyen I S ha meleg van, — nem érzi a telet. Nem hallani Papp Váryné hallhatatlan Hiszekeggyét. Nem is nekik szól a hit zsoltára — magyar népnek szól ez. De vájjon, ő is — hallja e? Igen, ha a vezetők : a papok, jegyzők, tanítók, akik ott állnak a magyar romok végbástyáin, nem szűnnek meg tovább imádkozni: — Hiszek egy Istenben... S a magyar nők, akiknek kezében van a jövendő sorsa, ezzel keltik, ezzel altatják kisdedeiket s a leányok azt kérdezik a sóvár legénytől: — Hiszed-e?... .. .Tél van. Az unalom a sárral,
