Harangszó, 1922
1922-06-04 / 23. szám
1922. június 4 HARANQSZO 189 A Harang szó** arra kéri minden olvasóját, hogy ismertesse, terjessze azt minél szélesebb körben, szerezzen neki új barátokat és jóakarókat. A nagyító üveg. Egy nagyon szabadon gondolkodó úr találkozott a gyülekezet lelkészé vei és a napi eseményekről beszél getett vele. Szóba került többek közt az istentisztelet látogatása is s mert ép ezt az urat igen ritkán látta a lelkész a templomban, meg sein állhatta, hogy finom előzékeny módon meg ne kérdezte volna, miéit jár olyan ritkán a templomba. »Édes tisztelendő úr* — felelt amaz — nem szükség mindig a templomba járni, hiszen az Isten mindenütt jelen van s így mindenütt lehet őt tisztelni.« Erre a lelkész kiveszi a szivartárcáját, kiválogat egy szivart és keres gyufát. Meglátja est az úr, belenyúl a zsebébe s kivesz egy nagyitó üveget. »Ne keressen gyufát tisztelendő úr — jegyezte meg az úr — úgyis drága, használja ezt az üveget.« A lelkész elveszi a nagyitó üveget, oda tartja a szivar fölé az üveg gyújtópontját s a száraz dohány csakhamar tüzet fog s egy-két szippantással egyszerűen égett. »Kedves barátom — szólalt meg ekkor a lelkész — úgye a nap csak elég melegen süt s még sem lehet sugarán közvetlenül szivart gyújtani, de ha van nagyitó üvegünk, akkor igen.« »Természetes — feleit az úr — de mit akar evvel mondani?« »Azt, hogy az Isten tényleg mindenütt jelenvaló, az Istent mindenütt lehet tisztelni, de hogy a szív tényleg lángra gyűljön, álmelegedjék és tüzet fogjon, — Köszönyöin a válaszodat, szívességed, mert jó magam vagyok ez a volt valaha legény... És most jő a másik szép legény... Hej nincs párja hét faluvégén. Ollan derék az Istenadta, hogy a nadrágszíj át sem ér rajta. A képe pejg ippeg csolkolni való, cifra, mint az öreg kamara ajtó. — A szép legényt megbecsülöm, mert kedvelem. Köménymagot adok neki vacsorára, tüskés kökényágat teszek fejaljára. . . — Hallod Döme? Ez neked szól... S most jön a harmadik, aki még csak ezután lesz, avagy tán sohasem lesz derék pőrge bajuszu legény, hanem derék mokány ember... Hová mégy vele tündér liliomocskám ? — Vele megyek a pap elé I — azért van szükségünk istentiszteletre.« »Meggyőzött tisztelendő úr, ezentúl én is eljövök istentiszteletre.« Dr. Tirtsch Gergely. Elesett és Rokkant Hősök Napja. Elesett és élő hőseink öntudatos tisztelete az új korszellem a fe'táma- dás előjele. Óbennük jut kifejezésre a nemzet dicsőséges múltja, az ő szenvedésükből fakad új nemzedékünk lelkesedése, harci ereje, mely kell, hogy feltámassza a régi dicsőséges nagy Magyarországot. Az ántánt-államok és a német nemzet-elesett hőseik emlékét éven- kint fenséges ünnep keretében ülik meg, melyben társadalmi különbség nélkül versengenek, hogy minél fényesebb és az elesett hŐ3ök emlékéhez méltóbb legyen, míg elesett hőseik hátramaradottjai és csonka hőseik iránti hálájukat fényes paloták és számtalan egyéb jóléti intézmény hirdeti. A magyar vitézség és dicsőség elesett és élő hős vértanúi iránt nemzetünk kegyeletét és háláját nem ró- hatja le oly mértékben, mint a gazdaságilag erős nemzetek, de szent kötelessége az elesettek emlékére az év egy napját szentelni, mfg az élő áldozatoknak, ha nem is fényes palotákban, de legalább szerény haj'ék- ban biztosítani a megélhetést E szerencsétlenek sorsán az állam- hatalom a rendelkezésére álló anyagiakhoz mérten erején felül törekszik könnyíteni; e nagy munkája azonban csak akkor lesz eredményes, ha eme cél elérésében a magyar társadalom erkölcsileg és anyagilag támogatja. rebegte a leány pírban lángoló rózsás arccal. S akkor már Petykóék a küszöbnél morogtak jócakát. — Hé, Döme, ne szalaggy any- nyira, súgok a füledbe egy jó tanácsot ! — állította meg Gergő a kérő legényt. — Gyere, Döme, ne állj meg vele, mer’ csak bolondot űz belőled a vén róka, — rándított Petykó a társán. — Tudod, öcsém, csak azt a jó tanácsot akarom a lölködre kötnyi, amit még a megbódogót szegény öreganyámtól hallottam, tanótam, hogy ha valahova kérőbe mégy, kérőd azt az utat, merre a kanász hajtja az állatjait legelőre, mer máskép nem jársz szerencsével... A társadalom kötelessége tehát leróni a nemzet kegyeletét és háláját elesett hősei iránt és a nyomortól mentesíteni azokat, kik dicsőséges harcaikban a harcmezőn vesztették életüket, testi épségüket, munkaképességüket abban a megnyugvásban, hogy a nemzet nem feledkezik meg szent kötelességéről, a rokkant hősök és hátramaradottak istápoldsáról. Ez okból a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége a m. kir. kormány jóváhagyásával és támogatása mellett f. évi június hó 4 én és 5-én gyüjtőnapot rendez a »Hadirokkantakat, özvegyeket, Árvákat Foglalkoztató Otthon« létesítésének céljából. Az »Elesett és Rokkant Hősök Napjá«-t hazafias kötelessége a nemzet minden egyes tagjának a legmesszebbmenő szeretetteljes, megértő anyagi és erkölcsi támogatásban részesíteni, mert nemzetünk jövője, megmentésének kútforrása, a nemzeti hősök tisztelete, a jelenben pedig a világháború élő áldozatainak megmentése. Olvassuk a bibliát! Vettél-e Szentleiket? Jun. 5. Lukács 11.5—n. , Venni csak olyat lehet, ami kapható. Az Úr Jézus ügy látja, hogy az Atyánál alig van valami kaphatóbb, mint a Szentlélek. Kapható, mint a napsugár, sőt kaphatóbb annál; kaphatóbb, mint a mindennapi kenyér. Biztatott sok mindenre, de egy kérésre sem biztat olyan határozottan* mint arra, hogy merj Tőle kérni Szentlelket. A kérésnek is, a vételnek is lesznek egy s más feltételei. Legalább barátságos viszonyban kell lenned már Istennel, hogy kérhess; hajlandónak kell lenned a fiúi viszony felvételére, hogy kaphass. De ezek a feltételek egyáltalában nem árak a Szentlélekért és eltörpülnek ama csodálatos tény mellett, hogy a Szentlélek kapható. Jun.- 6. Cselekedetek 19. í—í. Ha a Szentlélek kapható, akkor kétféle emberek vannak: olyanok, akik már vették s olyanok, akik nem. Olyan nagy különbözést jelent ez, hogy a rongyos ruháju, a műveletben, a fekete bőrű ember nincs oly messze a jó öltözetű, művelt európai embertől, mint amilyen messze vannak egymástól azok, akik igennel felelhetnek a felvetett kérdésre, azoktól, akik csak nemmel. A különbség nem abban van, hogy egyik ember vallásos, másik vallástalan. Igen buzgoikodó vallásos lelkek, nem mernének igennel felelni. Nem is azt kérdezném én? Vettél-e Szentleiket? Hanem azt, hogy kértek-e már? Jun. 7. Cselek. 8.9—24. Ez a Simon megbélyegzett például szerepel az emberek nyelvén, voltakép azonban sok mai keresztyént fölülmúl. Neki felkeltette figyelmét a Szentlélek. Nemcsak pünköst táján, máskor is sokan szeretik zengedezni a
