Harangszó, 1923

1923-11-18 / 47. szám

XIV. évfolyam.

1923. november lő.

47. szám.

Alapított*

K A P I BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos:

a DuDáDtüll l.ntber Szfivetsíg.

Av. Országos l.other-Szövet- ség hivatalos lapja.

Kéziratok, előfizetési díjak éa reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának BzentgotthArdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést olfogad minden evaug. lelkész és tanító.

MeojElealK minden vasárnap

HARANGSZO

Vizsgáljátok as írásokat, mert gsokban örök életetek vagyon.

Brerkeaitő-Madóhlvatal:

8ZENTOOTTHÁRD,

Vasvármegye.

i „RA11AMMNZ0“ elÁfizetéai ára: negyedévre 3000 korona. Megszállt területre 0000 K. liuther-SzSreUgl tagoknak 10°/o-ob kedvezmény. Amerikába küldve előllze- tósl ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ár* 300 korona.

A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

Habent sua fata libeiii.

Megveszteget a nyelv zenéje És a szomorú sorsát elbeszélő ember lemondásteljes kézmozdulattal sóhajtja: Hja 1 Habent ísua fata libelli. Megvan a maguk sorsa a könyveknek.

Füstbe ment egy szép terv, csalódtunk vágyainkban, nem úgy síké rült az élet, ahogyan megálmodtuk: megvígasztalódunk. Hiszen: habent sua fata libeiii.

Az egyszerű kérdés: Quo vadis? Hova mégy ? Csak két kis szó, de aki a keresztény atyák történetén kereste lelke mfvelődését, különösen a mióta a nagy lengyel fró Szjenkie- vics fogott kézen bennünket és vezetett bele ennek a két szónak a bűvös levegőjébe, annak azóta ez a két szó jelmondat, aminek a mély értelmét tollal ki nem lehet aknázni. Ráillik, amit Ravasz püspök mondott olyan szépen Madách költészetéről: csak a lélek muzsikája tudja azt a maga, a gömb sugarainak végtelen számú irányaiban, végtelen távolsá gokat átrengő hullámaival kifejezni, amit ez a két kicsi sző mondani akar.

Quo vadis ? Hiszen te menekülsz a te kötelességed elől. Hiszen te menekülsz a kereszt elől, mikor az nehéz kezd lenni Hiszen te menekülsz a te ielkiismereted elöl, mikor az kényelmetlen kezd lenni Hova mégy ? Quo vadis? Nem jól mégy I Eredj vissza, fordulj vissza oda, ahol büféién lettél a te kötelességedhez, onnan keresd az igazi utadat! vissza, vissza, ha kell a halálba 1 Jobb az, mint a hűség nélkül való élet.

Úgy elszomorodik az ember lelke, mikor a meg nem értés profanizál szent jelszavakat. De hiába, nehéz ellenállni a nyelv megvesztegető zenéjének.

Habent sua fata libelli.

A római költő Terentianus Maurus megirta a maga Carmen hervi- cumát — hőskölteményét — és sohasem gondolt volna arra, hogy valaha is az ő szavait idézzék elegikus zengéssel füstbe ment tervek felett panaszt ejtvén. Habent sua fata libelli. Értelmetlenség, de szépen ceeng és mi csak pengetjük utána. Nem akart ez átvett értelem lenni: könyvek sorsa, emberek scrsa. Hanem egy szép hexameter: pro captu lectoris habent sua fata libelli. A könyvek sorsa az olvasónak megértésétől függ.

Hiszen igaz, az embereké is attól, hogy ki hogyan érti meg őket. A magvető példázata egyaránt illik emberre, könyvre.

íme az erfurti könyvtár Bibliája. Le volt láncolva; láncokba vert könyv. Ez volt az Élet könyvének sorsa. És akkor vette a kezébe egy olvasó, az alázatos lelkű augusztinus barát, a megértő augusztinus barát és olvasta.

És ezzel az olvasással, ezzel a megértő olvasással volt megpecsételve a Könyv sorsa. Az alázatos szívű barát két hatalmas öklével a magasba emelte a Bihliát. Megérttette velünk a meg nem értett, a meg nem ismert írást: itt van, olvassátok I

A magasba emelt Biblia az árbocra felhúzott lobogó. A megértett Könyvhöz a mi eleink hozzákötötték a becsületüket. A katona becsületét a zászlóhoz. Sok vér, sok könny, de szabadsági A lelkiismeret szabadsága : a bátor protestáns lélek, amely egyformán alázatos, egyformán ön érzetes, egyformán kicsi, egyformán nagy, akár azt mondja magával vergődvén : itt állok, másként nem tehetek, akár azt mondja kardjához nyúlván: nem félünk senkitől, csak az Istentől.

Vájjon lerongyolódjék-e az a zászló az árbóc csúcsáról, mely eddig megtartott bnnnünket?

Néma legyen-e hozzánk a szent jelvény, mert mi nem tanulunk a nyelvén ?

Olvassuk a Bibliát I Luther megértésével. A mi sorsunk ennek a sorsához van kötve és ennek a sorsa a mi megértésünkhöz. Pro captu lectoris habent sua fata libelli. —k.

1923. november 11.

A soproni ev. teológiai fakultás avató ünnepe.

Korszakalkotó, nagy történelmi eseménnyel gazdagodott magyarhoni ev. anyaszentegyházunk, dunántúli egyházkerületünk s közelebbről Sopron városa 1923. évi november 11-én. É napon szűnt meg tulajdonképen a történelmi nevezetességű, nagymultu soproni teol. akadémia ev. egyházunknak szemefénye és vele együtt a dicső pozsonyi, eperjesi s ugyancsak e napon tartotta avató-ünnepét a pécsi m. kir. Erzsébet tudomány-egyetem ev. teológiai fakultása Sopronban.

Hogy Raffay püspök találó szavaival éljünk, majd elválik, hogy jól és jókor szakitottunk-e a múlttal és igy egy jobb jövőnek nyitottuk meg a kapukat.

Ma, amidőn a teológiai fakultás felállításával, ünnepélyes felavatásával evangélikus egyházunknak régi vágyát és igényét látjuk teljesülve, adja a jó Isten, hogy az uj fakultás a tiszta evangéliomi hitnek és tudománynak, a magyar nemzeti műveltségnek, a hazaszeretetnek és a tiszta keresztyén erkőlcsiségnek erős vára legyen időtlen-időkig.

Mi szentül meg vagyunk győződve, hogy az uj oltáron is a régi tűz fog lobogni s ezen érzelemtől áthatva, meleg szeretettel üdvözöljük a fakultás tanári karát és ifjúságát.

Álljunk egész lélekkel a Harangszó mellé!