Harangszó, 1922
1922-08-06 / 31-32. szám
31—32. szám. XIII. évfolyam. ¥ 1922. augusztus 6. Alapította: K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dpnántüll Lulüer-Szövetséö. Kéziratok LovÁszpatonÁra (Veazprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva- tatának tízentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HeoJeleolk minden vasárnap. i Szerkesztő-kiadóhivatal: szentootthArd, Vasvármegye. i HARANöSZO a!«flzeUal ára: félévre 120 korona, negyedévre 60 korona. Liither-SzÖTetégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 6 korona. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. A .Harangszó- terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpóldányok&t küldünk. Pusztulásra ítélt evang. gyülekezetek. A vendvidéki ev. iskolák kétségbeejtő helyzete. A vasi kfzép egyházmegye körzetébe tartóid vend gyülekezetek a jugoszláv megszállás következtében külön egyházmegyébe tömötüloi voltak kényte'enek. Esperesnek megválasztották Kováts István muraszombati lelkészt, kinek magyar nyelven nyomtatásban megjelent évi jelentéséből közöljük az alábbiakat: Egyházmegyénk tanügyi állapotáról — így szól az frás — a legszomorúbbat jelenthetem. Ki kell mondanom, hogy a jugoszláv kormány intézkedései úgy vend nyelvünket, mint vallásunkat megsemmisüléssel fenyegetik. Az a hazug vád, hogy a vend nyelvnek irodalma nincs és ezért szükséges az ú. n knizsevno szlovenscsinó, vagyis az alakuló szlovén irodalmi nyelvet az itteni iskolákban tannyelvvé tenni; minket vendeket rosszabb helyzetbe hoz itt Jugoszláviában, mint az itt élő németeket, oláhokat, albánokat és más nemzetiségeket, mert míg azok anyanyelvűket iskoláikban ezután is használhatják tannyelvül, csak heti négy órában kötelesek az állam nyelvét is tanítani, addig a mi nyelvünket, — melynek pedig évszázados irodalma van, — ide jött szlávok halálra Ítélték. Istentiszteletünk, gyönyörű, — utolérhetetlen szépségű egyházi énekeink és ami fö, legdrágább kincsünk bibliánk nyelvének megsemmisíteni akarása, kell hogy aggodalommal töltsön .el mindnyájunkat és szomorúságunkat még csak fokozza az a körülmény, hogy nyelvünkkel együtt végveszedelem fenyegeti hitünket is. Állami iskolákban volt evang. tanítóink egy része mindjárt a megszállás után állásából elmozdíttatott s helyükbe mindenüvé kath. tanerő neveztetett ki. Újabban evang. tanítóink közül, még pedig most már a felekezeti iskolákban működők közül is, 9 elhelyeztetett távoli, tiszta kath. nép által lakott vidékre, ahol csak hitük eltagadása mellett élhetnek és ezek helyére is tisztán kath. tanerők neveztettek ki még az evang. felekezeti iskolákba is ; a murszkaszobotai és gornyiszlavecsaiba. Nincs már evang. tanerő a pre- danovcii, gederovcii, brezovcii, va- darcii, kruplivniki, dolnyaszlavecsai, kuzdoblaji, sebeborcii, moscsancii, macskovcii, ottovcii, sztanyovcii, sü- lincii, adriancii, tesanovcii, murszkaszobotai állami és a murszkaszobotai polgári iskolában, dacára annak, hogy ezen községekben azelőtt mindig ev. volt a tanerő, mert a tankötelesek vagy tisztán, vagy részben evang. valiásuak. Ezt a pogány pusztítást látva ev. tanügyünkben, szomorú sóhaj kél ajkunkon : vájjon mi lesz az evang. hitoktatással, melyet a lelkészek egy- maguk, még ha szabad lábon hagyatnak is, az összes iskolákban ellátni nem tudnak; mi lesz az istentisztelettel, melyet képzett kántorok nélkül csak fogyatékosán, vagy sehogy elvégezni nem tudunk; vagy mi lesz különösen akkor, ha a lelkész akár betegség, akár más okból gátoltatik hivatása teljesítésében, mi lesz a lelkész! állás üresedésbenlétekor, ha nincs abban a gyülekeietben kántortanító, hisz akkor nem csak a hívek lelki ellátása, nem csak az egyházi igazgatás szűnik meg, de fennakad az állam gépezete is. mert ki vezeti ily esetben az anyakönyveket, ki ad ki azokból kivonatokat, hogy lehet akkor sorozni, örökösödési és bírói ügyeket letárgyalni mindezek nélkül?l A dolnjalendvai, alsólendvai szegény, de fontos missziót teljesítő evang. gyülekezet iskoláját a hatóság még 1920. év tavaszán bezáratta, a kántortanítót kiutasította. Kérvényünkre, hogy legalább az ottani állami iskolához nevezzen ki a tanügyi hatóság evang. tanítót, aki a kántori teendőket elvégzi és a lelkésznek segít a hitoktatásban, még választ se kaptunk. Itt két év óta már nincs se kántor, se tanító. A nagy területen szétszórtan élő hívek gyermekei rendszeres hitoktatásban nem részesülnek, mert minden iskolába a lelkész kijárni képtelen. E gyenge gyülekezet a lassú elsorvadás utján van. A gornjiszlávecsai evang. tanítót, Pojbics Gyulát tüntetésben való részvétel miatt állásától felfüggesztették, börtönbe zárták; gyalog hajtva őt, épen vasárnap reggel, lelkészével, Zsupanek Sándorral együtt 32 km. távolságra. Midőn ártatlansága kiderült, midőn bebizonyosodott, hogy a tüntetés idején tanított, akkor a börtönből ugyan kieresztették, de állásába vissza nem helyezték, fizetését nem folyósították, hanem helyébe egy kath. tanerőt neveztek ki. Az uj tanító még eddig helyét nem foglalta el, de a hatóság által ártatlanul meghurcolt, kicsapott tanító most tisztán csak kántori fizetéséből él. Hasonló helyzetben van Osváth Sándor előbb pucincii gyülekezeti tanító is, jelenleg csak kántora gyülekezetének. A murszkaszobotai evang. gyülekezet tanítóit, Rúzsa Ferencet és Ruzsáné Thomka Gizellát azért, mert nem mentek el oda, hova őket a világi hatóság — autonómiánk ellenére — áthelyezte, ahol csak hitük megtagadása árán élhettek volna, állásuktól felfüggesztette, fizetésüket beszüntette. De még inkább sértő úgy
