Harangszó, 1923

1923-08-12 / 32-33. szám

1923. augusztus 12.

32—33. szám.

XIV. évfolyam.

Alapított*

K A P 1 BÉLA

1910 ben. Laptulajdonos:

i BuaáGtóll Lulticr-S-íÖvstsea.

Az Ontzágow l.uthcr-S/ihet- stg lihntHluK lapja.

Kéziratok, elófíze'.ósi dijak éH roklaniációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. ElőüzetéBt elfogad minden evang. lelkész 6a tanító.

MeoJelenlk minden vasárnap.

Bierkesztó-Uadóhlratal:

8ZENTGOTTHÁRD,

Vasvármegye.

i „HAKANUSZO“ előfizetési ára: negyedévre 1000 korona. fiUther-Mzőretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 100 korona.

A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveink* nek ingyenpéldányokat küldünk.

Az ördög praktikája.

Hiába minden, az ember, ha még úgy a teremtés koronája, mégis csak általában nagyon gyarló valaki és bocsánat, valami A leggyarlóbb benne talán az összes számottevő gyarlóságok között: az emlékező tehetsége, azaz, hogy nagyon könnyen felejt. Még itt nyögjük a két átélt forradalomnak minden szenvedését, nyorno ruságát, szomorú következményeit, máris újabb forradalommal fenyege- tődzünk, újból nyugtalanítjuk egymást, folyton zavargunk, lázadozunk. Azért talán az idők kerekén lepergett négyszáz év folyamán nem volt még időszak, amikor a nagy reformátornak, dr. Luther Mártonnak, ennek a szellemóriásnak intelmei időszerűbbek lettek volna e tekintetben is, mint napjainkban.

Luther „ Intés a zavargásoktól“ c. munkájában ugyanis többek között a következőket mondja: A lázadásnak nincs esze s rendesen jobban sújtja az ártatlanokat, mint a bűnösöket. Ez okból egy lázadás sem jogosult ; bármennyire jogos dolognak védelmére kelsz általa, mindig több kár, mint haszon származik belőle; ami által beteljesül a közmondás: »a rosszból rosszabb keletkezik.« Ha az Oinnes (tömeg) feltámad, az nem képes sem tenni, sem megtartani a különbséget az istenfélők (jók) és rosszak között, hanem közéje vág a sokaságnak, ahol véletlenül rá talál s nagy és rettenetes jogtalanság nélkül nem tűnhet el. Az ember azért nem lehet barátja annak a pártnak, amely lázadást szít, bármennyire igaza van és pedig egyszerűen azért, mivel a lázadás sohasem múlik el ártatlan vérontás és kártevés nélkül.

A lázadás Istentől is tiltva van. »Enyém a bosszuállás — mondja az Úr — én fogok fizetni.« Innen a közmondás : »Senki sem lehet a maga bírája.« A lázadás így nem egyéb, mint önbíráskodás és bosszuállás. A lázadás a viszonyokat rendszerint csak rosszabbakká teszi, istenellenes, tulajdonképpen az ördögnek sajátos praktikája.

A vasárnapi iskola.

Régi tapasztalati igazság, hogy akié az ifjúság, azé a jövő, ami azt jelenti, hogy aki kezében tartja a serdülő ifjúság értelmi és erkölcsi nevelését, az nemcsak irányítani tudja ennek a nemzedéknek szeileini életét, hanem nevelő munkájával alakítja a jövő kultúráját, megalapozza annak irodalmi, vallás-erkölcsi, politikai, társadalmi mozgalmait. Nem ok nélkül s nem is puszta szimpátiából foglalkozott a nagy gyermeknevelő Mester a kis gyermekekkel, midőn szóba elegyedett velük, becéző szeretetével magához édesgette őket, hanem tervszerűen, határozott pedagógiai programmai gvü.tötte őket maga köré s szigorú parancsolatként hagyta meg tanítványainak: »Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.« (Márk 10.n) Éies szemével felismerte a gyermekszív ártatlanságát, kedélyének, lelkivilágának rom- latlanságát, mely minden szép, jó, nemes iránt fogékony lévén, örömmel rejti magába az evangélium gazdagságát. Luther maga is felismerte a gyermeknevelésben rejlő fontos egy házi érdeket, megírja Kis Kátéját a gyermekek számára s ó is szívesen tanítgatja őket a vallás elemeire. A protestáns iskolai nevelésnek kezdettől fogva egyházi célja volt: t. i., hogy az elemi ismeretek elsajátításával mindenki személyesen olvashassa a Szentirást, használhassa az énekes

és imádságos könyvet és építhesse lelki világát. A lelkiismeretes vallás- oktatás és erkölcsi nevelés nem maradt eredménytelen: az üldöztetések, az elnyomatások viharaiban, a rationa- lizmus sivár korszakában az iskolai vallás-erkölcsi nevelésnek oroszlán része van abban, hogy népünk nem cserélte el életigazsággá s benső meggyőződéssé izmosodott evangéliumi hitét a főldesurak terrorjával, a Habsburgok fegyveres erőszakával terjesztett római katholikus vallásért. S mire volna napjainkban égetőbb szükség, mi orvosolhatná leghatékonyabban egyházunk égető sebeit s mi vethetne gátat a hitközöny, az egyháziatianság a tekintélyromboiás terjedésének, mint annak az évszázados vallás-erkölcsi nevelésnek intenzívebbé tétele, újabb és újabb pedagógiai eszközökkel való kibővítése, a gyermek érzelmi világának, kedélyének, érdeklődésének, a vallásoktatással való tervszerű kiművelése, amit modern nyelven vasárnapi iskolai oktatásnak nevezünk.

A vasárnapi iskola fontosságát legelőször a praktikus angolok ismerték fel, kiknél már 1780 óta virágzik. Tőlük csakhamar átvették az amerikaiak, kik sokat köszönhetnek a vasárnapi iskolának abban a tekintetben, hogy náluk az evangéliumi keresz- tyénség a benső kegyességnek, a dicséretreméltó áldozatkészségnek, a felsegélő felebaráti szeretetnek, a sokoldalú belmissziói életnek a vallása lett. S nem véletlen jelenség, hogy éppen azok a protestáns államok állanak legelői a hitbuzgó egyházi életben, ahol a vasárnapi iskola intézménye már régóta a hivatalos egyház egyik nélkülözhetetlen segédeszközeként szerepel, mint a belmissziói munkálkodás egyik leghálásabb terrénuma. Tájékoztatás végett megemlít hetem, hogy Angliában jelenleg körülbelül 60.000 vasárnapi iskola mnÁlljunk egész lélekkel a Harangszó mellé!