Harangszó, 1923
1923-01-21 / 4. szám
28 HARANGSZÓ. 1923. január 21. élünk ezután is. De fáj lelkűnknek az, hogy intéző köreink kétféle mértékkel mérnek és bennünket anélkül, hogy helyzetünket ismernék, ab ovo elitéinek. Éreztük ezt úgy az evang. tanítók elbocsátásában, mint minden téren. A rajtunk ejtett sérelmek néma légió. Mi evangélikusok viselünk már egy nevet, amely kezdetben gúnynevünk volt, de most legbüszkébben viselt nevünk, ez a protestáns név. Vigyázzanak a gúnynevek osztogatásával, mert meglehet, hogy úgy járnak, hogy rajtunk evangélikusokon marad a magyaron név is, és idővel még ez is legszebb nevünkké válhat. Egy evangélikus. Olvassuk a bibliát! Gazdag emberek. Jan. 22. Ap. csel. 9.36—42. Milyen szegény ember lehetett ez a Tábitha sok ember szemében, hogy oly egyedül kellett élnie s nélkülöznie kellett a családi szeretet melegét 1 Mert az emberek csak a földi, múlandó kincsekben való bővölködést tartják gazdagságnak, pedig pénz, föld, ház, hatalom mind itt marad, mezítelenül jöttünk e világra és úgy is távozunk innen. Még az emberi szeretet is elmarad tőlünk; elfelejtenek. De boldogok, akik az Úrban halnak meg, mert az ö cselekedeteik követik őket. Boldog Tábitha, ki oly gazdag volt jócselekedetekben 1 Jan. 23.11. Korinthus 9.7—11. Isten csak a jókedvű adakozót szereti. Ha minden vagyonomat felétetném is a szegényekkel, a szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. A teljes jószívűség, a szeretetben való gazdagság tehát még értékesebb, mint a jócselekedetekben való gazdagság. Teljes-e az én szívem szeretettel, vagy csak Nagyon jó barátok voltunk azután is mindig, a nagypapával. Mint egy kis kutya, úgy futottam a nyomában, akármerre mept, s mikor az iskolában tanított, szép csöndesen megültem lábánál a dobogón, csak hogy vele lehessek. Nemsokára azután már én is föltartottam az ujjamat, ha a nagyapa valami könyebbet kérdezett a gyerekektől, s került-fordult egy pár hónap, el tudtam betűzni, ami a házunk falára nagy betűkkel ki volt írva: »Evangélikus Népiskola.« Vájjon miért is irom én mindezeket neked, kedves Nagymama, mikor Te legjobban tudod, hegy volt, mint volt. De azért csak olvasd türelemmel, mert nekem nagyon jól esik arról az időről beszélni, mikor még veletek lehettem. Nos aztan — ott maradtunk nálatok és Ti mindig nagyon szívesek voltatok hozzánk. A nagypapa cse- resnyét szedett nekem a fáról s a sekélyes, hamar kiszáradó az én szeretetem ? Jan. 24. II. Korinthus 1.3—5. Vannak szenvedések, amiket nem lehet adakozással elintézni, mégha a legnagyobb szeretettel nyujtanók is az adományt. Hányszor vagyunk oly tehetetlenek a bánkódókkal szemben, mint a Jób barátai, akik vigasztalni mennek, de szó nem tud az ajkukra jönni, csak leülnek mellé sírni vele! Mily gazdagok, kiknek bőséges a vigasztalásuk s a vigasztaló képességük is Krisztus által 1 Gazdag v2gyok-e én a vigasztalásban s a vigasztalásban ? Jan. 25. Efezus 2.4—0 Milyen felségesen gazdagnak kell lenni az Isten kegyelmének, hogy még mindig eltűri s nem pusztítja el ezt a neki oly sok bánatot okozó gonosz világot s még mindig nem fogyott el a kegyelme velem szemben! Isten azt akarja, hogy mi olyanok legyünk, mint Ö. Gazdag vagyok-e én kegyelemben ? Megtudok kétszer is bocsátani? Vagy hamar vége szakad a béketűrésemnek ? Jan. 26. I. Korinthus 1 .4—6. Beszélő képességünk és ismereteink fogyatékosságát sohasem érezzük oly nagyon, mint amikor bizonyságot akarunk tenni. Pedig vannak, akik gazdagok minden beszédben és minden ismeretben, akikben megerösíttetett a Krisztus felől való bizonyságtétel, akik „szegények, de sokakat gazdagitók.* Gazdagon bugyog-e leikémből a bizonyság- tétel ? Jan. 27. Jakab 2.1—5. A hit a legnagyobb erő. Ha egy mustármagnyi belőle hegyeket tud mozgatni, mire képesek akkor azok, akik gazdagok a hitben ? Pedig vannak gazdag hitü emberek. A kapernaumi százados is az volt A hitben való gazdagodás útja az engedelmesség. Minél teljesebb engedelmességgel engedem életemet át az Isten vezetésének, annál íöbb alkalmam lesz megtapasztalni az Ö hatalmas erejét s annál inkább merek majd Tőle mind nagyobb dolgokat várni. Gazdag vagyok-e en hitben, vagy rám is az a panasza az Úrnak, mint a hazájára: nem tehetek csodát az ö hitetlensegük miatt. Jan. 28 11. Korinthus 8.0. Ha mind legszebbik almát nekem adta, könnyű nyilat csinált, hozzá nádból nyilvesz- szőt s célba lőttünk vele a pajta mögött. Nem is kívánkoztam én vissza soha egy pillanatra se városba, de a mama nem tudta már megszokni a falusi életet. Akár neked segített a konyhában, akár a kertben kapálgatott, akár a kis csirkéket terelgette az udvaron, mindig nagyon szomorú volt és ha csak tehette, bement a szobájába, ott a körmeit ápolgatta, hosszú leveleket írt, és piroskötésü könyveket olvasott. Mikor pedig a tél is elkövetkezett, egyszer csak a vacsoránál azt mondta, hogy nem akar tovább terhetekre lenni. Állást kapott a fővárosban egy nagy banknál, ezután már maga fogja a kenyerét keresni. , s Kicsiny gyerek voltam, mégis észrevettem, mennyire ellenetekre volt a mamának ez a szándéka, de azért ezek a maradandó értékű kincsek a mi gazdagságunkat képeznék, még akkor is szegények volnánk az Isten mértéke szerint az Ő itélőszéke előtt, még akkor sem támaszkodhatnánk a magunk érdemére. Jaj annak, akinek sem Krisztus szegénysége a gazdagsága! MAGYAR GAZDA. A korai burgonya ültetése kivált a városok közelében kitűnő jövedelmet szolgáltathat. Lehetőleg korán érő fajtákat választunk ki s az elültetésre szánt burgonyát február havában vagy legkésőbb március hó első hetében szeliós és világos pincében rakjuk egymás mellé egy deszkaáUványra. Ezek nemsokára ki fognak csírázni s akkor elültethetók lesznek. A kicsiráztatást olyképen is elősegíthetjük, hogy egy ládába száraz fűrészpor közé tesszük a burgonyát s meleg szobába (konjhába) állítjuk. A földnek, melybe a korai burgonyát akarjuk elvetni, jó erőben levőnek, esetleg jól megtrágyázottnak kell lennie. Legcélszerűbb a kézzeli ültetés ásó vagy kapa után, amikor is figyeljünk arra, hogy az ültetés alkalmából a csirák fölfelé álljanak s egészségesek, épek legyenek. A szállításnál esetleg eltörött csiráju burgonyát nem lesz célszerű elültetni, mert az vagy egyáltalán nem fog újból csírázni, vagy pedig csak jóval későbben, mint a csirával helyesen elültetett gumó s így a növekedésben ő mégis csak kivasalta a ruháit, ösz- szecsomagolta a holmiját, és a karácsonyt már nélküle ünnepeltük. Azontúl már a ti szobátokban aludtam a nagy divánon a régi óra alatt, amelynek tetejéről az arany sas madár nézett le reám. Emlékejem reá, mindig azt képzeltem, hogy ez a sas az én álmomat őrzi, és nagy biztonságban éreztem magamat, ha Ti nem voltatok is a stobában. Meg van úgy-e még most is ez a szép órád, nagymama, s vájjon most is mindig annyit üt-e még amennyit épen kedve tartja? Hej, bárcsak még most is az aranysas vigyázna reám, mert soha énnekem olyan jó dolgom ebben az életben nem lesz, mint linálatok volt! A házaló tőt legénytől nagy por- cellán-csuprot vettél nekem, emlékszem reá, egy lovas katona volt szé pen kifestve az oldalán, és azt késón- korán szinültig töltötted nekem finom,
