Harangszó, 1922
1922-08-06 / 31-32. szám
250 HARANQSZO. 1922. augusztus 6. vallási, mint polgári tekintetben is az a tény, hogy itt már evang. felekezeti iskolánknak teljes (elszerelés sei együtt az állam részére való átadását követelik, azon uj, kath. tanerők számára, kiket tudtunk és beleegyezésünk nélkül a mi iskolánkba kineveztek. Ez már nemcsak a vallásszabadság, de a polgári tulajdonjog elveivel is ellenkezik, mert ha ma a hatóság felekezeti tanítóinkat állásukból kiteheti, holnap ugyanazt teheti lelkészeinkkel is; ha ma iskolánkat elveheti, holnap elveheti templomunkat is; ha ma küldhet iskolánkba más vallásu tanítót, holnap küldhet templomunkba más vallásu papot is. A vallásszabadság, sőt a tulajdonjog tisztelete is megszűnnék ily esetben. Még november havában felterjesztést intéztem a vallásügyi miniszter úrhoz, elősorolva a lelkészeinken és tanítóinkon esett sérelmet, sürgős vizsgálatot kérve ügyünkben. Kérvényeztem a ljubljanai iskolai főtanácshoz is, tanítóink áthelyezésének visszavonását kérve, de választ még eddig egyik helyről sem kaptam. # A pusztulásra Ítélt vend ev. gyülekezetek és iskolák kétségbeejtően szomorú helyzetét püspökeinknek,- egyházkerületi közgyűléseinknek nagybecsű figyelmébe ajánljuk. A vend ev.-ok helyzetével feltétlenül foglalkoznunk kell. Szerk. Az evangéliumot szomju- hozó Oroszország. A harc a bolsevikok és a vallás között a vallásnak nyilvánvaló és döntő győzelmével végződött Oroszországban. A bolsevikok végül felhagytak a vallásos üldözésekkel. Ámde a régi orosz-ortodox egyház is mély benső változáson ment át Krisztusibb és szabadabb. Pétervárott körülbelül 100 vallásos testvérközösség keletkezett az orosz egyházban. Révaiban kevéssel ezelőtt konferenciát tartottak. A látogatók átlagszáma 3 -4000 ember, egy délután az Ohkatemplomban mintegy 9—8000. Egy prépost Dago szigetéről saját egyházában történt ébredésről számolt be. Egy napon hozzájött egy helységbeli katholikus leány, Isten békéjét kereste és meg is találta nála. Pár nappal később 25 ember jött hozzá; ezek is meglelték a békességet Jézus keresztje alatt. Ez volt a keletkezése egy ébredési mozgalomnak. Egy orosz testvér, aki néhány nappal ezelőtt jött meg Szibériából, nagy ébredésekről beszél Vladivosztokban és más városokban. Az egész ország, úgy mondja, szomjazza az evangéliumot: »Küldjétek nekünk bizonyságtevőket Európából!« Vladivosztokban körülbelül 6000 ember jár a gyülekezetbe. Egy másik evangélista Szibériából így tudósít munkásságáról: »Körülbelül 1000 megtértet vehetünk fel tagul Sokan vannak még, akik készek Krisztus követésére. Egész falvak fordulnak egyszerre az úrhoz. Egy kerületben a tavaszon 13 gyülekezetünk volt, most a télen már 39 van; Isten munkája halad előre. Az emberek szomja, akik az igazság útját keresik, leírhatatlan. Magyar ugarakon. Én a magyar ugaraira! járem, Merthogy magyar lellem, ez az álítem! Én a magyar szánláse&al járem, Oz a búsan oéres magyarságom. Én a magyar larléinfial járem, Térés regei rugdal fel a lábem. Én a magyar barázdáik! járem, Remban az én széni magyar ellárem. Én a magyar esoényeRel járem § hull színemre a magyar záper. Én a magyar oégsáncefial járem S a magyar őrszemeik! számlálem. En a magyar uizeR mentél járem, Benne siré magyar lelkem lálem. Én a magyar réleh élél járem, De a magyar laoaszl nem lalálem. t1 r c a. A farkasok hadnagya. Irta: Porkoláb István. A nemes Skriba család nemzetségfáján van egy név: Skriba Judité. A név alatt két kurta mondat ejti gondolkodóba a szemlélőt: »Élt húsz évet. Megszakadt a szíve.« Vajon miért? A nemes Bögöthy nemzetség családfáján pedig van egy csonka-ág: Bögöthy Mátéé. A név alatt ugyancsak néhány szó kelti fel a figyelmet: »A farkasok hadnagya .« Kik voltak a farkasok ? Vajon miért kerül egymás mellé Skriba Judit és Bögöthy Máté neve? Thököly nagyfejedelem szűkszavú hadijelentései tele vannak a »farkasok« hőstetteinek méltatásával. Farkasbőr kacagányukról és haláltmegvető vitézségükért a hires „hajdú ezered“ vitézeit hívták farkasoknak. Végvári legényekből, kóborló hajdúkból, világgá üldözött protestáns nemesekből, papokból, tanítókból, diákokból toborzódott az ezred, mely Késmárktól Zernyestig mindenütt az első hadsorokban küzdött a vallás és haza szabadságáért Thököly bujdosó kurucai utolsó, egyben győzedelmes csatájukat 1690 ben Zernyestnél, Erdély földjén vívták. Itt is a farkasok jártak legelöl; ők fogták el Heister generálist, akiért cserébe a császáriak később kiadták nemzetünk gló- riás nagyasszonyát: Zrínyi Ilonát. A csatateret harmadfélezer labanc, köztük a nagy vagyonszerző: Teleki Mihály római szent birodalmi gróf holtteste és félezer kuruc farkasé borította Ök ekkor már nem is voltak többen. Azután nem esik többé szó a farkasokról; Rákóczi későbbi hadijeleútései sem emlékeznek róluk. Ott maradtak valamennyien a zernyesti csatasikon. . . Thököly egyedül bujdosott Nikodémiába. . . ...Nemes Sopronvármegye levéltárában, a bűnfenyítő-pörök halmaza között van egy vaskos iratcsomó, rajta a felírás: »Ns Bögöthy Máthé nagyhatalmaskodasi pőre.« Á Bögöthy nemzetség levelesládájában pedig van egy pergamenbe kötött régi biblia, benne egy levél, közepén kerek, egérrágta — vagy golyóütötte? — lyuk, melynek feloszlott, málott papirosáról alig lehet olvasni a megfakult, elmosódott betűket. Több száz éves az írás: Bögöthy Máté utolsó kezevonása. Böngésszük át a bűnfenyítő-pör poros-molyos iratait, betűzzük ki a családi biblia lapjai között őrizett levelet, megtudjuk: miért szakadt meg húszéves szíve a szép Skriba Jucikénak és miért maradt csonkán a Bögöthy család nemzetségfáján éppen a legdaliásabbnak: Máténak az ága ?. .. (Folytatjuk.)
