Harangszó, 1923
1923-04-15 / 16. szám
126 nem szították fel lelkében a gyűlölet visz- sza sebző tüzét. így szépnek, jónak ismerte a világot, az embereket, amilyen ő maga volt. Jóságos arcán ott honolt minden szép iránti fogékonyság s melegséget árasztó szemei különös fénybe gyultak, szivének hangja elmélyült, bársonyosan simogatott, ha lelke ideáljairól: egyházáról s hazájáról beszélt. Mert éppen nem volt előtte közömbös, mint manapság a legtöbb ember előtt, a vallás, a nemzet s a nyomorultak sorsa; minden nemes ügyet lelkesen támogatott, anélkül azonban, hogy a balkéz tudta volna, mit cselekedett a jobb. Életében nem bizonyu't valónak, hogy „a jók nem boldogok“. Ö jó volt és boldog. Boldog asszony és boldog anya, mintaképe a hitvesi és anyai szeretetnek. De 'boldog férj volt az ura is. Náluknál testi- leg-lelkileg összeillőbb, szebb emberpárt vajmi ritkán lehetett látni. Bárdossy Imrében és nejében élő valósággá lett az arabs- mese, amely szerint egy emberpárnak egy lelket adott a Teremtő: fél lelket a nőnek, felet a férfinak. Ez a két fél lélek keresi egymást az életforgatagban s akik megtalálják : azok a boldog emberek. Ök ilyenek voltak: egymásra találtak. Harmonikus, szép életet éltek, amit csak a halál zavart meg. Igaz, ez nagyon megzavarta ... Néhány évvel ezelőtt költözött el a férj, az utolsók egyike Kemenesalján a hajthatatlan jellemű, kuruc magyaroknak, Kossuth-ka- tonáinak, és most elment utána a hitves is, utolsó megtestesítője Dukai Takách Judit poéziséből ismerős nagyasszonyoknak. Elment. Nem messze, csak egyik faluvégről a másikra. És mégis olyan messze!: a kúriából a temetőbe. A férj mellé. — Már ismét együtt vannak. Szép lelkűk a csodálatos, meg nem értett, de titkon érzett Örökkévalóságban — testük az élőt szülő, a holtat befogadó anyafö'.dben. A sírban. Amelyre sok áldás száll, mert jó emberek pihennek alatta és sok virág hull majd, mert „nem halt meg, ki elfeledve nincs 1.. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Csernoch János hercegprímás, ki már több ízben tanujelét adta megértő lelkének, húsvéti pásztorlevelé- ben újból többek között a következőket irja: »Ne gyűlöljétek egymást, hiszen mindannyian egy Isten és egy ország fiai vagyunk es csak a kölcsönös szeretet és megértés hozhatja ránk azt a nemzeti tavaszt, amelyet a teremtő természet husvét szent finnepén élénkbe tár«. Kár, hogy a hercegprímás húsvéti üzenete is csak kiáltó szó marad a pusztában. * Carnarvon lord nevét néhány hő- nappal ezelőtt kapta szárnyára a hir. Január elején vált ugyanis köztudomásúvá, hogy Luxor mellett, a Királyok völgyében, a Carnarvon lord és Carter egyiptológus vezetése alatt álló kutatótársaság megtalálta Tutankhámen fáraó sírját. Nyolcszáz- esztendai fáradhatatlan munkának volt ez az eredménye. Mfg a civilizált világ tisztelettel beszélt róla és értékelte munkáját, addig az egyiptomi bennszülöttek haragosan néztek a szálas, öreg angol fóurra — Az istenek meg fogják büntetni — mondogatták — mert a fáraó sírját megbolygatta . . . A fanatikus bennszülöttek szerint az istenek haragjának első jele abban nyilvánult meg, hogy a lord kedvelt madarához bekúszott a kalitkába egy kobra-kigyó és a kis állatot megölte. — Ez az első figyelmeztetés, — szóltak — ha a lord nem megy el innen, az istenek vérehajtják bosszújukat I Amikor hire ment, hogy egy légy megcsípte a tudós lordot, a benszü- löttek szentül meg voltak győződve, hogy ezt a legyet Tutankhamen küldötte azért, hogy gyilkos mérgét oltsa bele a szentségtörőbe. Minél betegebb lett a légy csípés következtében, annál inkább hitték, hegy ez az istenek bosszúja. Az orvosok minden lehetőt elkövettek, hogy a veszedelmet elhárítsák. A lord felnőtt leánya maga ápolta az édesapját. Az odaadó gondozás ellenére, a beteg lord a mérgezés következtében beállott tüdőgyulladásban meghalt. * Sarajevóban Alipasinmost külvárosának egyik kávéházában egy fiatalemberjelent meg, aki beszélgetésbe elegyedett a vendégekkel. Hamarosan elmondotta nekik, hogy ö egyenesen a Marsról érkezett és tulajdonképen II. Pius pápa újabb megtestesülése. A földre csak azért jött vissza, hogy az embereket figyelmeztesse arra, éljenek istenfélőbb életet, mert különben augusztus 11- én borzalmas földrengés fog pusztítani. Mellékesen a messziről érkezett idegen egyéb üzletecskékkel is foglalkozott, mert úgylátszik, a Marlakóknak is kel) enniök, ha leereszkednek a földre. A muzulmán pásztorok, akik különben nem vesznek sokba egy eleven pápát, mert csak Mohamedben hisznek, szintén felkeresték a »hitetlenek pápáját«, aki az aggá- lyoskodókat azzal nyugtatta meg, hogy Mohameddel is jó viszonyban volt a Marson. A bucsujárás azonban feltűnt a rendőrségnek is, amely nem volt hajlandó elfogadni a »magas« összeköttetésekre való hivatkozást és őrizetbe vette az »apostolt«. HARANQSZÓ. 1923. április 15. Több, mint 84 óv terhe nyomja roskatag vállaimat. Oly teher ez, melynek súlya alatt a test elzsibbad, a lélek eltompul, az élet sivár ten- géssé válik, az ember roskadozó romnak érzi magát, mely az élők világába nem illik bele: az ily késő aggkor alig egyéb, mint hosszúra nyúló haldoklás, ami kétszeresen szomorú, mert nem öntudatlan s az öntudat, mely mellette virraszt, folyton besugdos gondolataiba a karthausiak melankolikus köszöntésével, jövője más nincs, mint a sir, melynek szélén magának őrömtől, másoknak jóra tehetetlenül ténfereg, röppentő jelene pedig olyan, mintha az űrben vonszolná magával az enyészet angyala, mint Madách remek költeményeinek, egyik remek illusztrációján Ádámot vonszolja a tagadás szelleme. Ez űrnek — a tehetetlenség űrjének — komor homályán csak egy halvány csillám rezeg keresztül, a neve: emlékezet, mely végig álmodtatja az öreg emberrel a dolgok álmát, melyek voltának; csakis voltának! Az utolsó fillér ez, melyet a lerótt élet szakmánybéreül a végzet az aggkornak lefizet, nehogy egészen üres kézzel térjen a fáradt munkás pihenni Kétesértékü bér, mert az emlékezettel nem parancsol az akarat; sokat nem birunk felejteni, amire emlékeznünk fáj, és sokat felejtünk, amire szeretnénk emlékezni. (Kossuth Lajosnak a kiskunfélegyházaiakhoz 1887- ben intézett leveléből.) OLVASSUK A BIBLIÁT. Jövevények és vándorok. Ápr. 16. Zsid. 13. u. Sok embernek nehéz kérdése ez: Mi lesz velem, ha megöregszem? Ezért akarja biztosítani a jövendőjét az egyik vagyongyűjtéssel, a másik mind magasabb hatalmi polcra való törtetéssel. Balga ember, ki azt hiszed, hogy a jövendő az öregséggel kezdődik s a sírral végződik. A jövendő a sírnál kezdődik s ezért földi életem alkonyának biztosításánál sokkal fontosabb annak a kérdésnek a megoldása: Hol töltöm az örökkévalóságot ? Mert itt nincs maradandó városunk! Ápr. 17. Márk 14.70. Ha idegen országból közénk téved valaki, azonnal lerí róla, hogy csak jövevény itten. Elárulja az öltözködése, magaviseleté, szokása, beszéde, mint ahogy Pétert is elárulja a beszéde. Arról tesz-e bizonyságot az én öltözködésem, magaviseletéin, szokásaim, beszédem, hogy az onnan felülről valók közül vagyok? Ápr. 18. I. Korinthus 9. is. Pál számára nem megélhetési forrás az evangélium, nem is csak kívülről ráaggatott csinált virág. Belső, boldog kényszerűség hajtja őt a bizonyságtevésre. Isten zarándokain sem cicoma vagy kényszer a keresztyénség.
