Harangszó, 1922
1922-10-22 / 43. szám
i I Evangélikusok egyetemes gyűlése Budapesten. Magyarhoni evangélikus keresztyén anyaszentegyházunk ez évi rendes közgyűlését október 12-én Budapesten tartotta. Megelőző napokon a különböző bizottságok üléseztek. Október 11-én d. e. 9 órakor vette kezdetét a lelkészegyesület, amelyen Paulik János nyíregyházi lelkész elnökölt Az írásmagyarázatot itt Du- szik Lajos miskolci lelkész tartotta. Az elnöki jelentés kapcsán több fontos kérdést tárgyalt meg a lelkészegyesület. Nevezetesen a lelkészek megélhetését, az árvák gondozását, a szekták elleni védekezést stb. tárgyalták meg behatóan, önálló munkákat: Vietorisz László és dr. Deák János olvastak fel. A lelkészegyesülettel egy időben tartotta évi rendes közgyűlését az országos ev. tanító- és tanáregyesület, amelyen dr. Szigethy Lajos elnökölt, aki elnöki megnyitójában a protestáns tanítók és tanárok helyzetével foglalkozott. Bruckner Qéza Bethlen Gáborról értekezett. Láng Menyhért dr. követelte, hogy a prot. tanítók és tanárok az államiakkal azonos fizetésben részesüljenek. Adorján Ferenc rámutatott arra a tarthatatlan helyzetre és igazságtalanságra, hogy a prot. tanítók és tanárok gyermekeik után az államiakéhoz hasonló kedvezményben nem részesülnek. Délután 6 órakor a szokásos előIfit. október 22-•»- --j ■ Jucika panaszosan mondta Zsuzsa néninek : — Ma olyan soká jön Máté. . . Nem tudom, nem-e érte valami... No, most légy okos, öreg Zsuzsa I Olyant mondj, hogy el is higyjék s a szív se szakadjon meg. — Dehogy érte, rubintom I Hanem azt kétszer se mondom, hogy nem nyargal-e már ép erőben egészségben a kurucok tábora felé. . . Jucikának nyomasztó nehézség támadt hirtelen a szíve táján 1 — Miből gondolja ezt. Zsuzsa néni ? Hiszen Máté épp az ellenkezőjét igérle nekem tegnap. . . — A faluban beszélik. Azt mondják, elhajtották az ökreiket a labancok a mezőről, ez keserítette el. Meg abból is gondolom, hogy már tegnap olyan szép kurucos öltözet volt rajta. . . Jucika mélyet sóhajtott: — Nem hiszem én azt, hogy a tinókat jobban sajnálná, mint engem... S akkor is, csak elbúcsúzott volna. A dajka győzte felelettel, készült már erre. Valótlant nem mondott, de az igazat sem mondhatta meg A fehér galamb szívére most nagyon vigyázni kellett. . . — Nem akarta keseríteni a kisasszonyértekezlet után &z 'or$z<fyosr Lufiig* Szövetség tartotgi szágos jelentőséget áfDWnek a megalakulásának az a körülmény, hogy a L'utherszövetséggel már jtföSt ev. Egyházunknak, mind a négy kejjjleté- ben olyan életerős világi szerve lesz, melynek célja, feladata: Krisztust belevinni az életbe, segítségére lenni a hivatalos egyháznak az egész vonalon. Az egyes kerületi szövetségek autonómiájának megcsonkítása nélkül a Luther Szövetség hivatott arra, hogy az ev. társadalmat képviselje a kormány és külföld előtt s a más vallásu társadalommal a nagy célok érdekében való egyesülés útját keresse. Az országos Luther-Szövetség élére báró Kaas Albert, nemzetgyűlési képviselőt választották meg, kinek élő hite, tettereje, lelkesedése eddigi munkássága elég garancia arra nézve, hogy az országos Luther-Szövetség megfog felelni tudni azoknak a nagy feladatoknak, melyek napjainkban ezt a társadalmi szervezkedést életre hívták Helyettes elnökök lettek: Rássó Lajos ügyvéd, Mesterházy Ernő ny. főispán, Stranyovszky Sándor főispán és Zelenka Lajos kúriai biró. Központi igazgatóvá megválasztották: Kuti Dezsőt, pénztárossá: Artner Oszkárt, ügyésszé: Konkoly Elemért. Az október 12 iki egyetemes közgyűlés d. e. fél 8 órakor tartott isten- tisztelettel vette kezdetét. Az oltári szolgálatot Paulik jSnos nyíregyházai lelkész végezte. A közgyűlésen — kámat, azért nem búcsúzott el. És minek is búcsúzott volná?! Vissza jön ő nemsokára robogó kuruc ezerek élén. Hej 1 — örvendezett Zsuzsa néne — akkor csapunk ám nagy lakodalmat 1 . . Talán még a fejedelem is itt lesz. Bágyatagon, mint a hamu között szunyókáló parázs, csillantak fel Jucika szemei egy pillanatra, majd újra elhomályosultak: — Visszajön... nemsokára... robogó kuruc svadronyok élén... De nem lakodalomra... temetésre jön... Addigra az én szívem... Most is úgy fáj... fullasztóan dobog... A dajkának nem kellett mondani: bontsa fel a patyolat ágyat, látta, alig áll a lábán kisasszonya s az arca is milyen fakó-sápadt, fölágyazott: — Feküdjék le galambocskám, pihenjen, majd jobb lesz... Én meg mesélek a törpékről, a tündérekről, az aranybárány- kákról. . . — Igen, meséljen Zsuzsa néne, mint régen, amikor pillangót kergető kislány voltam, amikor boldog voltam, mert nem fájt senkiért, semmiért a szívem. . . Jucika lefeküdt: — Olyan jó ittl . . . Olyan fáradt vagyok 1 . . . __________BARANQSZO.___________ 3 31 amely a 1 >eák téri iskola dísztermében folyt le — az egyetemes felügyelői méltóságról lemondott báró Soly- mossy helyett Zsigmondy Jenő kér. felügyelő elnökölt. Mellette a társelnöki tisztet Geduly Henrik a tiszai egyházkerület püspöke töltötte be. Zsigmondy emelkedett és magas színvonalú megnyitó beszédében felölelte aí egyházunkat érdeklő összes nevezetesebb kérdéseket. Foglalkozott a trianoni békaszerződés következtében tőlünk letépett egyház- községek jogi helyzetével, a csonka területek esetleg újabb csoportosításával, pusztaszeri sérelemmel, az ev.-nak a katholikus körmenetekben való részvételével, Zichy, Haller beszédével ; a prot. tábori püspökség kérdésével. Követelte az 1848. évi XX t.-c. végrehajtását. Gróf Zichy Jánosnak a katholikus naggyűlésen tartott barátságos és békés beszédéért elismeréssel adózott s azt hasonló barátságos érzéssel viszonozta. Tiltakozott azonban mindolyan kicsinyes felfogás ellen, mely az érvényesülés alapját a vallásbeli hovátartozásból kívánja megjelölni. Ha esetleg kultur harcra kényszerülünk, állni fogjuk a harcot — fejezte be Zsigmondy — becsülettel. Bizzunk a felvilágodottság és józanság diadalában. Tapssal és helyesléssel fogadták Zsigmondy Jenő elnöki megnyitó szavait, aki ezután évi jelentését olvasta fel. Előbb IV. Károly tragikus halála alkalmából fejezte ki az egyetemes gyűlés részvétét, azután pedig elparentálta a hazai evangélikusság nagy halottad, Meskó László kér. felügyeÉs csak néha tudott felkelni ; a bútorokba fogózva apró léptekkel eltipegett az ablakig, kinézett: nem-e jön, akit vár, egyre, mindig még akkor is vár, ha soha nem jő el... Kinyitotta az ablakot, figyelt: talán felhallatszik tárogatón a szívében reszkető dalrefrén: ... Vezéreld utamat Az én galambommal... Nem — semmi, senki. Csak a háztetőt bontogató szél terítgette a hópihéket. . . Skriba, amióta leánya ágynak esett, ha otthon volt, alig mozdult el mellbe. De szokatlanul sokat utazott. — Elmegyek — mondta ilyenkor a betegnek — talán megtudok valamit a kuru- cokról, Mátéról. . . A beteg hálásan nézett az édesapjára, mintha a gondolatát találta volna el: — Úgy, úgy. . . Most is, amint a doktor eltávozott, Skriba készülődött. Megcsókolta leányát: — Elmegyek. Sietek vissza. Skriba nem annyira a kurucok után érdeklődött; Bögöthynével vagy egyedül kilincselt ilyenkor Máté érdekében. Ha betoppanhatna ide az a fiú, leánya ágyához, menten meggyógyulna a beteg szív, amin
