Harangszó, 1923
1923-04-15 / 16. szám
1923. április IS. HARANOSZO. 123 léd és a legszükségesebb házi bútor. Az adja meg az értékét, hogy menynyi katonát tud szülni, mennyi polgárnak tud az anyjává lenni. Ezen a fokon egy embertől azt kérdezik, hogy milyen adófizető alany és hogy a társadalomnak mily hasznot tudott hajtani. Hogyha ezt a nagy életcentrumot például az anyagi életben látjuk, akkor azt kérdezik: mint munkás mennyi munkát tudsz te teljesíteni és milyen jővedelmes haszon — a tőkének? És fgy van az, hogy egy üzleti ötlet többet ér mint egy életen át tartó kemény hű munka. Egy egészen szürke, igénytelen ember, aki egyébként nagy hasznot hajt az illető közösségnek, társaságnak, sokkal nagyobb értéket képvisel, mint a világ legnagyobb lángelméje. Megtörténik az például, hogy ez az életcentrum, hogy a család történelmiségét jelenti legfőbb értékül. S akkor azt szokták kérdezni, hogy hogy állunk a nemeslevéllel, Ő3öakel és nem azt kérdezik, hogy ki vagy te és lehetsz e új nemzedékeknek a méltó őse. Lehet, bogy a párt az az életcentrum, amelyik az értéket adja és akkor azt kérdezik: odatartozó!-e ehhez a párthoz, mert akkor derék és becsületes ember vagy. Ha nem tartozói oda, lehetäz a világ legkitűnőbb embere, sajnálom, kénytelen vagyok téged haszontalan és értéktelen embernek tartani, A mi életünkben lépten-nyomon lehet látni ennek az értékelésnek a nyomát. Odamennek a valláshoz és azt mondják néki: a vallásban az a fontos, hogy mit tud használni pl. szemeit a török leány sugártermetén, bájos, szelíd árcán pihenteté, így szólt: — Fejedelmi alkat, ritkaszép rózsaszál. Vitéz kapitány uram gratulálok, Maga nyerte el a harcon a legszebb zsákmányt. Nem csudálnám, ha a győző a legyőzöttnek fogságába esnék. — Néném, higyje meg, az a helyzet, melyben őket a katonák zsarolásai közben találtam részvétre indító volt. — A részvét, édes öcsém — válaszol mosolyogva a nő — keresztyéni kötelesség, teljesítése tiszteletet érdemel. A hódolat pedig a szépség előtt a szívben élő törvény, melynek a férfiak rendszerint buzgón engedelmeskednek. Az ebéden a bej és leánya is részt vettek A társalgásban a tolmács szerepét az odaállított szolgáló vitte. A minden szóban, tettben megnyilatkozó őszinte szíves szeretet az idegen vendégekkel elfeledtette az éjegy államrendszernek, mit tud használni egy politikai iránynak. És az lesz a legjobb vallás, amely például a legkonzervativebb, vagy más alkalommal melyik a legliberálisabb. Az a legjobb vallás, amely leginkább felekezet egyik alkalommal, máskor az. amely legkevésbbé felekezet. Vannak időszakok, s talán a mi időszakunktól sem olyan idegen az, amikor a vallás jelszava alatt pro és kontra egy csomó, alapjában véve hitetlen ember küzd egymással, akikre nézve a vallás politika csupán és akik nem azért vannak az egyház mellett, vagy az egyház ellen, mert többet, vagy kevesebbet hisz, hanem azért, mert az egyházat és felekezetet eszköznek nézik és hasznossági szempontból értékelik. Hogyha Magyarországon annyi hivő lélek volna, annyi megtért lélek volna, annyi könnybe, bűnbánatba, gyászba átváltozott és Krisztusban újjászületett lélek volna, ahány magát ilyen, vagy olyan jelszavak szerint nevezi, ez az ország már régen feltámadott volna. Ezen a második lépcsőn feltámadott volna az a tétel járja, hogy érték az, ami az életnek mint eszköz használ. De hát fel kell vetni azt a kérdést, hogy magának az életnek van-e becse, értéke, önmagában, amit nem máshol kell keresni? Érdemes e élni? Méltó dolog-e élni ? Ez a nagy kérdés ! A tudós brámánhoz egyszer azzal mentek: mond meg nékünk Mester, mi tartja a földet ? Nem tudod, hogy szaka halálos aggodalmait. Nem titkolták örömüket, hogy az isten gondviselése a veszélyből kimentve ily szeretetével boldogító környezetbe vezette őket. A háziasszony a vendégeknek még egy kedves újságot is mondott: — Lóra leányom nincs itthon, nem mutathatom be Ó jegyben van egy vasmegyei főszolgabíróval, esküvőjük a jövő tavasszal lesz Néhány hét előtt Sopronba vitte nagynénje, Brunner Mátyásáé, ki nagyon szereti, s magának nem lévén gyermeke, kikötötte, hogy a menyasszonyi kelengyének egy részét ő állíthassa össze. Azonban Lóra még e hónapban megjön és Zulejka kisasszony benne egy fiatal jó barátnét nyer. Sátory kapitány ezredével két nap múlva visszaindult Komáromba, de készülődés közben még időt vett arra, hogy búcsulátogatást tegyen nénjénéí s új török ismerőseit még egyszer a nap tartja? És ki tartja a napot, kérdezi a tanítvány És te ezt nem todod? Hát a fehér elefánt tartja a hátán 1 És ki tartja a fehér elefántot, mond meg óh Mesteri óh tudatlan ember! Hát Te sohasem hallottad, hogy az az arany teknösbékán áll ? Hát az arany teknősbéka min áll? Jaj, ezt nem szabad kérdezni 1 Ha minden annyiban értékes, amennyiben az életnek szolgál, tegyük fel azt a kérdést: érdemes-e az élet arra, hogy éljünk, van-e valami olyan becse, van-e valami olyan értéke, amelyik nem mástól veszi az értékességét, hanem ami önmagától van? egyszóval fgy fogalmazva: van-e önérték a világon ? Erre feleletet adtak azok a nagy hívők és nagy látók, az emberiségnek nagy vigasztalói, nagy prófétái és nagy törvényszabói, nagy tanítói, akik azt mondták, hogy van! Van önmagában való értéke a léleknek és szellemnek azért, mert az magában olyan minőség, amelynek értelmét önön dicsősége adja. Ezt mondja, ezt ismétli tulajdonképpen a vallás, amikor azt mondja, hogy az ember lelke egy olyan páratlan érték, amit kifejezni megfizetni, kölcsönvenni, devalválni soha nem lehet. Ezt állítja újra meg újra a vallás, amikor azt mondja, hogy az ember lényegében van egy elzárt, értékes vonás, az ő, Isten képe, az a vonása, amelyikkel Istennel hasonló. Amit nem a világ adott néki, de el sem vehet, amit nem csonkíthat meg ez a világ, hogyha összeomlik is szíves pártfogásába ajánlotta: — Kedves néném í Gondviselése alatt hagyom őket. A hontalanok találják szeretetében mindenkor a bizalom, a vígasztalás forrását. Ameny- nyiben ittartásuk kiadással jár: minden költség megtérítéséről én felelek. — Ez az öreg úr és leánya nekem vendégeim és édes öcsém anyja példájából tudja, hogy a magyar asz- szony nem pénzért gyakorolja a vendégszeretetet. Ügy gondoskodom róluk, hogyha egykor innét eltávoznak : nem szomorú emlékeket visznek el házamból. Midőn Gábor a szép Zulejkának nyujtá kezét búcsuzásra: ennek elhalványult arcán könnyek rezegtek s szemeiben boldogan látá ugyanazon vonzalomnak viszfényét feltűnni, mely az ó keblét eltölté. Látta, hogy a bájos hajadonra nézve fájdalmas az elválás. Hogy ezt megrövidítse, a viszontlátás reményét hangoztatva mind-
