Harangszó, 1922
1922-01-29 / 5. szám
XIII. évfolyam. 1922 január 29. 5. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutüer-Szövetsßo. Kéziratok Lorászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva- tálának 8zentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. HARANGSZÓ SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A niRANGHZO »MAtetAal Ara: Cimszalagos küldéssel V« évre 88, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel : V« érre 38, félévre 05, egész évre ISO K. Lather-Szövetéf! Ufokaik cimszalagos küldéssel V« évre S3, félévre 65, egész évre ISO K. Csoportos küldéssel: V« évre S8, félévre 05, egész évre 110 K. Jótékony célú mulatságok. A világi élvezetek megítélésénél a keresztyén embernek ezt a zsinórmértéket kell alkalmazni: »Minden a tietek, de ti Krisztuséi vagytok.« [I. Kor. 3.2a—as ] Minden örömben részt vehetünk, minden világi jót élvezhetünk, de csak addig, míg nem zavarja és nem veszélyezteti Krisztussal való összeköttetésünket. Bűnössé válik minden öröm, átokká minden áldás, mihelyt elszakít, vagy csak valameny- nyire is eltávolít bennünket Krisztustól. Ilyenné válik mindaz, amivel mértéktelenül élünk, amit kelleténél és értékénél többre becsülünk s amiről magasabb célok kedvéért sajnálkozás nélkül lemondani nem tudunk. Hogy egy példát említsünk: a tekejátek egészséges és megengedett szórakozás akárkinek, de bűnné válik egy orvosra nézve abban a pillanatban, mihelyt nem tudja rögtön abbahagyni, mikor beteghez hívjak. Pál apostol azt is mondja: »Minden szabad nekem, de nem minden basznál; minden szabad nékem, de nem minden épít.« [I. Kor. 10.23.] Tehát a legártatlanabbnak látszó kedvtelés is tilos, ha másoknak ártunk vele, vagy másokra nézve rontó hatással van. Ilyen szempontból Ítéljük meg ma a dőzsölést, sőt a máskor megengedett szerényebb és tisztességesebb mulatságot is. Ma minden mulatsággal ártunk, mert nem lehet addig senkinek egyetlen kidobni való fillérje, míg csak egy ember is éhezik és otthon nélkül sanyarog; nem szabad senkinek a nyomorgók és idegen rabság alatt szenvedők keserűségét még inkább növelni s nem szabad a léha társadalmat a folytonos mulatozásban hasonló példával bátorítani és az országot a romlás utján még le- jebb taszítani. Kétszeresen szigorú megítélés alá esnek a jótékony célú mulatságok. Bevallom, valamikor én is enyhébben ítéltem meg azokat, míg nem láttam annyira rontó hatásukat s nem szakadtak ránk a mai rettenetes idők. Ma azonban a jótékonyság cégére alatt még úgy sem szabad másokat mulatozásra és költekezésre csábítani s nem szabad a nemes cált nemtelenebbnek alárendelni. Már pedig a jótékonyság pecsétjével mintegy megszenteljük a mulatozást és költekezést és míg a jótékonyság csak cégér marad, a résztvevők legtöbbjének igazi célja mégis csak a mulatság lesz. Pedig a mai belmissziói munka jó része táncmulatságok rendezéséből áll. Ha már valami mozgalom kell, mozogjunk tánclépésben! Ha már talpra kell állítani az egyházat és életet kell beleverni, történjék zeneszóval és áldomással 1 Harang kell? Összetáncoljuk ! Templom kell? Táncoljunk még többet és mindaddig, míg a templom íöl nem épül 1 Világos azonban, hogy itt nem a hit győzte meg a világot, hanem a világ győzte le a hitet. Nem az evan- géliom kovásza hatotta át a tésztát, hanem a tészta lett erősebb a kovásznál. Az ilyen belmisszió többet árt, mint használ. Talán épít kőből való templomot, de nagy áron, mert lerombolta, vagy legalább megrongálta a szívekből épült igazi templomot. Egyébként is nagy áldozatba kerül az ilyen áldozatkészség, mert hogy a jótékony célnak jusson ezer korona, báli ruhára, zenére, éleire s italra elfogy tíz - húsz - harmincezer kor. Tehát az igazi áldozat e világé, akárhány esetben a Sátáné, a nemes cél, az Isten pedig elégedjék meg a morzsákkal, amelyek hullanak e világ, vagy épen a Sátán asztaláról. Talán mégsem ezt akartuk elérni? Nem sokkal helyesebb-e, ha a mulatságra szánt összeget, vagy csak a felét is egyenesen a jótékony célra fordítjuk? Csakhogy így nem adnak az emberek! Ha nem adnak, akkor nevelni kell őket a helyesebb felfogásra, komolyabb ünnepélyekkel, előadásokkal együtt tartsuk offertdriumot s inkább várjunk az építéssel, mintsem táncmulatságra rakjuk a funda- mentomát. Ne féljünk az ilyen képmutató vallásossággal és áldozatkészséggel szemben Illés szavait elővenni: »Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Ür az Isién, kövessétek öt; ha pedig Bál, kövessétek azt!« De ne járuljunk hozzá soha olyan Isten tisztelethez, amelyben az első hely Bálnak jut, soha olyan áldozathoz, amelynél az áldozat csak mellékes és sokkal többe kerül, mint ő maga. Elég volt már a kétfelé sántikálásból. Mért legyünk e világ barátságáért továbbra is Istennek ellenségeivé, vagy csak tessék-lássék kedvéért fiaivá ? Szalay Mihály. A soproni líceum hálája. A soproni népszavazás után tartott liceumi ifjúsági hálaadó istentiszteleten 1922. jan. 6-án mondotta Hetvinyi Lajos liceumi tanár és exhortátor. Alapige: János 8, 32. Az igazság szabadokká tesz titeket A szabatos, szép stílusnak egyik mestere után mondom, hogy a nagyon is teli lélekből az érzés gyakran a Iegüresebb metaforákban s a legelcsépeltebb szólamokban árad ki; mert különösen ilyenkor soha senki sem tudja kifejezni a bensőnek megfelelően sem a felfogását, sem a vágyat,- sem az örömét, sem a fájdalmát; mert az emberi szó ilyenkor az érzelmek gazdagságához és túláradásához képest csak olyan repedt üst lesz, amelyen csak közönséges,
