Harangszó, 1922
1922-09-03 / 36. szám
XIII. évfolyam. 1922. szeptember 3. 36. szánt. Alapította: K A P I BÉLA 1910-ben. Laptulajdor.os: i Dunántúli Lntúer-Szövctság. Kéziratok LovászpatonAra (Veszprémmegye), előiize- tési díjak, reklamAolók a HARANGSZÓ kladóhiva- tálának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. SZALAY M SZERKESZTIK: HÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTOOTTHÄRD, Vasvármegye. A HAKANÜSIiO eUMzetAnl ára: félévre 120 korona, negyedévre 60 korona. Luther-Kzöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikáim küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyet* Nzáni ára 6 korona. A „Harangszó** terjesztésére befolyt adományokból ezórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Az élők koporsója. Szeged, 1922. VIII/18. A Szt. Rókus kórházból temetnek. Kopottas halottaskocsia dísztelen fa- koporsó nyugszik. Apró, mezei virágokból kötött csokor fekszik rajta, mint a lábbadozó betegek utolsó kézfogása, akik társukat a kórház kapujáig kisérték s most könnyes szemmel néznek az örökre távozó után. A kocsi lassú menetben végigdöcög a hiányos kövezeten s ott halad el az állambörtön gyászos-komor frontja dóit. A hatalmas kapu mellett egy öreg anyóka kuporog, fájdalom és keserűség mély barázdákat vont jóságos arcára. Amint a gyászkocsi elhalad előtte, fuldokló zokogásban tör ki s ballom amint mondja: — Mennyivel jobb annak a koporsóban, mint az én fiamnak itt ebben a nagy házban ! A fiút heves vére vitte a börtönbe s immár ötödik éve, hogy élve van eltemetve. Nézem a halottas menetet, utána a börtön homlokzatán kutatom a biztató szót: »feltámadunkf, de nem találom rajta. Érzem, hogy a szerencsétlen anyának igaza van... Hatalmas, háromemeletes építkezés. Középen üveggel fedett hatszögletű helyiség, ahonnét csillagformában nyúlnak ki az egyes szárnyak, amelyekben sűrűn egymás mellett kis tölgyfaajtók láthatók. Száz meg száz apró rabcella emberi indulatot büntető s megfékező koporsó födele. Az egyes szárnyakban háromszoros magasságban bedrótozott nyitott folyosók jutnak végig, úgy hogy a börtönépület közepén álló ember körültekintve egy helyből végigláthat rajtuk. Ettől a formától kapta nevét az épület: Szegedi Csillagbörtön. A rabok ép most végezték napi munkájukat s az őrök egykedvűen terelik őket a cellákba. Komor, megviselt arcokat látok, sápadt élettelen szinben. Egy-egy rab sötét tekintetéből gyűlölet lövell felém ; megértem : a rab gyűlölete a'szabad ember iránt. Egy ősz öreg ember tiszteletteljesen köszönt, beszélni felsőbb engedély nélkül tilos, de barázdált homlokáról s megtört szemeiből kiolvashatom, hogy ezerszer már megbánta bűnét, a börtönben megtanult imádkozni és megjavulva szeretne visszatérni a társadalomba. Zurrcgnak a ventillátorok, friss, tiszta a levegő a börtönfalakon belül, mindennek ellenére ólomsűllyal fekszik az ember keblére, mintha telítve volna bünteli gyűlölködés és fájdalmas, megbánó sóhajok titkaival. Tovább megyünk, ki a néma emberek közül a börtönudvarokba és rabműhelyekbe. A kalauzoló tisztviselő magyaráz. Itt már nyugszik a munka, elhagyottak a gépek s az esti homály fekszik a munkatermekre. Konyha, mosoda, pékműhely, kovács, bognár, cipész, szabó és asztalos felszerelések, minden tekintetben modern szerszámokkal és gépekkel, szépen elrendezve, minden a maga helyén. Bolgárkertészet, tehenészet van az épület mögött. A rabok minden szükségletről maguk gondoskodnak, sőt a felesleg számára külön értékesítő állomásuk is van. Az utcafelőli igazgatósági épületben az emeleten, az orvosi rendelő, fürdőszobák és kórtermek mellett van a házi kápolna. Egyszerűen, de csinosan díszített imaterem, oltárral és padokkal. A rabkészítette kóruson orgona, ugyancsak egy rab művészi munkája. Az oltárképen a megbocsájtó Megváltó képe az előtte térdelő Magdolnával. E helyen adta a tisztviselő azt az érdemleges felvilágosítást, amely leginkább megragadta figyelmemet és amelyből messzemenő következtetéseket vonhatunk, mi akik a reformált egyház hívei vagyunk. Az állambörtön jelenlegi rablakói között, akik a gyilkos kommunizmus megtévesztéseit sinylik közel hatvan százalékban, egy állandóan alkalmazott katolikus lelkész és egy bejáró zsidórabbi végzi a lelkipásztori teendőket. Hébe-hóba egy görögkeleti pópa is bejáratos a börtönbe — de reformált hitü lelkészre nincsen szükség, mert a közel nyolcvan rab közölt, három vizsgálati foglyosat kivéve sem lutheránus sem kálvinista súlyos rab nincs. Ez az örvendetes jelenség mélyen megkapott és kell. hogy hálával töltse el mindnyájunk szívét azon hitférfiak iránt, akik Isten parancsának szentelt szavait az Evangélium tiszta erejével hirdették az emberiségnek. A reformált hit erejét látom e jelenségben és fokozottan átérzem az »élők koporsójában« az állambörtönben való látogatásom óta e szavak nagy jelentőségét: Erős várunk nekünk az isteni Győry Jenő. Á szükség, mint az emberi haladásnak utegyengetöje. Irta: Gyurátz Ferenc. A kérdésre, hogy mik voltak az emberi haladásnak úlegyengetői ? válaszul azt mondjuk: elsősorban a nagy tanító: a szükség. Ez ama hívatlan, de mégis minduntalan jelentkező látogató, ki arra készteti a halandót, hogy keresse elő és értékesítse a Mindenhatótól nyert adományokat. Ezen gondolkodásra, tettre serkentő látogató nélkül az to Ví zvW
