Harangszó, 1922

1922-01-15 / 3. szám

1922. január 15. Száz elhalt közül orvosi kezelésben részesült 10000 lakoson fölüli helyen 93, 5—10000 lakosú kézségben 79, 1 — 5000 lakosú községben 48, 1000 lakoson aluli községben 21 halott. A falusi halottak fele nem része­sül orvosi kezelésben. Hogy pedig az orvosi munkának befolyása van a halandóság csökken­tésére, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1910 —11-es években az ipari, szóval jobbára biztosított munkásság közt 1000 kö­zül évenkint 19 halt meg, a mező- gazdasági munkásság közt meg 27, a kereskedelemmel, hitellel foglalko­zók, szóval a jómódúak közül csak 14°/oo. Magukat gyógyíttatták, a cse­lédeiket nem. óriási veszedelem népünkre, az egész országra a közegészségügy el­hanyagolása különösen most. Az er­kölcstelenség egyre nagyobb, a sok gyerek mindig nagyobb teher. Egy időben alig múlt el hét, hogy meg­tévedt lány. vagy kényelemszerető asszony ne jött volna hozzám, hogy segítsek rajta. Igaz, hogy sok min­denkép segíttet magán, de van az elutasítottak között, aki később öröm­mel mutatta életrevaló gyerekét. Igaz, hogy nem mindig az esik kísértetbe, aki rá van utalva arra a tisztesség­telen keresetre mégis azt hiszem, kevesebb bába és orvos fog a jöve­delemszaporításnak ehhez az üldözött módjához folyamodni, ha a bábák és orvosok megélhetéséről tisztességesen gondoskodnak. Dr. Krisztus finomlelkü gondoskodása. János ev. 21, 1 —14. „Parázs, és azon felül hal, és kenyér.“ Milyen gyengéd figyelem ezen emberek iránt! Krisztus tudta, hogy a hab keresztül­ázott ruhájokon és az éles halnali levegő átjárta tagjaikat, tehát tüzet rakott, ő nem feledkezik meg a leg­apróbb dolgokról sem, amelyek köny- nyebbíthetik azoknak kellemetlen hely­zetét, vagy növelhetik azoknak jólétét, akik azért élnek, hogy neki szolgál­janak. Mintha csak azt mondaná nekik : »Tegyetek meg minden tőletek telhetőt érettem, de éjjel pihenjetek ; az ernyedetlen munkában eltöltött leghosszabb éjszaka mit sem ér; de én egy pillanat alatt hajnaihasadáskor mindent rendbe tudok hozni számo­tokra. c A mi Urunk soha nem engedi, HARANG5ZÓ. hogy hitelezői maradjunk. Ha kölcsön adjuk neki hajónkat, hogy arról tanít­hasson, halakkal megtöltve adja visz- sza. Ha az ő országát és annak dicsőségét keressük, utána lát, hogy mindenek megadassanak néktink. Hi­ába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett ke­nyeret ennetek I Szerelmesének álmá- ben ád eleget. Amellett takarékoskodik csodáival. Pazarul bánik a csodákkal mindaddig, ameddig szükségesek, de egy hajszál­lal sem tovább. Teremthetett volna a parázsra annyi halat, hogy elegendő lett volna mindnyájuknak, de szük­ségtelen volt, mikor kéznél volt száz­ötvenhárom nagy hal. Mikor Péter a vízbe ugrott, hogy az Őrhöz ússzon, testvéreit otthagyta, hogy partra von­ják a nehéz hálót: és most, mikor a Mester kér néhányat a frissen fo­gott halakból, siet odavinni. így a mennyeknek partján, mikor elhagyjuk a szolgálat fáradalmait, majd ott találjuk Jézust, amint reánk vár és vele együtt Örvendezünk azokon a lelkeken, amelyeket mi fogtunk, de amelyeket ő küldött hálónkba. Erről tudjuk meg, hogy az Úr ő! Meyer F. B. Dal a hódítókhoz. Győzők! — kiknek keze hazánk testét osztja: Előttetek állunk mindenből kifosztva. Szerencse fiai lakomára gyűlnek, Mámorok kancsói fenékig ürülnek. Mi, csak mi vezeklünk míg a lakzit tartják, Vérző sebeinket csak az ebek nyalják. Gyűlnek a hódítók a dús dáridóra ... Sóvárogva lessük: mikor üt az óra ? Hogyha üt az óra, felkelünk a porból, Félelmes fegyver lesz majd a koldusbotból. Gőgös hódíióknak torkán forr az ének. Csend lesz, ha a magyar bujdosók beszélnek. / Elnémul a vigság, elnémul a nóta, Ha mi bekiáltunk : hej, ütött az óra! Megfizetünk akkor minden kínt, keservet. Az lesz a mi nótánk: Jaj a hódítóknak! Jaj a győzteseknek! Horváth Imre. Gyűjtsünk előfizető­ket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartásira. Grieger Miklós sóskúti plébános nemzetgyűlési felszólalásából. A királykérdés és kér. felekeze­tek. Az antiszemitizmus. Grieger Miklós az indemnitáshoz szólva, mindenekelőtt a kivételes hatalom kinövé­seit világította meg. Becsületes szociális po­litikát, és az internálás megszüntetését sür­geti. A felekezeti béke nem áll oly biztos alapon — mondja Grieger — mint kellene. Lelkes szívvel választottuk meg kormány­zóvá az otrantói hőst és nem gondoltunk arra, hogy talán a többségben lévő kato­likus táborban is akadna oly férfiú, aki a tisztségre méltó. Jöttek azután kormányok, amelyeknek protestáns miniszterelnöke és hét protestáns minisztere volt. A miniszter- elnök talán gondolt arra, hogy a királykér­désben is felekezeti szempontok játszanak közre. Tény az, hogy a katolikusok nagy­részét érzelmi szálak fűzik a katolikus dinasztiához, viszont a protestánsok egy része is bizonyos felekezeti motívumok hatása alatt áll. A zsidóságról szólva ki­jelenti, hogy magáévá teszi, amit a minisz­terelnök erről a kérdésről mondott. Tény az, hogy a zsidóság egy része résztvett a lelkek forradalmasításában s a nemzeti ta­nács és a komrnün vezetői is túlnyomóan zsidók voltak, ő mégis a tettlegességre ki­menő és pogromszerűen fellépett antisze­mitizmust elítéli, mert tettlegességgel a zsidókérdést megoldani nem lehet. De ez ellenkezik a keresztény felfogással is. A gyilkos, akinek kezéhez akár keresztény-, akár zsidóvér tapad, eltiprója és nem kö­vetője Krisztus tanainak. De nem szabad egy egész feiekezetet vagy fajt egyeseknek, vagy talán sokaknak eltévelyedéseért fele­lősségre vonni. A galíciaiak beözönlésénck megakadályozásával, a Csemegi-kódex re­víziójával, helyes gazdasági poltikával, a kereóztény etikának megfelelően kell a zsidókérdést megoldani. A zsidóeág pedig tanuljon az eseményekből és igyekezzék asszimilálódni úgy, ahogy a múlt évszázad­ban a Fáik Miksák és Kónyi Manók asszi­milálódtak. Ő — úgymond — nem tart sem Budavárival, aki csak bűnt lát a zsidóban, sem pedig Ruperttel, aki csak erényt lát bennük, ö a középúton halad. ________________________________ 25 Ne m győzik a munkát — a kártyagyárakban. A Harangszó lapjain sorozatos cikkek jelentek meg az elmúlt esztendőben — Fá­bián Imre sárszentlörinci lelkész tollából — a négy .K* betűről, melynek feleleve­nítését újból is nagy szeretettel tudnám ajánlani olvasóinknak. Legalább mi legyünk kivételek, akik tudjuk, hogy milyen gyenge az emberek természete. Intsünk másokat is. Példákat meríthetünk a tapasztalatból. Ese­teket tudunk, amikor a szépen indult em­beri existencia megakad, sülyed lefelé. Teljes tönkremenésének (nemcsak anyagi­lag, de erkölcsileg is) kezdetét ott találjuk az első kártya-partinál És most azt olvas­suk a pesti napilapokban, hogy .még soha nem fagyott annyi kártya a fővárosban, mint az utóbbi esztendőkben. A kártyagyárak alig győzik a sok munkát, bár kettőzött

Next

/
Oldalképek
Tartalom