Harangszó, 1922
1922-10-01 / 40. szám
1922. október 1 HARANOSZÖ. 307 Kemenesalja 5si családjairól. Ha kizárólag és ősidőktől fogva Kemenesalja földjébe gyökeredző, itt most is szereplő, előkelő családról beszélünk, akkor ebben a tekintetben ma csak egy jöhet számításba s ez az asszonyfalvai Ostffy (de genere Osl) nemzetség Többet alig találunk, mert kihaltak (Bokodi, Bekényi, Káldy, Köcsky, Sitkey stb ), levitézlettek (Ba- bay, Dömölky, Miskey stb.), vagy a maguk szőkébbre zsugorodott ősi földjén és kúriájában ugyan, mint tagad- tiatatlan hasznos polgárai a hazának, de nagyobb hír nélkül éldegélnek (Doma, Györffy, Hajas, Kocsy. Ló- rántbffy, Magassy, Mestery, Mike, izsákfalvai Szabó stb ). Ezek a tények persze nem jelentik azt, hogy árpádkori nemességüknek az erkölcsi értéke és a régisége is levitézlett; nem, mert hiszen nemzet-, egyház- és család-történeti múltjuk bizonyíthatóan van olyan, mint akárhány, ma fényes nevű családnak, amely a Habsburg királyoktól nyakra főre (még a legújabb időkben is) adományozott ar- málissal, nagy számánál fogva idővel fölébe kerekedett a régi birtokado- mányos nemességnek és vagyonilag is teljesen háttérbe szorította azt. Már pedig az elfogulatlan történész előtt egyedül ez: a történeti múlt és a régiség a mérvadó, minden más mellékes, hogy csak hiteles kútfőkre és oklevelekre támaszkodva, a történeti hűségnek és igazságnak megfelelőképpen mondhasson ítéletet. Mert mástáiogató hivó, könyörgö, vértforraló sírása ?... Nem. Semmi nesz, semmi fény. Még pásztortűz se, tilinkó-szó se. A pásztorok kioltották tűzeiket, nem fújták meg tilinkó- jukat. A fény, a hang oda csalhatná a labancokat. Minden ember életében van egy időszak s ebben az időszakban egy napszak, amely ha eljő, nem létezik senki, semmi, csak egy valaki: ő. A szerelem kora ez. Ilyenkor, ha nem mehet hozzá, nem lehet vele, a legszelídebb természetű is tétlen, türelmetlen, sőt durva lesz. Nyűg másnak, nyűg önmagának. Máté ezt az időszakot élte s az alkonyat volt ez a napszak, amikor nem létezett neki más, mint Jucika. Most, hogy őszre fordult az idő útja, az alkonyat egyre korábban szállt alá, ö mindig előbb indult Alszoporra és később tért Simaházára. Elmenni: olyan jó volt — eljönni : olyan nehéz ! ... Bögöthyné anya-szívének fájt ugyan, hogy fia már nem egészen az övé s nemsokára egészen másé lesz; de szó nélkül tűrte, hogy a gazdaság nem megy teljesen rendjén és nem panaszolta fel a mindennapi aggodalmait sem. Tudta, megértette, hogy ennek így kell lenni. Hiszen nem feHarangavatáskor. Kondulj meg új harang, hangos kondulással! Teljetek meg szívek hálaadó fohásszal! Csengő harangszóval szállj fohász az égbe, Kísérjen utadon hit, szeretet, béke. Mondd el csengő szóval: Áldjuk Istenünket, Hogy ez örömnapra virrasztód bennünket. — Kondulj meg új harang! Kondulj meg új harang hangos kondulással! Szállj reánk Szentlélek pünkösdi zúgással: Hogy megértsük azt az égi szót mindnyájan, Amit Isten üzen a harang szavában: Jöjjetek énhozzám fáradt földi lelkek, Az én hajlékomban nyugodalmat leltek. — Kondulj meg új harang! Kondulj meg új harang ünnepi zúgással! —Teljeteklmeg szívek buzgó szent fohásszal! Urunk, szét van tépve magyarok hazája, De hisszük: derül még szebb jövendő rája... Hisszük, hogy megszánod bús magyarok [sorsát. .. — Hirdesd harang, hirdesd: Lesz még [Magyarország — Szabad Magyarország! Horváth Imre. különben mese és legenda lesz a történetből. Ezt tartva szem előtt, mikor Kemenesalja ősi családjairól beszélünk, lehetetlen néhány olyanról is meg nem emlékezni, melynek a le- szárraazói ma egyszerű emberek, ám ősrégi, birtokadományos nemesek s a predikátum, amit nem használnak, talán éppen szállásjogon, s kis részben ma is birt föld után illeti meg őket. ősrégi a Babay (de Baba) család; oklevelesen 1271-ig viszi fel a családfáját. Belőle sarjadt ki a Györffy, Lórántbffy és Porkoláb család (valaledte el azt a boldog időt, amikor szüleinek makkoshetyei kúriájába nap-nap után megérkezett Valaki: hőn szeretett mátkája akkor, drága ura később, kedves, könnyes halottja immáron ... Akkor őt részeltették azokban a tiszta gyönyörökben, remegő várásokban, piruló sejtésekben, amilyenekben minden anya részesül egyszer, lánykorában ; most a fia juttatja azt másnak s a fia kapja, amit ö kapott... A mátka- ság kora a legszebb — nem zavarta céltalan zsémbeléssel s Jucikéhoz készülődő fiát nem marasztotta. Most sem. Ahogy fölkelt az ebédtől, az almáriomhoz lépett és egymásután szedegette elő a gondosan elrakott haragos kék, zöldzsinóros dolmányt, nadrágot, ezüstrojlos selyem nyak- ravalót: — Ezt vedd fel, fiam, ebben nem fázol meg. Azután kardot is kössél. Mindig fegyvertelenül jársz. Pedig ebszülte vasasnémet, gaz-fattya rác vetődhet utadba s akkor jó hasznát veszed ... Máté érezte, hogy azt kellene mondania: — Te gondoskodó, drága jó édesanyám, te 1 az Isten áldjon meg 1 — de nem szólt, az érzést elnyomta benne ez az önző gondolat: — Milyen jó 1 Az édesanyja maga biztatja: vigyen fegyvert, legalább nem szükséges magyarázgatni, hogy mennyi »de Bábát) s közös ősük: Halcha de Baba, tüskevári várnagy volt. A címerszerző ős: Babay György, mint Zsigmond király udvari embere aragoniai küldetésében teljesített kiváló szolgálataiért kapott jellegzetesen szép címert 1418-ban. És hogy a család még a múlt század második felében is megőrizte, nem ugyan a vagyonát, de a régi származás biztosította előkelőbb voltát, bizonyítja az, hogy az Ajkayak (de genere Ajka) nemzedékrendjén ott van egy Babay s a Berzsenyiek családfáján egy bobai Lóránthffy leány, mint ősanya. A Doma (de Kocs), Györffy (de Boba), Hajas (de Simonyi), Kocsy (de eadem), Lóránthffy (de Boba), Magassy (de eadem), Mestery (de eadem), Mike (de Mesteri) szintén ösnemes és pedig, mint a nevük, illetve elő- nevük is mutatja, tős gyökeres, ke- menesi földből sarjadt családok. Fénykoruk a XIV—XV. század, különösen Zsigmond uralkodásának ideje. Kocsy György Zsigmond király ud- varnoka, 1421-ben több falut kap adományba Zalában s ugyanő nyer címert is, még pedig ebben az évben közösen a Mestery családdal. A hires tihanyi kapitány: Mestery is ennek a családnak a sarja, aki a török ellen vitézkedett. A Babay, Mestery, Kocsy családok tagjain kívül Vasból még a Mesterházy (mert vasinak épp úgy tekinlhetö, mint sopronmegyei- nek), Koltay, Sitkey (de genere Ják). Goszthonyi, Szecsődy család nyernek Zsigmondtól címert, ami fontos jelentőségű körülmény, ha tudjuk, hogy talán nem is rác, vasasnémet ellen kell az- hanem, meglehet, éppen honfitárs ellen . . Átöltözött. A megszokott szattyán helyett sárga bagariacsizmát húzott s a nyest kucsmába nem sastoilat tett, hanem a Bocskay-varrás mellé virító rózsacsokorként oda tűzte a hófehér selyem-jegyken- dőt. Azután a sok közül leakasztott egy fél görbe kardot és kihúzta. A fénylő, zengő vékony pengén évszámok sorakoztak, figyelmeztetésül, hogy ez a penge ősi örökség, amellyel a nagyapja, az édesapja harcoltak erre-arra, sokfele ... Szentgotthárd- nál is . .. Kilépett a tornácra. Az édesanyja végiggyönyörködte : — Vigyázz magadra édes fiam! S aztán, ahogy Máté ellovagolt, a jó asszony büszkén követte tekintetével: — De az is vigyázzon ám magára, aki beléveszik I... Fészekről fészekre, szeretetből szere- tetbe ment Máté. Fiatal volt, erős volt: hogyne nézett volna merészen, sastekintettel mindig csak előre ?! Daliás volt, szép volt, minden virág neki nyílott: hogyne lett volna jókedve ? 1 — Szerette volna visszacsókolni a fürteivel pajzánkodó napsugaras szellőt és keblére ölelni az egész mindenséget, amely Loreley-hajával olyan
