Harangszó, 1923
1923-11-18 / 47. szám
346 Az avató ünnepségre nov. 10 én a délutáni és az esti órákban érkeztek meg a vendégek Sopron város ősi falai közé. A minden tekintetben impozáns és a nemzeti fejlődés szempontjából lelket emelő ünnepség november 11 én a nagytemplomban megtartott isten- tisztelettel vette kezdetét. »Jövel szent lélek« eléneklése ntán Képi Béla püspök főpásztori imája adott elsőbben szárnyat a lelkeknek, majd »Isten a mi oltalmunk* c. karének után dr. Raffiy Sándor püspök tartott Máté ev. 21. részének 33. versére felépített, valóban főpásztori beszédet. Beszédében megrázó erővel mutatott reá, milyennek kell lennie az ev. lelkésznek. Úgy mond — többek között — autonóm egyéniségeket kell nevelnünk. flyen egyéniségekre van szüksége az egyháznak, a hazának, a tudománynak. Qeduly Henrik püspök imádkozó leikéből fakadó szép imája és áldása után a fakultás tulajdonképeni avató ünnepe a soproni kaszinó nagytermében folyt le. Ahogy az egyetemi tanács, élén dr. Nagy József rektorral, bevonult a zsúfolt terembe s elhelyezkedett, a teol. fakultás férfikara rázendített a magyar „Hiszekegy“-re. Dr. Nagy József rektor üdvözölvén a megjelenteket, mélyen járó előadást tartott arról, hogy az igazi vallás és az igazi tudomány nem lehetnek egymásnak ellenségei. Van-e — úgymond — nagyobb tekintély, mint a lézusi tudás, mely arra való, hogy eleven életté váljék. Stráner Vilmos, a teol. akadémiánknak utolsó igazgatója, az uj fakultás első dékánja ismertette azután az ev. hittudományi kar megszervezésének történetét. Amidőn az ismertetés során felidézte a kíizIsmerd meg önmagad! Irta : Schiitt Gyula. Vasárnap reggel van. Más ez, mint a többi reggel. Más a levegője, üdébbek a virágai, szebben énekelnek a madarai s embereinek is szelidebb a nézésük; templommá magasztosul a természet felettünk s ünnepi csend száll alá a zajos világra: a közeli s távoli falvak harangszavai, mint hozzánk tévedt égi hangok olvadnak lágyan áldást osztó imává. Az áhitat érzelmei ébredeznek a szívekben. Ily vasárnap reggeli hangulatban ül kertjében a nagy almafa alatt, a virágok között Balogh Qábor uram, előtte könyv, arcán valami túlvilági nyugalom, látszik most Istenével beszélget, imádkozik. Egyszerre csak nagy zajjal kivágódik a kert kis ajtaja s belódul rajt Molnár János. Ép ellenkezője ai isdelmes és dicső múltat, mely életre hívta a régi főiskolát, visszaemlékezett az elvesztett Eperjesre, Pozsonyra, szemei könnyel teltek meg s nehéz cseppekben h.ulloitak alá ... Dr. Tóth Lajos államtitkár üdvözlése után dr. Simon Elemér főispán Vass József népjóléti miniszter üdvözletét tolmácsolta. Majd dr. Pröhle Károly, a fakultás tudós tanára tartott általános érdeklődés közepette felolvasást a teológiának viszonya a tudományhoz és az egyházról címen. Az üdvözlések során az egyetemes egyház üdvözletét báró Radvánszky Albert tolmácsolta. A kerületek és a püspökök nevében Geduly Henrik püspök szólott. A református konvent üdvözletét Csikesz debreceni egyetemi tanár hozta el. A duna- melléki ref. egyházkerület nevében Biíkei Papp István, a dunántúli ref egyházkerület nevében Tóth Lajos teol. tanár üdvözölte a fakultást. Sopron városa nevében dr. Thurner Mihály polgármester mondott ez alkalommal is lelkes beszédet. Magócsi Dietz. Sándor a Magyar Tudományos Akadémia üdvözletét hozta el. Dr. Ereky a szegedi egyetem, dr. Lene Géza a debreceni egyetem nevében beszéltek. Az erdészeti és bányászati főiskola, dr. Kovács J. István nyug. államtitkár, a kecskeméti jogakadémia üdvözlése után a soproni egyházközség nevében dr. Zergényi Jenő szólott. Pál Dezső soproni ref. lelkész szavai után Hollós János líceumi igazgató köszöntötte a fakultást igaz, benső megindulással. Ha az együttélés megszűnt — úgymond — a közös érzések, gondolatok, akarások ott élnek továbbra is. Részint táviratban, részint levélben üdvözölték a fakultást: Műegyetem, Közgazdasági egyetem, Állatorvosi főiskola, Tanárképző Ludovika-Akadémia Budapestről. Miskolczi jogakadémia, Pannonhalmi főiskola, Debreczeni lelkészképző, Aszódi Petőfi-gimnázium, Zalai egyházmegye, Pécs városa, Gyurátz Ferenc nyug. püspök, dr. lttszés, dr. Szelényi, Pröhle Henrik pozsonyi lelkész, Baldauf pécsi lelkész, Pálmai esperes, a heidelbergi, erlangeni, königs- bergi egyetemek stb. __ haranoszq.____ ___ t enfélő s az első látszatra is már megbecsüítetésí követelő Balogh Qá bornak. Jó reggelt sógor! Adjék Isten 1 hát téged mi hoz ezen a szent reggelen mi felénk? Talán templomba akarsz velem jönni ? Azt már nem sógor, azon én már régen tálvagyok, engem már nem lehet szénával etetni — feleli nekiágas- kodő büszkeséggel Molnár János. Majd szétdobja belülről az ostoba gőg a felvilágosodott férfit: most az egyszer megmondotta ennek a jámbor, szent embernek. Balogh uram csak szelíden, mosolyogva szól hozzá, ismeri emberét s már régóta győzködik vele, hogy jobb útra térítse. Hát akkor mi jó szándékkal jöttél? Pénzt hoztam neked kölcsönbe sógor ; a minap kértél tőlem, hát ha még szükséged van rá? Válaszol Molnár uram még mindig emelkedett 1923. november 18. Délben Sopron városa látta vendégül a hivatalosakat, mely alkalomból színién több beszéd hangzott el. Simon Elemér főispán poharát a kormányzóra emelte, a jelenlevők felállva éltették a legelső magyar embert 1 Délután 5 órakor vallásos estély volt az ez alkalommal a zsúfolásig megtelt nagy templomban rendkívül gazdag műsor keretében. Közremü ködtek Altdörfer orgonaművész, Kőszegi Fánk Frida operaénekesnö, a soproni ének és zeneegyesület Zwinz karnagy vezetése alatt több számmal Az est fénypontja mégis Kapi Béla püspök gyönyörű előadása volt, aki a nagy magyar tragédiával kapcsolatban a magyar ifjúságnak, a magyar jövendőnek a megmentéséről szólott klasszikus tömörséggel, mély bölcsességgel, teljes szívvel, egész lélekkel. Ki adja vissza — úgymond a püspök — az ifjúságnak életük elvesztett tavaszát, életük májusát... Minden ifjú egy világ, egy önnálló birr dalom, lehetőség, de kell varázs vessző, mely életre élessze. Isten keze minden történeti korban ád egy fehér lapot, Ezt a lapot tele kell írni . . Ébredjetek és lássátok meg, hogy az ifjúsággal szemben, a nemzette! szemben kötelességet jelent... Az ifjúságban benne rejlik a nemzet jövője. Az állam megteszi a magáét a mi ifjúságunkért, de megle3zi a magáét a magyar társadalom ?. . . Mit tettél a magyar ifjúságért, a magyar jövendőért, a magyar életért ? A vallásos estély után a soproni ev. nóegyiet körében, az ifjúsági egyesületben rendkívül kedves hangulatban telt az idő. hangon, mint aki meghatározhatatlan magasságban érzi magát e szegény templombajáró felett. Balogh uramnak több pénze volt, mint amennyit Molnár csak valaha látott s csak egy bizonyos, a további beszélgetésük fo lyamán kitetsző céllal kérte tőle a pénzt. Itt vau a 100 000 korona, vedd, ha használhatod. Isten veled, sietek, Németes Qyuri ökreimet akarja megvenni, ott vár a kocsmában, a Dolfi- nál. Nem úgy van az János — szól erélyesen Balogh uram — várj, kapsz egy kis írást a pénzedről, így van ez rendjén s azután mehetsz dolgod után. No barátom azt már nem, van Balogh uram olyan ember, hogy írás nélkül is merek néki adni 100 000 koronát. Nem úgy van az, rendnek kell lenni I — szól keményen Qábor uram — az ember halandó s én nem aka-
