Harangszó, 1922

1922-01-15 / 3. szám

1922. január 15.

HARANOSZÓ.

* 21

pénzen fogadott az udvarába. Esterházy Miklóstól, akit legnagyobb ellenségének mondott, a hárfaművészét 1619. mégis elkérte egy hétre. Brandenburgi Katalin kedvéért ballet és tánc is volt az udvarban.

A művészettel Bethlen a kálvinista papok túlzott puritánizmusán is rést ütött. A gyulafehérvári templomba orgonát vitetett be, holott papjai ördögdudájának tartották s Géléi Katona püspök szavai szerint »jobb volna azokat a nagytömlőjü furolyá- kat és soJk süvoltőjű fúvókat a templomból kihányni és a kovácsok műhelyébe adni.« Anglikánus példára hivatkozva Bethlen a liturgikus éneklésnek is védelmére kelt. S a magyar zenei emlékek összegyűjtését az »öreg GraduáJban« már ő kezdte meg. >Az öregbik kancelláriáján levő jókezü deákkal regál papirosra öreg betűkkel leiratá, igen szép aranyosan be- kötteté, tábláit az szögleteken ezüsttel gazdagon megboglároztatván, az felnyitó felét megkapcsoztatván, az oldala közepire két felől az maga címerét szögeztetvén.« íme ily gonddal készült, féltett kótáskönyv volt ez, mint hajdan Nagy Gergely pápa Hymnariuma, melyet Péter templomában Rómában az olUrhoz láncolva őriztek.

»Harmonice canerel« — adta ki Bethlen a parancsot, hivatkozván a szász diákok példájára, kik összhangban és magyarul énekelték előtte a »Vater Abraham« éneket. S midőn kántora, Bánfibunyady András azzal menté magát, hogy a magyar nyelv nem alkalmas a »motétás énekre«, leszidta és elmozdítással fenyité meg. Papjai ellenvetésére, hogy az énekreform nem a fejedelem dóig*, Dávid királyra hivatkozott, aki zsoltárokat irt az éneklőmesternek.

Még faragott képét, angyalok és az apostolok szobrait is bevitte Bethlen a kálvinista templomba, ezekkel diszíttetvén egy új szószéket. De arra már ö sem volt eléggé hatalmas, hogy papjai erről prédikáljanak. Üresen állott az új szószék, használták a régit. S a fejedelem halála után Sculteti udvari orvos tanácsára leszedték, kivitték a szobordiszítménye- ket és elásták a földbe.

Virágzásnak indult Bethlen pártfogásával az építészet is Szalárdi krónikája szerint; »Sok voina elő- szárnlálni az építésben való telhetet- lenségét.« Oiasz-, Német- és Lengyel- országból hozatott kőműveseket és szobrászokat. Nem csak várakat, bástyákat, hanem palotákat is épített

Gyulafehérvár puszta hely volt, ő fejedelmi székhellyé varázsolta. Palotája kívül »olasz fokos« volt, belül pedig különbnél különb szép képirá- sos, aranyos és mészmetszésbeli (slukkoműves) menyezetekkel és velencei drága kárpitokkal megékesítette, melyekben holmi római és Julius császár históriái voltak csudálatos szép mesterséggel szőtetve. És így építkezett Radnóton, Alvincen, Balás- falván, Bogarason és Váradon. Fehér- várott forrásvizet vezettetett be a nyugoti hegyekből. Vajdahunyadon a Bethlen-bástyát építtette. Munkája itt közvetlenül érintkezett Mátyás királyéval.

De minden művészet és tudomány mellett a műveltség igazi koronájának, minden erény igazi gyökerének és kutforrásának mégis Isten félelmét, a vallásos hitet vallotta. »A nagy Isten tiszteletéhez való nagy érzelme,« ez volt Bethlen lelki nagyságának is a titka, ö imádsággal kezdte és vé- vezte a dolgát. Térképes könyvének a szélére imádságot írt, melyben arra kéri a seregek Urát, hogy minden utaibsn az ő nevének tisztességére és hazájának javára szolgálhasson. Hadjárataiban nem csak parádéból hordozta magával a bibliát, hanem azt huszonhatszor el is olvasta. Ebből meríté a veszély pillanatában is a nyugodt lelket: Rebus in arduis

aequam servare mentem. Rhédey Ferenc vezérének írja a nehéz próba idején: »Megsegít az Úr Isten bennünket, ha százezer is az ellenségünk; de csak Istenünkben bízzunk, nem kell tőlük felettébb félnünk. Dominus est illuminatio mea et fortitudo mea, quem timebo, — ezt mondja Szent Dávid. A nikolsburgi béke évében Pozsony előtt, mikor egy golyó a feje mellett repült el és barátai vigyázatra intették, azt feleli: a fejedelmek életét Isten őrizi. Ugyanekkor 1621 nyarán tiz prédikátor volt a táborában és mindennap 28 helyen megütötték a dobot prédikációra és könyörgésre. Akár csak Gusztáv Adolf istenfélő seregét látnánk magunk előtt.

Szerette a vallásos műveket. Szenei Molnár Albertiéi lefordíttatja Kálvin Iostitutióját (Hanau 1624). »Gyakorta való buzgó könyörgést« kezdetű énekünk szerzőjének is ót tette meg a hagyomány. Protestáns egyházáért kész volt minden áldozatra. Protes- láns kultúrára alapítá Erdély boldog aranykorát. A lelkészeket munkatársainak tekinté. Összes papjainak és mind két ágú utódaiknak nemesi kiváltságot adott, hogy így gyarapítsa

a megfogyott művelt nemes közép- osztályt. »Arte et Marte« — adta nekik a nemesi jelszót. Ezért mondhatta legutóbb Ravasz László püspök, hogy Erdélynek minden valamire valő köznemesi családja ősként egy-egy református papot tisztel. Alvinczy Péter jeles kassai pappal bizalmas hangon levelez. Tanácsát politikai ügyekben ts meghallgatta.

Vallásos, buzgó, de soha sem volt türelmetlen. A vallásban első sorban az ethikai tartalmat és szociális erőt nézte nem a dogmákat. (Pokoly, Érd. t. 104.) ó a jezsuitákat is megtűrte és Káldy György tudós jezsuita bibliafordítását 1000 forinttal segélyezte. Kancellárja Péchy Simon a szombatosok főembere volt. »Kálvinista ugyan, mondja róla az 1620. évi jelentés, de nem gondolkodik rosszul a lutheránus hitről.« Az innovációs törvénnyel a Concordia Formuláját eltiltotta ugyan, de ezt az Ágostai Hitvallás védelmére tette jóhiszemü- leg. Heidelbergbe járó diákjainak Pareus Dávid tanárt ajánlotta, aki irenikus irányával a protestáns uniót szolgálta. Ilyen lelkületű volt legbizalmasabb papja Alvinczy Péter is, aki Kassán elfogadta az Ágostai Hitvallást, ostyával osztotta az űrvacsorát, megtűrte az oltárt s tiltakozott a kálvinista vagy lutheránus név ellen, mert ő »egy igaz biblica reli- giónak« mondá a maga vallását. Bethlen tudta s éppen ezt a közvetítő irányát becsülte igen nagyra. Bethlen nagy nemzeti céljai kizárták a fele- kezetieskedést. ő a katholikusokkal is vallási védő szövetséget akart. Az anabaptistákat mint jó iparosokat telepíté le Alvincen és törvényt hozott számukra. Védelmébe vette a zsidókat is.

Vallásos hitének megfelelő volt erkölcsi élete is. Tiszta puritán jellem, a keresztyénség igaz humanizmusa által áthatva. Nem csak a szegény diákok tápláló dajkája, hanem egész népének is pásztora és gondviselő atyja. Elődei zsarnokok voltak, ő mindig kész a törvény szigorát nagylelkűséggel enyhíteni. »Eddig egy, nemes embert is meg nem ölettem« — mondhatta 1621-ben, amikor ez nagy szó volt. »A megtérő bűnösökért halt meg Krisztus Urunk« — írja levelében és ő is megbocsátott. Nagy ellenségének Pázmány Péternek is, mikor hallja, hogy beteg, javulást és a haza javára hosszú életet kíván,

Családi élete Károlyi Zsuzsannával boldog és tiszta. Beteges, szelíd hitvesét a legnagyobb gyengédséggel