Harangszó, 1923

1923-04-15 / 16. szám

1923. április 15. » HARANGSZÓ 125 ségnek pislogó mécsesei, s árnyékok bakacsinnal boríthatják be a hajnal ígéretét, olyan éjszaka jöhet reá, mint még soha: a lelki Magyarországnak az arca, az ügy fog világítani, mint egy óriási keló nap. A Dunántúli E?ang. Diákszövetség pályázatai — tagjai számára. 1. Jelvény. Tervezzetek egy jel­vényt, melyet a szövetség tagjai jel­vényül viselhetnek s az egyes helyi szövetségek — megfelelő módosítás­sal — pecsétbélyegzőül használhat­nak. A terven juttassátok kifejezésre, hogy magyar, evang. és diák-szövet­ség számára készült s szimbóluma akar lenni. Rendeltetésének megfele­lően két rajzot készítsetek. Az egyik ábrázolja — a nagyság, méretek, szin, anyag, kivitel pontos feltünte­tésével — a jelvényt; felirata: D E Dsz (Dunántúli Evang. Diákszöv.); a másik ábrázolja — a bélyegző-ké­szítés és használat technikájához a!- kalmazkodón — a bétyegzőt; felirata valamelyik helyi szövetszég címe (pld. Szekszárdi Evang Diákszövetségi 920) A kerületi fzövetség címének kezdő­betűivel (D E Dsz) valahogyan kap­csolatba hozva. Ha valaki eszméjét rajzban megfelelően kifejezni nem tudja, küldjön a rajzon kívül részle­tes, pontos, világos leírást. A veze­tőség fenntartja a jogot, hogy — ha a pályadíjat kiadja is, — a pályázat eszméinek, tanúságainak felhasználá­sával, a nyertes pályázattól eltérő mó­don maga készíttesse el a jelvényt. A pályázatban rósztvehet a D E Dsz minden tagja. Pályadij: 1-ső díj 800 kor., 2-ik díj 400 korona. 2. A szent ének az Újszövetségben. Az újszövetség figyelmes átkutatása alapján röviden, egszerüen világosan írjátok meg, hogy 1. mit tanít az új­szövetség a szent énekről általában, annak jelentőségéről, hatásáról, hiva­tásáról stb. ? 2. hol és mely szent énekek találhatók az újszövetségben (a keresztyén énekköltészet kiinduló pontjai és mintái) ? — A pályázatban résztvehet a D E Dsz minden 1—IV. osztályos tagja. Pályadij: 1-sö díj 800 kor., 2-ik 400 korona. 3. Petőfi vallásos gondolatai. Ku­tassátok át költeményeit, de prózai írásműveit is (levelei 1) s szedegessé­tek ki belőlük s bizonyos terv és rend szerint csoportosítsátok, tárgyaljátok, méltassátok Petőfi vallásos gondola­tait, hogy a tárgyalás során kiderül­jön, hogy Petőfi lelkületének, gondol­kodásának, világfelfogásának a vallás szerves és jelentős alkotórésze volt e vagy sem? s ha igen, milyen irányú? (protestáns ?) mélységű ? erejű ? — ment e át P. e tekintetben változá­son ? fejlődésen ? stb. Pályadíj: 1-ső díj 1200 kor., 2-ik díj 600 korona. 4. „ Együtt vesztett — együtt nyer. “ Állapítsátok meg és írjátok le, hogy abból a veszteségből, amely hazán­kat, nemzetünket az ú. n. trianoni békeszerződés következtében érte, mi, mennyi és milyen a mi magyarorsz evang. egyházunk vesztesége (terület, lélekszám. intézmények, iskolák, egye­sületek, árvaházak, kórházak stb. stb.)? A dolgozat ne száraz, rideg adatfel­sorolás legyen! Érezzük ki belőle, hogy az író is érzi, fel tudja mérni és fájlalja azokat a veszteségeket; láttassa meg, hogy van-e valami, ami azzal biztat, hogy amint a múltban oly sokszor együtt szenvedett, vesz­tett, aztán együtt nyert és állott talpra egyházunk hazánkkal, így lesz az ez­úttal is. Források: Evang. egyházunk leg­utóbbi Névtára; (mekkora volt egy házunk); Buday László: Csonka- Magyarország (különösen XIV., XVIII. fej.) Egyetemes gyűlés 1919—20. jegyzőkönyve. A Harangszó és Evang. Lapja egy­két cikke 1919 óta. Pályadij: I-só díj 1000 korona; 2-ik díj 500 korona. A 3. és 4 sz. pályázatban részt­vehet a Diákszövetségek minden V. —VIII. illetve szakiskolai I.—IV. o tanulók tagjai. A pályázatokat gondosan, tisztán kell kiállítani s a szerző nevét rejtő jeligés levélkével együtt 1923. évi június 1-ig Németh Gyula evang. lelkész, Szekszárd, címére kell elkül­deni. . Fel a nemes, testvéri versenyre 1 Dolgozzatok! Jöjjetek: fejleszteni, Fohász. Virágbontó tavasz üde reggelén, Mely fakadó, zsongó éltet tár elém, Lelkem hálazsolozsmája száll feléd, Hogy ezt, Uram, ismét látnom engedőd És ha alkony fátyla borul a tájra, Kis harangunk csengő-bongó szavára Szívem esdőn újból Hozzád emelem, Óh virrassz fel holnapra is, Istenem. Szekey Andorné. csiszolni tehetséget, megmutatni tu­dást, nevelni önbizalmat, önérzetet. Jöjjetek megbiztatni, megnyugtatni bennünket afelől, hogy nemes múltú, küzdő, szent hivatásu evang. egyhá­zunk, magyar nemzetünk nem hiába bízik bennetek, nem hasztalan várja tudástoktól, tehetségetektől, nemes igyekezetetektől, öntudatos evang. vallásosságtoktól megiiihodását, fel­épülését. Szombathely, 1923. márc. 30 án. Kapi Béla püspök, a Dunántúli Luther-Szövetség elnöke. Németh Gyula lelkész, a Dunántúli Luther-Szövetség főtitkára, a Diákszövetség vezetője. Tekintetes asszony. Vájjon az alsómesteri Bárdossy-kuria kertjében nem könnyeznek-e most a rü­gyező fák, bimbózó virágok, fakadó rózsa­tők? — Meghalt az úrnőjük: özv. Bárdosi Bárdossy Imréné Dukai Takách Gizella. A tekintetes asszony, aki igen-nagyon szerette a fákat, a virágokat, a rózsákat. Ezek kö­zött élte le napjai java részét; jól ismerte, éppen ezért szerette őket nagyon. A virág hálás; a szeretetet szeretettel: illattal, szín­nel, pompával viszonozza. S a szeretetnek, hálának nemcsak mosolya, hanem köunyc is van. Miért ne lehetne éppen a virágnak? Mert mi emberek nem látjuk s a rózsa könnyét harmatnak, a sebzett fa csurgó vérét nedvnek nevezzük? Hátha fájdalom könnye a harmat, kinek vére a fanedv ? — A fák, virágok, rózsák tudnák ezt meg­mondani ; különösen a Bárdossy-kúria fái, virágai, rózsatői, amelyeknek ^ikadó rü­gyein, úgytetszik, most sokkal^lbb a har­mat s kérgükön dúsabb a nedv-szivárgás, mint más tavasszal, amikor még élt és köz­tük járt a tekintetes asszony. Mert az maradt mindvégig; de igazi tekintetes asszony. Amilyen már nem sok van és ide s tova egy sem lesz. A kúriák melegéből fájdalmas gyorsasággal mind elmennek a kripták hűvösébe s elviszik magukkal azokat az igazi nemes jellemvo­násokat, amelyeket csak nemzetes ősanyák­tól lehetett örökölni. A kúriák pedig kihűl­nek utánuk; végképpen elfoszlanak a gyöngyhimzések, a régi csipkék, elszakad a házivászon, a szú megőrli az egyre ritkáb­ban látható öreg bútorokat és örökre meg­állnak a berakott szekrények tetején halk- íinoman muzsikálgató antik órák, hogy a jövő nemzedéknek megmutassák azt a gyá­szos időt, amikor a fenekestől felfordult világ maga alá temette az emberi erények legjavát. " Bárdossy Imréné halála a szép, egy­szerű, nemes magyar élet elmúlása is. Tí­pusa volt ö a dolgos, házias, eszes, müveit és mégis egyszerű, hivaikodásnélkülvaló uriasszonynak, akit szeretett, becsült min­denki és nem gyűlölt senki. A szeretet kölcsönös; ö is szerelte az embereket. De gyűlölni nem kellett megtanulnia, nem kel­lett nagyon megismernie az embereket. Bizonyos távolságban élhetett az élet zsib­vásárjától, amelynek sebeket osztó kalmárai

Next

/
Oldalképek
Tartalom