Harangszó, 1922
1922-02-05 / 6. szám
48 HARANQSZÓ. A s-----------------------------------------------AÍ arich Kr* sz. után 410. augusztus hó 24-én bevette Rómát, katonáinak két napi szabadrablást engedett, de a fosztogatást vérengzéssel űző népének a templomok iránt kíméletet parancsolt. Külön meghagyta, hogy a Szent Péter és Szent Pál templomaihoz menekülők minden sérelemtől mentve maradjanak. Ezekhez gyülekezve kerülte ki a végveszélyt a szerencsétlen főváros igen sok lakosa. A múltban nem találunk népet vallás, templom nélkül. Ha egy nemzet tűlhatalmas ellenségek támadásai alatt elbukott, népe szétszóródott: egykori fényes városainak a föld, homokréteg alól ezer év után felásott omladékai között a kutató ott látja a templom, az oltár romjait is. A „Soproni Evang. Líceumi Diákszövetség“ tervei. Alig hogy a népszavazás biztosította Sopron városának s benne az evang. líceum megmaradását, a „Soproni Evang, Líceumi Diákszövetség* (a volt soproni líceumi — ev. főgimnáziumi — növendékek egyesületének) elnöke dr. Wrchovszky Károly, kúriai biró, soproni törvényszéki elnök első dolgának tartotta, hogy összehívja a választmányt, mely a maga részéről nemcsak a legnagyobb készséggel állott az anyagilag nehéz helyzetbe jutott soproni líceum felse- gélésének szolgálatába, hanem elhatározta, hogy a soproni ev. líceumi (főgimn.) Diákotthon minél előbbi felállítását égetően szükségesnek tartván, minden lehetőt elkövet a »Diákotthon-alap« növelése érdekében. A választmányi ülés főbb határozatai a következők: A líceum felszerelésének Győrbe és visszaszállításának költségeire 5000 Kt szavazott meg. Az alapszabályok értelmében elhatározta, hogy legközelebb a Diákszövetség elnöksége lépéseket tesz aziránt, hogy Budapesten a soproni evang. líceum volt növendékeiből a szövetségnek fiókegyesülete alakíttassék, mely az összetartás ápolása és egyetemi hallgatók támogatása mellett első sorban is szintén a »Diákotthon« ügyének felkarolására lesz hivatva. Lelkes visszhangra talált az az indítvány, hogy a folyó tanév vége felé a »Diákszövetség« közgyűlésével kapcsolatban rendezzen egy országos jellegű egyetemes érett- égi-tálálkozót, amelyre a tanfolyamokra és az évekre való tekintet nélKül meghívja mindazokat, akik a legrégibb időtől kezdve a jelemig a soproni evang, líceumban tettek érettségi vizsgálatot. Ez lesz a soproni volt líceumi diákok nagy örőmünnepe Sopron városának és a soproni líceumnak a nagy veszedelemből való megmenekülésének emlékére. A tervezett ünnepségek homlok terében a tervezett »Diákotthon« ügye fog állam, amire már most is felhívjuk a kegyes lelkek figyelmét. ■ ■ Üzen a Kárpátoki A Kárpátokat belepte a hó. havas Kárpátról szertefutó szél Kiáltva kiáft: hahó! hahói Ide nézzetek szabad magyaroki A Kárpátok fehér hava Rab magyar láb alatt csikorog I Hahó I hahó I Ne farsangoljatok I Hahó I hahó I Nincs most ideje Táncnak, zenének, muíatásnak, Csak a vad, kemény fogcsikorgatásnak, Amíg a kárpáti hó rab magyarok Nehéz lépése alatt csikorog. Zúg-zúg a szél, kiáltja szerteszét A Kárpátoknak bús üzenetét I Erdélyi székely keserve sír benne, Kassa kurucca jajja sikog, Eperjes, Lőcse, Rozsnyó bánata, Pozsony fájdalma mind ott zokog. Szabad magyarok I Rab testvéreitek Haíáltáncot járnak. Szabad magyarok! A Kárpátokban Szomorú farsang van I Szabad magyaroki A Kárpátokban Rab testvéreitek Titeket várnaki Zúg-zúg a szél, kiáltja szerteszét A Kárpátoknak bús üzenetét, De nincs, aki hallja I Elnyomja a szót A farsangi kedv Ihaj- csuhaj-ja. Mintha nem voína Az az ő gondja, Ami a rab magyar Szívét nyomja, A szabad magyar Kacag, mulat, Éli világát A farsang alatt. A báltermekben állnak a báíok, Francia táncok, schimmyző párok, Hogy törne ki mind, mind a láboki Ezeknek hiába üzen a Kárpátoki 1922. február 5. 9agy a halotti torát üli tán Egy veszendő nép az utolsó orgián? Hogy nem hall, nem iát semmit, csak mulat S vágja az életfát maga alatt? Jajj I ha így fenne I Akkor kárpáti szél VZálj vad orkánná I Ordíts I Sikongj I Amíg meghallja, Megérti a nép, A Kárpátoknak Bús üzenetét S eszéhez tér. És abbahagyja Ami nem méltó A mához. Hozzáfog újra A munkához S erejéveí A hazáért áídoz. Sikongj I Ordíts I Kárpátok szele, Szabad magyarok fűiébe kiáltsd beíe, Hogy a kárpáti hó rab magyarok Nehéz lépése alatt csikorog I Hahói hahó! ne farsangoljatok! Szabó Gábor. Fö- és alesperes-iktatás. A tolna—baranya—somogyi ev. egyházmegye január 17-én Bonyhádon tartott rendkívüli közgyűlésén lélekemelő ünnepség keretében iktatta be hivatalukba új espereseit: Schöll Lajos fő- és Müller Róbert alesperest. A templomi istentisztelet végeztével a szavazatszedő bizottság jelentésének meghallgatása után a kerület legidősebb aktiv lelkésze, Horváth Sándor lelépő főesperes végezte az iktatást a nála megszokott ékesszólással és elevenséggel. Eskütétel után a zord téli idő dacára is szép számmal egybegyült közönség a Himnusz hangjai mellett kivonult a templomból és a főgimnázium dísztermében hallgatta meg az új egyházmegyei vezérek székfoglalóját. A szép és mélyen járó gondolatokban gazdag székfoglaló beszédek arról győzték meg a jelenlevőket, hogy a kiterjedt egyházmegye nagy hagyományaihoz méltó, megbízható, kipróbált kezek vették át a vezérletet. Mindkét esperes régi, vasszor- galmu, nagytehetségü, széleslátásu munkása az esperességnek. Schöll Lajos főesperes mint egyházmegyei számvevő, aljegyző, főjegyző, végül mint megértő szivü de erélyes alesperes szerzett elévülhetetlen érdemeket, s mint elődjének sokszor kitünően bevált helyettese, de egyébként is mint nagy koncepciók sejtetője, egyenesen predesztinálva volt az esperesség fővezéri méltóságára. — Hasonló bizalom fogadja Müller Róbert alesperest is. Evek hosszú során át mint körlelkész, számvevőszéki tag, gyámintézeti pénztáros, majd elnök, esp. főjegyző, véleményező biz. elnök szolgálta lelkiismeretes, buzgó, eredményes munkával az egyházmegyét, amely most nagyon helyes érzékkel az egyszerű vasdobrai tanítónak melegszívű, nagy készültséggel reni
