Harangszó, 1923
1923-12-23 / 52. szám
XIV. évfolyam. 1923. december 25. 52. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Decim túli Lctner-SzövetsÉc. Ai Oruágos Luther-SxÖTet- t,ég hiratal#« lapja. Késiratok, előfizetési dijak ée reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztó- ki adóhivatalának Bzentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész is tanító. Megjeleni! minden vasárnap. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat! Bzerkesatő-kladóhlTatal: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A „BA1UN88Z0“ elóflz'téal ára: negyedévre 3000 korona. Megszállt területre 6000 K. Lsthor.8xőretégl tagoknak 10°/e-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési Ara egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 300 korona. A .Harangszó* terjeazté- ■ére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Karácsony szent ihletése régen és most. irta: Geduly Henrik, a tiszai egyházkerület püspöke. Igaz hivő lélek akár a múlton merengjen, akár a jelen benyomásaival táplálkozzék, szent karácsony ünnepén valami boldog és szent derűt, valami csodálatos emelkedettséget, szárnyalást, ihletést érez meg magán. Az Örökkévalóság lelkének érintése ez a múlandó ember lelkén, amely ünnepi érzés visszhangjait szólaltatja meg benne. Ha az ótestámentomi prófécia virágos mezején járunk, hogy lelkünk a régi kor felséges eszméin el-eltünődjék: úgy e szép mező legüdébb és legbájosabb virágait kétségkívül ama jövendölésekben találjuk meg, amelyek a Megváltó születését Ígérték meg az emberi nemnek. Mintha az egész bűnös, megkeseredett, és mégis bízva vágyó és szabadulásért epekedő Izrael nemzetének minden szent vágyakozása, minden magasztos reménye sűrűsödött volna össze e szent jóslatokban, oly tündöklő színekben és ihletett hangon zeng bennük a próféták szelleme. Képzelhető-e, hogy ne ezt a távoli, de boldogabb jövőt látta volna-e szemei előtt Mózes, amikor azt a minden lázongó elégületlenséget és minden bús csüggetegséget lecsillapító, biztató kijelentést teszi (IV. Móz. X.29): „Az Úr sok jót ígért Izraelnek!“ és képzelhető-e, hogy üdvbizonyossága boldog tudatában ne erre a mózesi biztatásra szólott volna válaszul az apostoli szó (Pál ap. Róm. IV.21): „Valamit az Úr ígért, meg is cselekedheti“! S nem úgy tűnik-e fel a hivő léleknek, mintha minden visszatérő karácsonnyal egyre diadalmasabban és diadalmasabban emelhetné fel fejét a feledés sírjába temetkezett, de onnan kikejő prófécia (Esaiás 40.1, 2, 6): „És az isai törzsökéből egy vesszőszál származik, kin az Úrnak lelke megnyugoszik, bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, tudománynak és Istenfélelemnek a lelke... És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a kecskefiuval fekszik, a borjú és az oroszlánkölykök és a kövér barom együtt lésznek — és egy kicsiny gyermek őrzi azokat.“ Nem úgy tünik-e fel, mintha ma János evangélista is egy-egy ősprófétát látna elő-elő- tünedezni a múlt homályából és az ő ihletett próféciáikat megerősítve mondaná (János ev. 1.14) mindjárt evangéliuma bevezető szavaiban: ... Igen . .. „ Amaz Ige testté lett és lakozott mi közöttünk és mi láttuk az ő dicsőségét, úgy, mint az Atya Egyetlenegyszülöttjének a dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. “ Ég és föld, múlt és jelen, költészet és valóság teljesedik be ma az ő dicsőségével. Szent ihletéssel zengjük a költővel: (Sántha K. Buzgóság k. 104. 1.) Felséges Isten ! HogyaD ünnepeljem Méltóképen ezt a nagy ünnepet ? Nem bírja kifejezni gyönge nyelvem, Mi mostan úgy áthatja szívemet! Örömkönnyekben fürdik a szemen, — Kezem s szivem hálára emelem! E nap nyiíá meg kárpitját a mennynek! Dicsőség a magasban Istenemnek! * * * Szent ihletés! Te ünnepi percek drága terméke! Te igaz érzések mélységén termő drága gyöngy!... Te vagy a mi szószólónk, amikor szívünk túlárad a boldog örömtől! Te nyitod dicséretre ajkainkat, mikor az Úr oltárán Isten kegyelme illatoz! Te teremtesz uj életet a szívekben, amikor a mindennapi élet ezernyi-ezer szálakkal kötöz bú, gond és gyarlóság gyökereihez ! . . . . . . Azt mondom, mennél lesuj- tottabb, mennél gyötrettetettebb valamely kor szellem- és érzésvilága, annál nagyobb szüksége van arra, hogy szellemét, bármily erőfeszítés és önmegtagadás árán is, kiemelje a múlandó dolgok rögös világából és lelke szárnyaló ihletével igyekezzék felüdülni az Örökkévalóakon! Mert ezek megtermékenyítenek, megáldanak, megszentelnek és megvigasztalnak. De amihez csupán a föld rögének sara és pora tapad, az, elébb vág utóbb, mindig csak lesújt, gondba dönt, kétségek és csalódások közé taszít. Porbasújtott, árva magyar hazánk feltámadásának útja is a lélek ihletésének, az eszmények sze- retetének, a vallásosságnak, az erkölcsösségnek, a szeplőtelen és áldozatkész honszerelemnek magas sziklákba vájt ösvényein visz keresztül. Tisztuljunk meg hát lelkeinkben, szárnyaljunk, repüljünk fel-fel a mi lelkeinkkel a hitteljes ihletettség magasságai felé és meglássátok, még e búbánatos világban is boldog lesz a mi ünneplésünk. Lássuk meg, hogy ma az ég megnyílik, hogy a föld halandó lakóinak kinyilatkoztassa a maga örök titkait. Lássuk meg, hogy ma a föld mintegy kiemelkedik, fölmagasztosul, hogy az Örökkévalóság lehétől megilletve szülőanyjává váljék egy csodás, s az egész emberi nem jövőjét bevilágító szent történetnek. Lássuk meg, hogy mindez nem a legendák borús köA keresztyén családok legkedveltebb lapja: a Harangszó
