Harangszó, 1923
1923-04-01 / 14. szám
ÍÜ6 RaMnszky Albert báró beiktatása, RendkivUli egyetemes gyűlés Budapesten. Impozáns keretek között iktatták be magas méltóságába március 22-én Budapesten Radvánszky Albert bárót, a magyar evang. egyház újonnan vá lasztott egyetemes felügyelőjét. Az ünnepies beiktatás istentisztelettel kezdődött. A templomban megjelent előkelőségek között ott voltak : Almássy László, a nemzetgyűlés al- elnöke, Walkó Lajos kereskedelmi, Belitska Sándor honvédelmi miniszterek, Sárkány Jenő tábornok, Petri Rá" államtitkár, Nádossy Imre országos főkapitány Báró Feliécfi .ßerch- told. Báró Alberti Báró rhóiuy Qyörgy és még sokan. A református egyházat Ravasz László dr. püspök és Darányi Ignác főgondnok, az unitáriusokat Józan Miklós esperes képviselték. Luther diadalmas énekének, m.z Erős várunk elhangzása után Br. Raffay Sándor püspök mondott magasan szárnyaló imádságot. Az uri- szentvacsorának felvétele után Cleduiy püspök hatalmas beszédben köszöntötte Báró Radváuszky személyében az uj felügyelőt s kérte rája Istennek gazdag áldását Azután az ülésterembe vonultak, ahol is Dr. Zsigmondy kerületi felügyelő üdvözölte ez uj egyetemes felügyelőt, aki erre elmondta programmbeszédét. — Nehéz időkben, aggódó lélekkel — úgymond — veszi át hivatala A gólyák. Irta: Porkoláb István. A márciusi falu fölött nagy körökben keringett két gólyamadár. Magasan. Föntebb az egyik, lentebb a másik Jó darabig kerülgették egymást, egyre kisebb köröket szárnyaltak be, majd hirtelen lesiklottak a tanítóház kéményére. Ott várta őket a kocsikerékre épült, ősszel elhagyott fészek. A gólyapár nézte, körüljárta a fészket; az asszony a pelyhet igazgatta csőrével, elég puha-e, a férj a gallyakat: véd e szél, eső, vihar ellen ? Azután kelepelve ludtul adták: — Megjöttünk! — A kelepelésre az udvaron termett a tanítóné — szép lehetett lánykorában — szeme elé tartotta tenyerét, féloldalt hajolt, úgy nézte a vendégeit. Szemei, talán a nézéstől, talán a tavaszi nap aranysárga lepedőjéterhét. Meggyőződése, hogy ahová elhívják az embert, ott a rá rótt munkát elvállalni kötelesség. — Megválasztásában elismerését látja annak a munkának, amelyet kora ifjúságától fogva az egyházi élet terén végzett, de azt is érzi, hogy a neki jutott megtiszteltetést annak a névnek is köszönheti, amelynek ősei az egyház küzdelmei között érdeme két szereztek. Megemlékezik ennek a nagy méltóságnak előző viselőiről, különösen Prónay Dezső báróról, aki 35 éven át nagy tudással és nemes lelkesedéssel vezette a magyar evangélikus egyházat. E nagy elődök után válsá- grs« időkben kell neki kezébe vennie a v'fc»z,etést, mikor a radikálizmus és nemzetköziség támadja az egyház alakjait. Az egyház célja, hogy az emberiség javáért dolgozzék és megőrizze a múltakból a jövő számára mindazt, ami történelmileg értékes, de ugyanakkor törekednie kell arra is. hogy a történelem folyamán kifejlő dőtt kereteket a jeieanek megfelelően tudja betölteni az igazi krisztusi világnézet alapján. Azért eszmei ma gaslatokra kell tekintenie, de számolnia kell a földi élet reális követelményeivel is. Látnia és értékelnie kell a múltat minden tanulságával, de csak azért, hogy annál eredménye sebben dolgozhasson a jövő számára. Az evangélikus egyház integráns része a magyar államnak és a nem zet társadalmának. Alkotó tényező volt a múltban, munkás tényezője a jelenHARANOSZO. nek fényétől — elhomályosultak. Végigtörölte arcát. — Apja, — szólt be azután — gyere ki, megjöttek a gólyák 1 A tanító — magas, pirosarcu, ősz férfi — kiállt a gádorajtó malomkövére, lehúzta kalapját, nézte az eget. Az asszony fölmutatott a kéményre: — Oda nézz, a gólyáink I — mondta úgy, mintha azt mondta volna: — A gyerekeink 1 S a madarak őket, ők a madada- rakat nézték. Sokáig, gyönyörködve. Néha egymásra pillantottak. Az asszony szemei kérdezlek: — Emlékszel ? A férfié is: — Mire? Az asszony tekintetébe szemrehányás vegyült: — ö, te, te! Hát azt is el lehet feledni ? !... A tanító mosolygott: — Nem, nem lehet. Tudom már... nck. Örömmel látja, hogy a nemzeti életből kifejlődött egyház a válságos időkben a külföldi testvéregyházakkal is megtalálta a kapcsolatokat és most, mikor az egész világ evangélikusainak szervezkedése van kifejlődőben, ebben az alakulásban a magyar evangélikusok is megtalálták megillető helyüket. k-t egyház és állam viszonyában a tételes tői vények alapján áll. Köteles ségének tudja a kielégített jogok meg- védelmezését és a küzdelmet a ki nem elégített jogigényekért. így az 1848. évi XX. tövénycikkben gyökerező jogok fenntartását és a törvény fokozatos végrehajtását az egyházkormányzat egyik sarkalatos kötelességének ismeri. Mert az egyház egyre fokozódó anyagi szükségleteit csak ennek a törvénynek fokozatos végrehajtásával tudja fedezni. De azért végzetes hiba volna, ha az egyház teljesen az állam támogatásáraa rendezkednék be és a hívek áldozatkészsége elsorvadna, mert ezáltal egyrészt elvesztené függetlenségét, másrészt nem találná meg az áldozatkészség ősi forrásait, ha szükség lesz reájuk. A különböző egyházakkal szemben őszinte nagyrabecsülést és testvéri szereteteí ápol szívében. A velük való együttműködést keresni fogja. De az együttműködés csak az egymás kölcsönös megbecsülése alapján lehetséges. A testvér református egyházzal a különös kapcsolatot is keresi és tovább akarja fejleszteni a közös származásban és történelmi múltban gyökerező testvéri jó viszonyt. Valláserkölcsi és kulturális téren együt1923. ápríls í. Szorosan egymás mellé húzódtak, szemük összesugárzott. — Ezek a gólyák is — mondta az asszony — vagy ezeknek az elődei, akkor kezdtek ide fészket rakni, amikor mi... Ilyenkor, tavasszal. Ök a kéménytetőre hordogatták a pelyhet, mi a szobába... — Régen volt, feleség, régen — sóhajtotta a férfi — elmúlt harminc éve. .. — Nekem úgytetszik, — mondta az asszony — mintha ma lett volna. Az iskolakapun tavaszüde, hancu- rozó gyerekek tolták be egymást, oldalukon vászontarisznya fityegett, zörgött, csizmájukon zsirfoltok fény- lettek. Bámészkodva, félénken pillo- gattak a tanítópár felé. A tanító megnézte az óráját: — Két óra. Ment tanítani. Az asszony kilépett a ház árnyékából a napra. Sütkérezett a teste.
