Harangszó, 1922
1922-02-05 / 6. szám
1922. február 5. Xill. évfolyam. 6. száiir— Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DonántúU Lctüer-SzöTetséi. Kéziratok LovászpatonAra (Vesrprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANtíiíZÓ kiadóhira- talának Szentgotthárdra (VasTérmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész éa tanító. MeoielsDlk minden rasírnap. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A BARAN6SZ0 előfizetési ára: Cimsealagos küldéssel V« évre 88, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: a/4 érre 33, félévre 05, egész évre 130 K. Lather-Szövetégi tagokaak cimszalagos küldéssel */« évre 33, félévre 05, egész évre 130 K. Csoportos küldéssel: V« évre 38, félévre 55, égése évre 110 K. A templom a múltban. Irta: Gyurátz Ferenc. Az ember hajlékot épít, hogy ez neki és családjának védő otthonul szolgáljon. A társadalom megalakulásával egymás után jöttek létre különböző közös intézmények, iskolák az értelem fejlesztésére, jótékony intézetek a szerencsétlenek, vakok, süket-némák, súlyos betegségben szenvedők befogadására. Amint a lakott vidékek között a közlekedés élénkült, létrejöttek a vendégfogadók, melyek a fáradt utasokat pihenésre, üdülésre várták. De vanuak középületek, amelyeknek rendeltetése nem az idő viszontagsága ellen biztosítás, nem a külső bajok orvoslása, az utazás fáradalmai után ideiglenes kéuyelemnyujtása, hanem az életharcon gyámolítást szomjuhozó léleknek a hit által Istenhez közelebb vezetése. E feladatra van hivatva a templom, ezért ismerte ebben az öntudatra ébredt, a míve- lődós útján haladó ember eleitől fogva leghűbb lelki szövetségesét. A tapasztalás ugyan is korán megégette vele, hogy óhajtása megvalósításához, a célja előtt álló akadályok legyőzéséhez önmagára hagyatva gyönge. Legjobb szándéka mellett is csalódás, veszteség éri. Az életet folyton fenyegető veszedelem ellen elégtelennek látta az emberi erőt. Qyöngesége érzetében lelke a hit által vezetve ama felsőbb hatalom védelmét kereste, kinek uralma felül áll időn, enyészeten, lesújthat, de fel is emelhet, a dúló vihar után derült, szép napot támaszt. Ennek jóakaratát törekedett megnyerni áldozattal, imával. Amíg a családok szétszórtan, egymástól távolabb laktak, hogy nyájaiknak téresebb legelőjük legyen: addig a hajlékban a tűzhely képezte az oltárt is, amelyen a családfő övéivel áldozott. Majd amidőn a földmí- velés, ipar terjedésével ugyanazon vidéken számosán telepedtek le, nagyobb községek, városok emelkedtek: a lakosok az isteni tisztelet végezé- sére közös templomot építettek, közös oltáron áldoztak. Itt rebegtek a hivő keblek fohászt, mellyel a vész idején oltalomért, a keserűségben vigasztalásért, a béke napjain munkájukra áldásért esdekeltek. Már az ókorban, a történet által ismert minden államban az egyén, a társadalom élete a legszorosabb kapcsolatban állott a vallással. Közös, drága kincs volt a templom. Ezt-a városok míveltsógük, gazdagságuk szerint igyekeztek lehetőleg díszesen felállítani és felszerelni. A templomot köztisztelet környezte. A római népnél a veszély idején így hangzott a lelkesítő jelszó: »Az oltárért és a tűzhelyért!« — tágabb értelemben: »Istenért, hazáért !< E szent hely a nép előtt oly nagy kegyeletben állott, hogy a bűnös, ha a büntetés elől futva oda bemehetett: az oltárnál menedéket lelt. Ide üldöző nem ment utána. A templom ős menedékjogát később az államok kormányzói többször megtámadták s korlátozták. így Jeruzsálemben, mint a királyok alsó könyvének második részében olvassuk: Salamon Wn$ly megöletvén testvérét Adonie^, f versenytársa volt a trón elnyeréséért folyt küzdelemben, egyszersmind elreadelte Joábnak és az elhunyt Dávid király vitéz fővezérének, mivel Adonia pártjához csatlakozott — kivégeztetését. Joáb ezt megtudván a templomul szolgáló szent sátorba menekült s az oltár szarvát ölelte át. Bennája, Salamon testőrparancsnoka oda is utána ment s a király egyenes parancsára az oltár mellett ölte meg. A görögöknél Pausániás spártai király a plateai nagy csatában győztes fővezér később megvesztegetve a persákhoz hajolt. Midőn az országtanács tagjai az eforok szolgájának árulása folytán erről értesültek: parancsot adtak elfogatására: Pausániás egy templomba futott. Ott senki sem rohant reá, de, hogy a hazaáruló a büntetést ne kerülhesse el, a templom ajtaját befalazták s ehez saját édesanyja hozta az első követ. A befalazott király éhen halt meg. Az első keresztyének nagy tiszteletben tartották a templom menedékjogát. Konstantinápolyban Krisztus születése után a 4-ik század végén Eutropius, egy volt rabszolga, háremőr ügyességével, ravaszságával Arká- dius császár udvarában a legmagasb tisztségekre emelkedettt s végül a gyenge fejedelem a konzuli méltóságra is jelölte. A büszke kegyenc — ki urának tényleg gyámja, mindenben vezetője volt, hogy ellenségei üldözésében ne legyen akadály a templom sem: ennek menedékjogát mindenáron megtörni akarta. Terve nem sikerült teljesen. Az egyház buzgó hívei Aranyszáju Szent Jánossal élükön lankadatlan védték a templomjogát. Nemsokára a szerencse kereke fordult. Eutropius mivel gőgjével a császárnét igen megsértette, hirtelen kegyvesztett lett. Az udvari tizztvize- lők mind ellene támadtak, ö mindenektől elhagyatva a palotából rémülten egy templomba futott. Itt az üldözők ellen a nagy tekintélyű, legnépszerűbb püspök, Aranyszáju János védelmezte. Ott nem is érte bántalom. A szent haly, amelyet előbb a szerencse napján ostromolt: most az lett menedéke. Rómában is a keresztyén korszak elején még a vallásos kegyelet úgy = tekintette a templomot, mint menhe- lyet. Midőn a góthok hires fejedelme 0
