Harangszó, 1922

1922-10-29 / 44. szám

340 HÄRANaSZÖ. 19M. október 29. nyomta Kulcsár és Bachich műveit. Magyaróváron is Huszár Gálnak volt nyomdája, fiának Gáspárnak pedig Pápán. A Laibachból menekült Man­lius János vándornyomdája pedig Németujvárott, Varasdon, Monyoró- keréken, Sopronlövőn, Sárvárott és Sopronkereszturott működött egymás után. Manlius özvegyét Parkas Imre magyar nyomdász vette el, ki Keresz­táron kezdte a munkát és Csepregen folytatta fényes eredménnyel. Kősze­gen is volt nyomdája 1659. Welechiu3 Andrásnak. Sopronban Dobner Sebes* tyén házi kis nyomdája volt az első. És az iskoláktól mit mondjunk? Sylvester Jánost a sárvári elemi is­kolából hivták egyetemi tanárnak Bécsbe. Csepregre Sárkány Antal Paduából visszatért tanítót ajánlott s itt tanított a mecklenburgi Gabel- mann is, Rudolf király történetírója. Sopronnak Muraközy és a strassburgi Schremmel voltak büszkeségei. És ily jeles tanítói voltak Győrnek, Kőszeg­nek, Lendvának, Kereszturnak, Kapu­várnak stb. Ez utóbbi helyen a Bánffy é3 Nádasdy ifjak Erasmus műveit olvasták és hozták Bácsből. íme mennyi kultúra, mely a reformáció nyomában sarjadt fel. A háborúk azután ismét sok kárt tettek. És nem szabad azt gondolnunk, hogy a leg­kisebb helyen is jól szervezett iskola volt azonnal. A sopronlövői vizitáción 1631. mondja a 80 éves Szőts Pál: >Ezen a földön az én emlékezetemre elein csak Sárvárott, Csepregben, Kőszegen és Sopronban volt, ezen kívül sohul nem volt iskola, hanem rendeltek azután (Fertő ) Szen*mik- lósra, Lósra és Lövőre.« És Dunántúl is tanulni járó ifjak, levelezés, kereskedelem stb. útján á - landó összeköttetésben állottak a kül­földdel. Az ottani mozgalmak hullám­verése itt is érezhető. A pozsonyi országgyűlésen 1550. a dunántúli követek azt kívánták, hogy a lipcsei vallásegyeztető kis interim Magyar- országra is terjesztessék ki, de a többi 24 megye ellene volt. A hite és vagyona miatt üldözött ifjabb Ná­dasdy Tamás 1604. az evang. stájer rendelettől kért ajánló levelet a szász választó fejedelemhez arra az esetre, ha el kell hagyni hazáját, mert egész birtoka Ugod, Somlyó, Devecser, Jánosháza és Egervár már úgy el van pusztítva, hogy csak a falak ál­lanak. Hutter Lénárd a jeles witten­bergi tanár 1609. a dunántúli espe­reseknek ír, hogy Báthory Erzsébet jobban segélyezze künn levő alum- nusait, Lethenyeit és Kis Bertalant. Wittnyédy Tübingenben stipendiumot eszközölt ki ifjaink számára a würt- tenbergi hercegtől. És milyen nagy hatása volt itt a hallei pietizmusnak s majd utóbb a nacionalizmusnak. Ifjúkorom óta kutatom Dunántúl­nak, mint szülőföldemnek egyháztör­ténetét. Ennek megírására hivatalos megbizatást is nyertem. Mindig a belső életre helyeztem nagyobb súlyt, de ki kellett terjeszkednem a külső tör­ténetre is. Mert hiszen megállapításra vártak a kerület határai is, melyek időnként változtak. Egészében kellett ismernem a színteret s engem a leg­kisebb hely is érdekelt. Lelki öröm­mel jártam be az egész nagy merőt, életet kutatva a romok alatt s a fe- ledségnyomta földből bizony sok szép hajtás sarjadzott. Kevés kész anyagot találtam, azért magam írtam meg 484 anyagyüleke­zet és 47 filia (összesen 531) törté­netét tömören, munkám egészéhez arányítva, de mégis sok új adattal bővítve az eddig megjelent mű-fecs­kéket. A szab. kir. városok története bizony egész kis monográfiákká nőtt ki. És hány más érdekes múltú hely van kerületünkben: Pápa, Sárvár, Csepreg, Lövő, Keresztúr, Léka, Lé- grád, az artikuláris helyek és a többi. Ki tudja ma, hogy Moson megyében Pomogy, Ilrnic, Apetlon, Nezsider né­met, Bezenye, Pu3ztasomorja, Tétény pedig magyar anyagyülekezetek vol­tak ? És hogy Zalában is ilyen he­lyek, mint Bagonya, Résznek, Hás- hágy, Vaspör, Ukk, Hossztót, Szeg­vár, Hegymagas, Rajk, Gelse anya­gyülekezetek voltak, hogy Szécsiszi- geten és Sárkányszigeten is a kate- kizmustprédikáiták? Tihany kapitányai is, Radics Pál és Saffarics Mihály a sárvári esperestől kértek ev. lelkészt. Muraköz is a Zrínyiek alatt evang. és Stridón, Hieronymus egyházi atya szülőhelyén egyházi mondák keletkez­tek Luther Mártonról. Tatán a vég- házbeli hallgatóság még 1673. is Kőszegről kért prédikátort. Az egyházi mellett sok kulíur- és' családtörténeti adat is van forrásaink­ban. Egyházunk múltjáról a világnak is. Pezenhcffernek is tudomást kell vennie. Már a múlt évi kér. gyűlésen jelentettem, hogy munkámnak I. kötete (mintegy 600 nyomatott oldal, ki- nyomatásra készen áll. De erre most gondolni sem lehet Azt ajánlom te­hát, amint ezt több lelkész már meg is tette, hogy munkámnak az egyes gyülekezetekre és a környékre vonat­kozó részeit másoltassák le theol. hallgatóinkkal és őrizzék meg leveles ládájokban. Féltem a kéziratot, mert ezek sorsa igen bizonytalan. Habent sua fata libelli. Szomorú példákat ismerek. És a jövendő historikusa könnyebben fog dolgozni és messzebbre viheti dolgát, ha azt, ami megiratott, már készen találja. A reformáció ünnepére mutatóba mondtam el a fentebbieket a mai nap szintén megrabolt, de még min­dig legnépesebb és legnagyobb egy­házkerület történetéből. Mert az Ín­séges szomorú jelenben nagy szükség van a múlt tanulságos, lelkesítő pél­dáira, hogy erős reménységet és bizo­dalmát meríthessünk a jövendőre. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta : Kapi Béla. 36. folyt. Tizenegyedik fejezet. Zsófia libegve érkezik a kert nagy platánja alá. Lélekzete elfogy, szíve hevesen dobog. Ártatlan fehér lelké­ben egymást kergetik a fájdalom könnyétől terhes gondolatok, mint ahogy a mosolygó kék égen sötét, ólmos felhők úsznak néhanapján. Boldog órák édes emlékei!. , . Milyen sokszor ültek a nagy fa alatt. Itt fogta meg először a kezét. Itt csa­pott ki szeméből először a perzselő láng. Itt mondta búcsuzásul, meg­reszkető szavakkal: küzdeni fogok magáért Zsófia és győzedelmeskedni fogok!... És most?... Reggeli álomként elfogyott a boldogság. Lehervadt min- • den reménység, mint a kora dércsipte őszi virág. A hátsó kertajtó zuhogva csapódik. A kavicsos úton kemény férfiléptek csikorognak. Beljebb azután a kirüve- sedett út elnyeli a járás zaját. Zsófia szívére szorított kézzel, lehajtott fej­jel áll a kis pad mellett. De nem fordul az érkező felé. — Gáspárt keresem, mondja kö­szöntés után Rafanides]? Márton s zavartan áll meg a padka oldalán. — Gáspár hamarosan jön, addig elégedjék meg az én társaságommal! — feleli Zsófia s félrefordítja pirba- boruló arcát. — Nem leszek a leányasszony terhére, majd addig sétálgatok. Zsófia hirtelen reáveti tekintetét s s inkább mondja, mint kiáltja: — Márton I... Oly mély fájdalom rezeg a leány

Next

/
Oldalképek
Tartalom