Harangszó, 1922

1922-10-29 / 44. szám

1922 október 29 FIARANGSZO. 339 És a többi nemesi családok közül is nem csak az Ostffy, Wittnyédy, Telekesi Török, hanem az Ajkay, Asbóth, Barcza, Berzsenyi, Bezerédy, Csóy, Chernél, Devecseri Choron, Dömölky Eőry, Fodor, Quary, Göm­bös, Gyarmathy, Hagymássy, Hajas, Szentgyörgyi és Mankóbüki Horváth, Jánosy, Káldy. Károlyi, Kisfaludy, Koltay, Magassy, Matkovich, Megyery, Mesterházy, Nagy. Niczky, Noszlopy, Palásthy, Pásztory, Perlaky, Potyondy, Radó, Rajky, Rátky. Sághi, Ákosházi Sárkány, Sennyey, Sibrik, Simon, Szakonyi, Szánthó. Szelestey, Sze- merey, Dukai és Péteri Takács, Te vely, Torkos, Vajda, Véssey, Veörös, Vidos, Zarka stb. nevek is sűrűén fordulnak elő jegyzőkönyveinkben. S az idegen hángzásuak közöl az Arm- pruszter (Puzdor), Artner, Dobner, Francsics, Gallen, Hrabovszky, Sorn- berger, Thulmon, Trsztyenszky, Za- thureczky, Zmeskál stb. Hány jeles világi vezért is nevelt ezekben egy­házunk a hazának. Ide nézzen Pe- zenhoffer! A nagy területen más-más uraság alatt álló gyülekezeteknek esperessé- gekbe és egyházkerületekbe való összetömöriilése csak nehezen és hosz- szabb idő alatt történhetett meg. Hiszen voltak közöttük Ausztriához csatoltak is fláciánus lelkészekkel, akiket Backmeister osztrák szuper­intendens látogatott és Hornberger gráci primárius avatott fel. Dobra faluban is a Széchy—Salm — Poppel család Zimmermann gráci lelkészt izzadni. Megírta dühös betűkkel az alis­pánnak, hogy nem levelez többet, hanem ítél. Punktum. Az alispán megkapta, elolvasta a leve­let s nagy betűkkel ráírta a hátuljára „Újabb súlyos sérelem 1“ — Azután fogta, beletette a megduzzadt iratcsomóba és át­nyújtotta a kancellistának: — Irattárba! Majd elővesszük a legkö­zelebbi országgyűlésen. Tartsa nyilván, amice, hogy tárgyalhassák ezt is a többi gravámenek között... Végül újra kalamusba mártotta tollát és „jóakaró bizodalommai“ megírta Bö- göthyné asszonyomnak a történteket azzal, hogy a nádor még nem döntött, tehát nin­csen minden elveszve. Bögöthyné a levél vétele után értesítette Skribát, aki leánya beteg ágya mellől azon­nal ment Simaházára. 'S Jucika ma különösen nehezen várta vissza édesapját. Ha hozna valami jó hirt! Nyugtalan volt. Minduntalan felkelt, az ablakhoz ment, figyelt, hallgatózott. Pedig alig birt lépni, fuldoklási rohamok fogták el: — Jaj! úgy kínoz a szivem ... Alkonyattájon még rosszabbul lett. Sá­padt arca tűzbe gyu.ardt, réveteg szemei­ben viziós fény foszforeszkált. Merőn nézte az ablakot: — A1 zörgetik 1 ... Őt hozzák 1... kérte fel egyházlátogatásra. Voltak azután hódoltságbeliek, akiknek dol­gában, miként Martyáncon kanizsai tö. ök bírák Ítélkeztek. Más a falvak, kisebb helyek és a szabad kir. vá­rosok története. Vannak a reformá­tusokkal közös gyülekezeteink Győrött és Pápán. Igen érdekes a vasmegyei vegyes esperesség, ahol kálvinista magyar zsinatokra jártak a lutherá­nus német papok és adminisztráció helyett az urvacsorai kenyér és ostya felett vitatkoztak. Legkorábbi ismert zsinataink a hegyfalui, pecöli, csepregi és mesz- leni voltak. A hédervári levéltár sze­rint Mérey Mihály itteni lelkész már 1544. szuperintendens lett volna. De egyházkerületünk csak 1576. alakult meg. Új hitvallást nem írtak, hanem elfogadták ilyenül az augsburgit. Első püspöknek Szegedi Máté sárvári lel­készt választották meg. Első ismert espereseink: Recés János, Thokoich, Klaszekovics, Vidos Lénárd, Mura- közi György és Magyari István, Re- ezés mint esperes lelkészeket is ava­tott Csánigon. Az esperességek ha­tárai ingadozók. Számuk az első idő szakban 8 fő- és 1 alesperességre bővült ki. Szeniczei Bárány György a XVIII század elején Tolnában és Baranyában egy egész űj esperes- séget szervez. Törvénykönyvüket areformátusoké- val közös forrásokból merítették. In­nen van közöttük (a szenvedélyes hitviták ellenére is) a nagy megegye­zés. A püspök mellé lelkészt presby­Halott!.. . Csupa vér a feje !... Vér 1 ... Vér! ... — sikoltotta víziósan, arcát pár­nái közé fúrta s egész teste kínosan vo- naglott. Zsuzsa néne tehetetlenül állt az ágy mellett: — Galambocskám, nincs az ablaknál senki, csak a szél zöigeti... Később megenyhült kissé, keblét emel­gető szívverése csitult, nyugodtan pihent, mint fehér rózsabimbó a fehér vázában. Arcának kínvonásai elsimultak, a gyönyör fénye ragyogott fel homlokán. Szavai mintha távolból jöttek volna: — Elment! ... Kuruc korvett lett. .. S most harcol a hazáért.. . értem ... a nemeskéri tempioniért... ahol először lát­tuk egymást... Ó, de szép!.. . De gyö­nyörű 1... Félig fölemelkedett ágyában, hangja felcsapott, mint az olajjal szított láng: — Máté, édes Máté 1 ... A végtelenbe szálló sóhaj után fájó csönd némult a szobára, mint mikor kimondha­tatlan vágyakról, fájdalmakról panaszkodó hangszer-húr szakad el váratlan középen. Csak a párnák sírtak a reájuk omló liliom­test alatt. Vajon meghalt-e, vagy álmodik?... (Folyt, köv.) terekből kerületi egyháztanácsot is szerveztek. Az egyházi fegyelemre nézve jellemző, hogy Magyari István sárvári esperes a hírhedt és hatalmas Báthory Erzsébettel is szembe szál­lott. Az egyházkövetés szigorú for­mában volt meg. Ikervárott a bűnös­nek fekete csuklyát húztak a fejére. A mosonmegyei urodalmakban városi szabályok kötelezték a híveket az úrvacsorára s az egymást gyalázó asszonyoknak arra való követ kötöt­tek a nyakába s egyik kaputól a másikhoz dob és sip szóval kísérték. Dunántúl a magyar istentisztelet már a kálvinista puritánizmus fellé­pése előtt is egyszerűbb volt, mint a német és tót evangélikusoké. Brun­swick püspök és Thurzó Szaniszló nádor sürgette az egyformaságot, de a dunántúliak nem alkalmazkodtak a felvidékiekhez. Samarjay János ref. püspök éppen azzal akarta a dunán­túliakat rávenni az unióra, hogy kul­tuszban és egyházi szokásokban ők úgy is megegyeznek velők és külön­böznek a többi lutheránusoktól. Az irodalomban vezető szerepe volt Dunántúlnak. Dévay Mátyás Sárvárott már 1535. írta meg első hittani müvét s majd a keresztyén abcét is. Sylveszter nyelvtant írt s utána a reformáció hatalmas fegyve­rét, az Újszövetség fordítását adta ki 1541. Sylvester írt elsőben mértékes ^magyar verseket és védelmére kelt a virágénekeknek. Sztáray Mihály nem csak a szép zsoltárokat, hanem az első magyar drámákat is írta. Velük is Rómát támadta és a reformációt védte. Huszár Gál két énekeskönyvet is írt. Reczés János és esperes társai kiadták magyarul az Egyesség Formu­láját 1598. s törvénykönyvet és Agen- dát is írtak. Magyari István Sárvár­ról bocsátá ki hatalmas művét az ország romlásáról s énekeket is fordí­tott Zvonarics Mihály, Imre és György, Lethenyei István vitairatokat és rend­szeres hittant adnak ki. 1625. körül jelenik meg hangjegyekkel a »Csep­regi Graduái.« Az első külön énekes- könyvet is (Zengedező M. Kar 1696 ) Aáchs Mihály itt szerkeszti. Lővey Balázs győri lelkész az ágostai hit­vallást, Torkos András az újszövet­séget fordítja. Bárány György az első magyar neveléstant írja. Kis János énekeskönyvet, agendát szerkeszt stb. Könyvnyomda is több működik egyházunk szolgálatában. Sárvár mel­lett az újszigeti volt az első, melyet a bécsi Strutius János, majd pedig Abádi Benedek vezet. Alsólendván és Nedőcén a bécsi Hofhalter Rudolf

Next

/
Oldalképek
Tartalom