Harangszó, 1922

1922-07-23 / 30. szám

246 HARANŰSZO. H22. július 23 azon van, hogy állandóan ott tarthassa szívét Isten keze alatt. Akaratát keresi mindenben és mégis — megesik vele valami. Népszámlálást rendel el Isten ne­vében, hiába ellen/ik főemberei; s mikor már végre kibukkan a sok kíváncsisággal várt nagy szám, — sebet kap a szive. Miért? Tán többet várt? Nem. Azért, mert most látta meg, hogy ez nem az Úr akarata volt s hogy az Ur akaratának minősített olyat, ami voltakép a saját akarata volt. Ez a kisértés nyilván csak olyanoknál juthat szerephez, akik Isten akaratát keresve élnek, de ez a kisértés elmaradhatatlanul jelent­kezik is mindazoknál, akik Isten akarata szerint szeretnének járni. Ám azért el ne ijedj attól az élettől, amely felveszi Isten akaratát. Júl. 29. II, Sámuel 24.n—35. Nem dobja vissza az új szivet abban a fájdalomban, amelyet szenvednie kellett az 0 akaratának hamis felvétele miatt. Nem várja Dávid azt sem, hogy Isten megkímélje őt a büntetés­től. Készségesen veti alá magát Isten bün­tető akaratának s finom lelkiismeretességei keresi a kiengesztelödést. — Sokan téved­nek abban, hogy ha ők átadják életüket Istennek, akkor Isten elnézőbb lesz velük. Óh az bizonyos, hogy sok drága kegyelem vár az uj szívüekre, de a bűnnel szemben még lényegesebb lelkiismeret váratik el tőlük; Isten az ő akaratának megfertőzését senkinél sem hagyhatja jóvá. Júl. 30. I. Krónika 29.8-19 Sok hullám­záson ment át Dávid élete, de a végén, — mennyire máskép, mint Saulét — ma­gasan, örömhegyeknek ragyogó ormain találják az alkonysugarak. Két dolgot ta­pasztalt meg bőven s mindkettő kiível utolsó nagy hála-imájából. Egyikük azt, hogy Isten a központ. Másikuk azt, hogy viszont az emberen a szív az a központ, amelyet Ő néz, amelyet Ö vizsgál. A jó, mit ember tesz, szóba sem jöhet. Még az Ő házára való adakozásból is csak őt illetheti a dicsőség. És mégis oly boldog e tapasztalatok közt az ember. Nincs más vágya, minthogy mások is megtapasztal­hassák ugyanazt. És ez a vágy zárópecsétje mindenkinél annak, hogy ő csakugyan megtapasztalta a csodálatos Istent. AZ ANYÁK ROVATA. Anyában gyermeket, Gyermekben nemzetet, Nemzetben hont védünk: Rajta, rajta, rajta, Amíg el nem késünk! Örökölhetik-e a gyermekek szü öik betegségét, vagy betegségre való hajlamát? Legnagyobb örökség, amit szülő a gyermekére hagyhat: az egészséges szervezet. A földműves ha gabonát vet, a j<5 gazdaasszony ha palántát ültet, e célra a legegészségesebb magot, leg­szebb növényszálat válogatja ki, mert jól tudja, hogy ép magnak lehet csak egészséges, gazdag termése. S ez így van az emberi életben is. A gyermek testi, szellemi és lelki minémiisége, mintegy fundamentumra, a szülőkre van építve, akiknek egészséges vagy beteges szervezetét, friss, mozgékony vagy terhelt szellemi és lelki életét örökségül kapják. Egy ilyen beteg fundamentumon épült családi élet a késő utódokon is érezteti káros ha­tását, mert kiindulópontjává válhat egy egész nemzedék elcsenevészese- désének, kipusztulásának. De nézzük csak meg, mi az, ami a szülőkön keresztül különösen ve szélyezteti a család sokra hivatott várományosait. 1. Egészségtelen életmód, mely gyengíti a szervezetet; a legyengült szervezet pedig igen fogékony min­denféle megbetegedéssel szemben. Mértéktelen szeszivás, túleröltetett testi és szellemi munka, éjjelezés úgy hat az emberi szervezetre, mint a növényzetre a gaz, szárazság: el­szívja az életerőt s csenevésszé, aszottá teszi a termést. 2. Egyes betegségeket örökölnek a gyermekek, mások megszerzésére pedig születésüknél fogva különös fo­gékonyságot tanúsítanak. így vérbajos (szifilisz, franc) embernek az utódai ha már születésük előtt el nem pusz­tulnak, e veszedelmes betegséggel terhelten jönnek a világra s csak a legpontosabb orvosi kezeléssel ment­hetők meg az egészségnek. Mérték­telen szülői szeszélvezés sok utód idegbetegségének, lappangó és kitörő elmebajának, hülyeségének lesz ki­indulópontjává. Tüdőbajos szülők gyermekei, ha nem is öröklik szüle­tésüknél fogva e gyászos kórt, sok­szor gyengébbek, kisebb ellenállóké- pességüek s beteg szülők közt élve, állandóan ki vannak téve a tüdőbajos fertőzésnek. Épen ezért tanulja meg minden ember, hogy a tüdőbajt nem öröklik a gyermekek, de elkaphatják, ha a ttidőbajos ember nem ügyel arra, hogy betegségét ne adja tovább. Más betegségeket is felsorolhat­nánk, de ennyi is elég a szülői egész­ség s a rendes életmód fontosságá­gának megértéséhez. Boldog az a család, mely egész­séges fundamentumon épül fel, s szá­nalmas az, melynek korhadt a tör­zsöké. Némely finom világfi jobban ne­veli kutyáit és lovait, mint gyermekeit. Gyüjtsiink előfizetőket és adakoz­zunk a „Harangszó“ fentartására. MAGYAR GAZDA. Az aratási és cséplési munkabér. Több oldalról az a panasz hangzott el, hogy a valuta esését és ezzel szemben a gabonaárak emelkedését kihasználva, né­mely helyeken egyes gazdák és gazdasá­gok az aratási és cséplési munkabért a folyó évben eltérőleg a múltakban követett általános szokástól, állítólag nem gaboná­ban, hanem készpénzben állapítják meg és fizetik. A m kir. földmívelésügyi miniszter a panasz tárgyává tett ügyben a legszéle- sebbkörü vizsgálatot elrendelvén, az ország minden részéből beérkezett hivatalos jelen­tésekből megállapítást nyert, hogy az ara­tási és cséplési munkaszerződések a folyó évben is általában termésrészért köttetnek, a gazdák és gazdaságok az aratási és Csép­lési munkabért a munkásoknak gabonában adják ki s csak elvétve, egyes kisgazdasá­gokban fordul elő az az eset, hogy az ara­tási és cséplési munkákra készpénzfizeté­sért szerződtetnek munkásokat, ezekben a kivételes esetekben is azonban a munka­adók és a munkások között a fizetés nagy­sága tekintetében megfelelő megállapodás jött létre. A ni. kir. földmívelésügyi minisz­ter minden adott panaszos esetben a leg­szigorúbban eljárt és a jogos igények mél­tányos érvényrejuttatása érdekében a tör­vényes határok között megfelelően intéz­kedik. Gabonaárak. Hivatalos árfolyamok: Búza tiszavidéki 5250—5350, egyéb 5225—5300, rozs 4100— 4200, újtakarmányárpa 4300—4400, sörárpa-------------, zab 5500—5700, tengeri 4500— 4550, korpa 3100—3200, új repce 10750— 11250. Kínai közmondás. Mikor a kard rozsdás, az ásó fényes; mikor a börtön üres, a magtár teli; mikor a templom lépcsőit a hívők járása- kelése kopottá teszi, míg a törvény­szék kapujának elejét benövi a fű: az állam akkor van jól kormányozva. ME1L..MÓNIKA. A politika eseményei. A nemzetgyűlés még mindig a költségvetést tárgyalta. Hoz­zászóltak Perlaky, Rainprecht, Viczián, Bott- lík, Andrássy stb. Perlaky azzal az óhaj­jal fejezte be beszédét, hogy akármilyen is a különbség az ellenzék és a kormányt támogató pártok között, mindez nem ké­pezheti akadályát annak, hogy össze ne fogjanak a nemzet beteg közgazdaságának megmentésére. Andrássy is hajlandónak nyilatkozott a mérsékletre. Általános feltű­nést keltett Drózdy interpellációja a dél­vidéki magyarok kiűzése tárgyában. Nagy beszédet mondott Walkó kereskedelmi mi­niszter az ország gazdasági talpraälIrtásáról. Horváth Zoltán pedig egymaga kibeszélte az ülést. Nagyatádi Szabó miniszter különösen Andrássy politikai színváltozásairól emlé­",iHCTOLLMrnini»iii«i«i^ttct immn mmm ,|!r

Next

/
Oldalképek
Tartalom