Harangszó, 1922
1922-01-15 / 3. szám
1922. január 15. HARANQSZÓ. 19 Pozsony és a korona gyorsan jut keiére. Besztercebányán 1620. király- lyá választják. A lelkes ifjú Thurzó Imre kiáltja ki: Vivat rex Gabriel! Sürgették a koronázást is, de bölcs önmérséklettel elhárftá. Talán itt volt az egyetlen érzékeny jelenet életében. Erős lelke ellágyult. A templomban a Te Deum éneklésekor könny csillogott szemében. Eszébe jutott, hogy húsz év előtt Kassán nem talált senkit, aki neki száz tallért kölcsön adott volna. Bethlennek már első támadása döntő hatású volt. Buquoi és Dam- picrre már Prága körül szorongatták a cseheket. De Bethlen hírére Ausztriába futottak vissza és Csehország fels»abadult. Kellett akkor a magyar a cseheknek. Bethlent a királysággal is hitegették Két levélben 28 pecsét alatt offerálták magukat. Markő vajda azzal jött vissza a követségből, hogy Bethlent fogják megválasztani. És ha a csehek akkor nem Pfalzi Frigyest, a gyarló téli királyt hívják és koronáz» ák, hanem Bethlent; s ha ez megérheti Gusztáv Adolfnak, a hó- kiráíynak partraszállását: Európa térképe bizonyára másként alakul úgy vallási mint politikai tekintetben. Frigyes cseh király azzal honorálta Bethlen érdemét, hogy újszülött fiának keresztelőjére ót hívta komának. Királyság helyett a komaság 1 Ez a csere alig ragadta el Bethlent. De fékezte becsvágyát, maga helyett a fiatal Thuraót küldte el a prágai paszitára, akit akkor ott nagyon megbecsültek. Egykorú festmény örökíti meg a lake mát Thurzó képével és nevével, letagadni nem lehet. Benes és Maszaryk urak ezt már elfeledték. Esdó tekintet volt a válasz: — Ne bánts! Most minden szó, minden hang, még a tiéd is zavar... Álmodom... Hogy tudtak könyörögni azok a hosszú, selymes pilláktól árnyékolt sötétló szemek! Jobban, mint a legbeszédesebb ajak. Anyuci a drága, a jó dehogy bántotta, nem is akarta, egy szót se szólt többet, inkább, mikor vége volt az ebédnek, kiment, hagyta, hogy egyedül lehessen levelével, gondolataival a leánykája. Hiszen régen bár, de ő is volt leány s nem feledte el, mint a legtöbb anya, hogy mi az: ifjúnak lenni ? 1... A szobában újra csettent a kis olló eggyet, kettőt, hármat... és a felvágott borítékból előkerült a levél... A kedves levél 1... És hej, az uj komára a téli királynak és a cseheknek hamar volt ismét szükségük. A végzetes fehérhegyi csata előtt Bethlen 5000 magyar vitézt küldött a csehek táborába Bornemisza János és Kornis Zsig- mond vezérlete alatt, akiket ott együtt ért a katasztrófa. Kancellárját, Péchy Simont is újabb 5000 kopjás lovassal küldte oda Pozsonyból. De ezek megkéstek, mert a császáriak és a liga váratlanul korán támadtak. A végzetes csapást Bethlen el nem háríthatta, mert öt magát is itthon foglalták le a dunántúli harcok. Dunántúl rónái kétszer látták a fejedelmet. 1619 őszén járt itt először. Bécsből jött és nov. 30-án vonult be Sopronba. Thurzó Imre és Széchy György is vele volt. A patríciusok és polgárok bezzeg nagy gonddal díszítették a várkapu felett a magyar címert. Még azon is tanakodtak, hogy kell-e feszület a kettős keresztre. Másodszor pedig 1620-ban már mint választott király jött Haimburgból Sopron és Kőszeg felé. Ekkor Szombathelyen ütött tábort s innen rándult ki Thurzó Imrével Rohoncra, ahol Batthyány Ferenc és neje Lobkovitz Poppel Éva, a megmagyarosodott buzgó evang. nő, Zrínyi Miklós nevelőanyja, most tették le a hüségi esküt s fejedelmi vendégüket fényesen megvendégelték. Bethlen és Thurzó később is nagy tisztelettel leveleztek Batthyánynéval. Okt. 10-én hagyta el szombathelyi táborát Pozsony felé tartva, amelynek ostrománál most esett el Dampierre. De nem sokkal ezután vette Bethlen a fehérhegyi csata hírét, mely a magyar Protestantismus ügyére is végzetessé vált. Az ablaknál világosabb volt, ott olvasta. Ahogy felére ért, leült a pamlagra és elnézett a kezében tartott levél mellett. Végigálmodta az eddig olvasottakat. Pihent. Mert nem jó a szépet se felhabzsolni egyszerre, kicsinyenként több, igazibb örömöt okoz. De oly jó a kedves levél fele- útján szünetet tartani, megismételni a szívbe fészkelt szavakat, eltűnődni a jelentőségükön és azután olvasni tovább. a másik felét s a legszebb részét: a végső sorokat, melyek a legbeszédesebbek. . . Nem zavarta senki, nyugodtan álmodhatott. Soká álmodozott. Minden mondatot külön elolvasott s a végére érve újból elölről kezdte, mégegyszer végigolvasta az egészet. Akkor felállt, ajkán kihasadt a napsugár: — De szép az élet! — kacagták raCollalto gróf és Esterházy vezetése alatt megkezdődik a boszuló hadjárat. Aki Bethlenhez pá/tolt, az most bűnhődött. Az Esterházy csúfolta »három gyermek* közt Rákóczy és Thurzó mellett a harmadik lelkes ifjú Nádasdy Pál volt, Sárvár ura, Vasmegye főispánja. Ennek viruló városát, Csep- reget, az evang. műveltség fényes központját, a Pázmány és Balásfi müveiből ismert »eretnek fészket* dúlták fel legkegyetlenebbül. Ennek is most háromszáz éve. Az 1223 névtelen halott között mint vértanú esett el Zvonarics Imre csepregi esperes, Pázmány ellenfele, egyházunk egyik legnagyobb tudósa. A sok veszteség között Bethlen művelt lelkét talán az sebezte legmélyebben, hogy ily régi kultúrközpont is elhamvadt. És így járt volna a magyar protestantizmus többi őrhelye is. Mutatja a cseh példa. Iszonyú volt a cseh ellenreformáció. Az ország szine-java, huszonheten vérzettek el Prága piacán, köztük a magyar Jeszenszky. Drago- nyosok, poroszlók fanatikus papokkal voltak a térítők. Mágnásaink ettől ijedtek meg. Nem Pázmány Kalauza, hanem Tilly és Wallenstein fegyvere, a cseh ruha és saru réme adott más fordulatot hazánk egyháztörténetének. Hazánkat mégis Csehország sorsától Bethlen mentette meg a nikols- burgi békével. Mikor Érsekújvárnál a másik császári hadvezér, Buquoi is elesett, Perdinánd is hajlandó lett a békére. A morva Nikolsburgban, Ditrichstein bíboros érsek várkastélyában tanácskoztak a követek A fiatal buzgó Thurzó Imre, a wittenbergi egyetem egykori rektora, György nádor és Czobor Erzsébet fia, a békegyogó szemei. . . És elfeledte a megunt, szürke hivatalt, ahol komiszak a férfiak; a fiatalabbak éhesen néztek reá, mint a mosol)gós, piros almára, amelybe olyan jó volna beleharapni...; az idősebbek pedig kiálhatatlanok, akiknek semmi sem tetszik; de mégis hivatalba kellett járni, mert ő, a fiatal, törékeny, fehér leány kereste meg a mindennapi kenyeret.. . A levelet betette egy kicsinyke, illatos dobozba és, mint erdők mélyén a vadgerle-madárnak, pici-piros ajkán felbúgott a dal, amely tudtul adta anyucinak, hogy semmi rossz, de sok minden jó volt írva a levélben... És mikor csöndbe csuklottak a meleg, búgó akkordok, az édesanyja még akkor se ment be a szobába, mert tudta, hogy most íródik
