Harangszó, 1923
1923-01-21 / 4. szám
1923. január 21 HARANGSZÓ. 27 7. Jónás (1846 — 1890.) jogakad. tanár Kecskeméten, kiváló nyelvész. Neje Kugler Ilka. — Gyermekei (születtek Kecskeméten): Imre (1886.) doktor jurisz, székesfővárosi tanács- jegyző, Jónás (1888.) doktor jurisz, elesett mint főhadnagy 1916-ban, — Oszkár (1890.), doktor jurisz, fővárosi fogalmazó. 8. Ilka (sz. I8Í8.), férje: Petrik G^ula ügyvéd. Alsóleodván. 9. Imre (1852 --1880.) katonaorvos. Vili. György (sz. 1811. K- hőgyészben, meghalt 1831-ben Komáromban). A családi címer a paizsban kiterjesztett S2ámyu sast, a sisak koronáján szájában kavicsot tartó darut ábrázol. Előttünk van a belici és jeskófalvi Beliczay család evangélikus ágának nemzedékrendje, mely minden szónál beszédesebb. Látjuk, mivé nőtt Beliczay Jónás prédikátor családfája; a a leszármazók sorában találunk olyan kiválóságot, mint Beliczay Gyula zeneművész ; hitbű, egyházépítő evangélikusokat. mint Beliczay Imre és fia: Béla; ott van Jónás, a mérnök, vagyonát hagyta a soproni lyceumra ; s ha még hozzájuk számítjuk a leányági leszármazókat, akik többnyire papi családok alapítói lettek, fölösleges a család egyház-, nemzet- és kultúrtörténeti jelentőségét ktiiön kiemelni. Láthatjuk enélkül is a papiak, az „óra et labora“ hatásét. P. I. Gyüjtsiink előfizetőket és adakozzunk a., Harangszó“ fentartására. Fáj ostorod, üram. fáj esfered, Uram, ne rerjél, neemleflam, Regyelmezzél; Olyan cagyeR, mini leléri nád szára Behull Da oizeR árjára. Meg legnap is egyenesl álllam, Virágzásom m'gan nárlam; De nyill az ég és a Te esiered, Uram, felellem su^egeH. Behullna a fülé habeRra PanaszRedem mesl jajengpa; Bár a habeR csaR jálszanaR Delem, De már az is — esler neRem. Ne oerj engem, Uram, már leoább, Ríméld haraged esierál; Uanem inRább Regyesen eressz el A lerazúgó oizeRRel. Zsámboki Lajos. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A »Mörszka Krajina« című vend- magyar újság egyik legutóbbi számából vettük az alanti sorokat, melyek a protestantizmus nemzetfenntartó erejéről tesznek tanúbizonyságot. A dec. 13 iki >Jutro«-ban egy kis tudósítás volt rólunk. A >Jutro« egy mikor még a városban laktunk, a szegény papa életében. Jaj, de drága jó ember volt az én apuskám és hogy szeretett engemet! Most is látom magam előtt, mikor a háborúból hazalátogatott és a sok fényes érdemrend csillogott a dolmánya balfelén. Bárcsak most is élne, de ha már el kellett pusztulnia, sokért nem adnám, hogy hősi halált halt. Csak ketten vagyunk az osztályban fiuk, kik azzal dicsekedhetünk, hogy az édesapánk a hazáért adta életét. Ha megnövök, én se kívánok magamnak szebb halált! Sokat sirt akkor a szegény mama, de talán még többet azután, mikor a sok hivatalos ur jött-ment a házunknál. mindenünket számbavctték, fölííták, aztán szekérre rakatták. Elvitték bizony a szép zongoránkat is, aminek a szavára annyit táncoltak, mikor a nagy vendégségek voltak nálunk, az aranyrámás tükröket, a bársonybútorokat, a virágos szőnyegeket, amiken olyan jó volt hempergőzni, egyszóval mindent, még a mama prémből való bundáját is. A többi lakók cselédei vihogva nézték a lépcsőházban a nagy hur- colkodást, a sánta házmesterré pedig — én mindig féltem tőle, mert állandóan üldözte a kis gyerekeket meg a kis kutyákat — hallottam mikor azt mondta a többieknek, hogy ö egy cseppet se sajnál bennünket, mert mindennek a mama oz oka. Én most se tudom, hogy miért lett volna az oka a szegény mama annak, hogy mindenünket elvették, de bizonyos, hogy sokat bánkódott. Még a haját is legfeljebb ha egyszer sütötte ki napjában és olykor elfeledte bekenni az arcát éjjelre a jószagu kenőccsel, mint máskor szokta. Mikor aztán már üresek voltak a szobáink, a mama becsomagolta egy ládába a ruháinkat, vasútra ültünk legelterjedtebb kormánypárti lap, a- mely különben elég tárgyilagos hangon szokott írva lenni. Tehát nem egy véres szájú ellenzéki .orgán, a- melyben mindennapi szokott lenni a túlzás. Kapornok, prekmurjei községről szól a tudósítás, ahol tűzeset folytán kihallgatott a maribori esküdt- biróság vádlót, vádlottat és egy csomó tanút. Maga az eset mindennapi történet, de elég érdekes a >Jutro«-nak a tudósítás végére tett az a megjegyzése, hogy az összes érdekeltek csak tolmács által beszélhettek, mert mindannyi evangélikus magyaron volt, akik pár vend szón kívül nem értenek más nyelvet, csak a magyart. Ez a megjegyzés mint egy villámsugár világít be intéző köreink gondolkodásmódjára. Tehát szerintük evangélikus az egyenlő magyaronnal. Pedig meglehet, hogy az érdekeltek közt több katholikús is volt, mert Kapornokon katholikús lakosok is vannak és mivel a Kapornok lakossága tiszta magyar és ha nem tudnak szlovénül, arról ők nem tehetnek s annál kevésbé érdemelnek e- miatt gáncsot, amint nem tehet róla és nem érdemel maribor vidéki szlo- venec azért gáncsot, hogy nem tud magyarul. Prekmurjeban sok magyar katho- likus lakos van Dobrovnik és Alsó- lendva között, de azért őket nem gyalázzák, csak az evangélikus lakosságon ütnek egyet ahol csak tehetik. Mi nem kath testvéreinket rójjuk meg ezért, Isten ments! ővelük szép békében, szeretetben éltünk eddig és és hazautaztunk hozzátok Karámra. Emlékezem reá, milyen szívesen fogadtatok bennünket és egy szép kis fehérfüggönyös szobába mentünk, amit egészen úgy hagytak, ahogyan a mama leánykorában volt. Még az ablakban is olyan szép muskátlik meg fuksziák nyíltak és egy sárga kis kanári ugrált a drót-kalitkában. A mama leborult a divánra és úgy zokogott. Te pedig melléje ültél, simogattad a haját és úgy vigasztaltad, hogy majd még minden jórafor- dul és énbennem még sok öröme lesz. A nagypapa pedig kézenfogott engemet és megmutogatott mindent a ház körül. Emlékszem reá, hogyan örültem a kis lámpásosfejü csikónak — Lilla volt a neve, — de legjobban mégis a kis rózsaszinbőrü malacok tetszettek. Meg is számoltam őket, kilencen voltak, és a nagypapa igen megdicsért, hogy olyan kisfiú létemre már tízig tudok számolói.
