Harangszó, 1922
1922-10-29 / 44. szám
340 HÄRANaSZÖ. 19M. október 29. nyomta Kulcsár és Bachich műveit. Magyaróváron is Huszár Gálnak volt nyomdája, fiának Gáspárnak pedig Pápán. A Laibachból menekült Manlius János vándornyomdája pedig Németujvárott, Varasdon, Monyoró- keréken, Sopronlövőn, Sárvárott és Sopronkereszturott működött egymás után. Manlius özvegyét Parkas Imre magyar nyomdász vette el, ki Keresztáron kezdte a munkát és Csepregen folytatta fényes eredménnyel. Kőszegen is volt nyomdája 1659. Welechiu3 Andrásnak. Sopronban Dobner Sebes* tyén házi kis nyomdája volt az első. És az iskoláktól mit mondjunk? Sylvester Jánost a sárvári elemi iskolából hivták egyetemi tanárnak Bécsbe. Csepregre Sárkány Antal Paduából visszatért tanítót ajánlott s itt tanított a mecklenburgi Gabel- mann is, Rudolf király történetírója. Sopronnak Muraközy és a strassburgi Schremmel voltak büszkeségei. És ily jeles tanítói voltak Győrnek, Kőszegnek, Lendvának, Kereszturnak, Kapuvárnak stb. Ez utóbbi helyen a Bánffy é3 Nádasdy ifjak Erasmus műveit olvasták és hozták Bácsből. íme mennyi kultúra, mely a reformáció nyomában sarjadt fel. A háborúk azután ismét sok kárt tettek. És nem szabad azt gondolnunk, hogy a legkisebb helyen is jól szervezett iskola volt azonnal. A sopronlövői vizitáción 1631. mondja a 80 éves Szőts Pál: >Ezen a földön az én emlékezetemre elein csak Sárvárott, Csepregben, Kőszegen és Sopronban volt, ezen kívül sohul nem volt iskola, hanem rendeltek azután (Fertő ) Szen*mik- lósra, Lósra és Lövőre.« És Dunántúl is tanulni járó ifjak, levelezés, kereskedelem stb. útján á - landó összeköttetésben állottak a külfölddel. Az ottani mozgalmak hullámverése itt is érezhető. A pozsonyi országgyűlésen 1550. a dunántúli követek azt kívánták, hogy a lipcsei vallásegyeztető kis interim Magyar- országra is terjesztessék ki, de a többi 24 megye ellene volt. A hite és vagyona miatt üldözött ifjabb Nádasdy Tamás 1604. az evang. stájer rendelettől kért ajánló levelet a szász választó fejedelemhez arra az esetre, ha el kell hagyni hazáját, mert egész birtoka Ugod, Somlyó, Devecser, Jánosháza és Egervár már úgy el van pusztítva, hogy csak a falak állanak. Hutter Lénárd a jeles wittenbergi tanár 1609. a dunántúli espereseknek ír, hogy Báthory Erzsébet jobban segélyezze künn levő alum- nusait, Lethenyeit és Kis Bertalant. Wittnyédy Tübingenben stipendiumot eszközölt ki ifjaink számára a würt- tenbergi hercegtől. És milyen nagy hatása volt itt a hallei pietizmusnak s majd utóbb a nacionalizmusnak. Ifjúkorom óta kutatom Dunántúlnak, mint szülőföldemnek egyháztörténetét. Ennek megírására hivatalos megbizatást is nyertem. Mindig a belső életre helyeztem nagyobb súlyt, de ki kellett terjeszkednem a külső történetre is. Mert hiszen megállapításra vártak a kerület határai is, melyek időnként változtak. Egészében kellett ismernem a színteret s engem a legkisebb hely is érdekelt. Lelki örömmel jártam be az egész nagy merőt, életet kutatva a romok alatt s a fe- ledségnyomta földből bizony sok szép hajtás sarjadzott. Kevés kész anyagot találtam, azért magam írtam meg 484 anyagyülekezet és 47 filia (összesen 531) történetét tömören, munkám egészéhez arányítva, de mégis sok új adattal bővítve az eddig megjelent mű-fecskéket. A szab. kir. városok története bizony egész kis monográfiákká nőtt ki. És hány más érdekes múltú hely van kerületünkben: Pápa, Sárvár, Csepreg, Lövő, Keresztúr, Léka, Lé- grád, az artikuláris helyek és a többi. Ki tudja ma, hogy Moson megyében Pomogy, Ilrnic, Apetlon, Nezsider német, Bezenye, Pu3ztasomorja, Tétény pedig magyar anyagyülekezetek voltak ? És hogy Zalában is ilyen helyek, mint Bagonya, Résznek, Hás- hágy, Vaspör, Ukk, Hossztót, Szegvár, Hegymagas, Rajk, Gelse anyagyülekezetek voltak, hogy Szécsiszi- geten és Sárkányszigeten is a kate- kizmustprédikáiták? Tihany kapitányai is, Radics Pál és Saffarics Mihály a sárvári esperestől kértek ev. lelkészt. Muraköz is a Zrínyiek alatt evang. és Stridón, Hieronymus egyházi atya szülőhelyén egyházi mondák keletkeztek Luther Mártonról. Tatán a vég- házbeli hallgatóság még 1673. is Kőszegről kért prédikátort. Az egyházi mellett sok kulíur- és' családtörténeti adat is van forrásainkban. Egyházunk múltjáról a világnak is. Pezenhcffernek is tudomást kell vennie. Már a múlt évi kér. gyűlésen jelentettem, hogy munkámnak I. kötete (mintegy 600 nyomatott oldal, ki- nyomatásra készen áll. De erre most gondolni sem lehet Azt ajánlom tehát, amint ezt több lelkész már meg is tette, hogy munkámnak az egyes gyülekezetekre és a környékre vonatkozó részeit másoltassák le theol. hallgatóinkkal és őrizzék meg leveles ládájokban. Féltem a kéziratot, mert ezek sorsa igen bizonytalan. Habent sua fata libelli. Szomorú példákat ismerek. És a jövendő historikusa könnyebben fog dolgozni és messzebbre viheti dolgát, ha azt, ami megiratott, már készen találja. A reformáció ünnepére mutatóba mondtam el a fentebbieket a mai nap szintén megrabolt, de még mindig legnépesebb és legnagyobb egyházkerület történetéből. Mert az Ínséges szomorú jelenben nagy szükség van a múlt tanulságos, lelkesítő példáira, hogy erős reménységet és bizodalmát meríthessünk a jövendőre. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta : Kapi Béla. 36. folyt. Tizenegyedik fejezet. Zsófia libegve érkezik a kert nagy platánja alá. Lélekzete elfogy, szíve hevesen dobog. Ártatlan fehér lelkében egymást kergetik a fájdalom könnyétől terhes gondolatok, mint ahogy a mosolygó kék égen sötét, ólmos felhők úsznak néhanapján. Boldog órák édes emlékei!. , . Milyen sokszor ültek a nagy fa alatt. Itt fogta meg először a kezét. Itt csapott ki szeméből először a perzselő láng. Itt mondta búcsuzásul, megreszkető szavakkal: küzdeni fogok magáért Zsófia és győzedelmeskedni fogok!... És most?... Reggeli álomként elfogyott a boldogság. Lehervadt min- • den reménység, mint a kora dércsipte őszi virág. A hátsó kertajtó zuhogva csapódik. A kavicsos úton kemény férfiléptek csikorognak. Beljebb azután a kirüve- sedett út elnyeli a járás zaját. Zsófia szívére szorított kézzel, lehajtott fejjel áll a kis pad mellett. De nem fordul az érkező felé. — Gáspárt keresem, mondja köszöntés után Rafanides]? Márton s zavartan áll meg a padka oldalán. — Gáspár hamarosan jön, addig elégedjék meg az én társaságommal! — feleli Zsófia s félrefordítja pirba- boruló arcát. — Nem leszek a leányasszony terhére, majd addig sétálgatok. Zsófia hirtelen reáveti tekintetét s s inkább mondja, mint kiáltja: — Márton I... Oly mély fájdalom rezeg a leány
