Harangszó, 1922
1922-05-14 / 20. szám
164 HARANGSZÖ. 1922. május 14. KORKÉPEK. «■amiiniiiamraMaifMaMtMuimintMiiiiiiMimiiiiiiaMMtiiaiiiiii» Karcolatok a hétről, Gorkij Maxim, a hírneves orosz író, aki már sok év óta, egykori nagy olvasóközönségének jogos sajnálatára, teljesen abbahagyta az irodalmi alkotást és az utóbbi években Leninék bolsevista rendszerének tett jobb ügyhöz méltó szolgálatokat, most könyvet írt Oroszország és a világ címmel, illetőleg hárman írták közösen a könyvet: Gorkij, Gerhardt Hauptmann és Frithjof Nansen, a sarkutazó. Gorkij ebben a könyvben nagyon pesszimisztikusan nyilatkozik Európa sorsáról és a következőket mondja: — Az átkos háborű után elvesztettem hitemet Eprópa géniuszában. Úgy tűnik fel előttem, hogy szíve tévúton jár, halálrasebzetten és elfajult agya zöld tajtékká válik. és befecs- csenti mérgével mindazt, amit azelőtt emberinek és emberi kötelességnek tartott. Emellett Európa mégis az egész világ teremtő energiájának központja. Mint a nap, Európa is a világ minden tájára küldi bátor gondolkodásának, tudománya és művészete áldásának és csodákat teremtő technikájának gyújtó sugarait. De most, azt hiszem, Európa elvesztette erkölcsi tekintélyét és kulturális értékeinek nagyságát. Minden arra a feltevésre vezet engem, hogy idegen- fajú tömegek kívülről jövő nyomása és a belső anarchia kirobbanása, a felgyülemlett kapzsiság, irigység,rosszakarat és bosszúvágy eredményeké- pen egyszerre érvényesül s végét veti Európának. Hogy mit kellene tenni ennek a végromlásnak elkerülésére, erről Gorkij nem ír. Mi azonban tudjuk, mi volna erre az első lépés: Gorkij bolsevista barátainak Oroszországból való rögtöni és végleges kisöprése. Visszhang a Soproni Evang. Líceumi Diákszövetségnek egyetemes soproni evang. líceumi érettségi találkozóra hívó szózatára. Midőn világhódító Nagy Sándortól azt kérdezték, hogy kit szeret jobban: szülőit, vagy pedig nevelőjét, akkor v felelte, hogy nevelőjét jobban szereti, mert életét szülőitől nyerte ugyan, de nevelője tanította meg arra, hogy miként kell életét bölcsen használnia. Ebben a nyilatkozatban sok igazság van kimondva. Ha nem valljuk is, hogy édesapánknál és édesanyánknál jobban tiszteljük és szeretjük nevelőinket, mégis éreznünk kell, hogy a minket nevelő intézetek, iskolák iránt soha meg nem szűnő tisztelettel, szeretettel és hálával tartozunk. Éppen azért most, mikor a mi »Alma Mater« ünk a soproni evángélikus líceum egyetemes érettségi tatálkozóra hív bennünket, örömmel akarunk sietni a nevelő anyának, ennek a mi kedves iskolánknak kebelére, örülni az örülőkkel és hálával áldozni a gondviselő Istennek, ki atyai jóságával mégis megtartotta nekünk, magyaroknak Sopront és benne a mi főiskolánkat. — Viszontlátása a régi kedves osztálytársaknak, a drága iskolának, a szép Deák kútnak és a többi helyeknek, melyekhez ifjúkorunk szép emlékei fűződnek, bizony lélekemelő, boldogító lesz. Fel tehát a találkozóra!!! Nemespátró, 1922. máj. 6. Mesterházy Sándor somogyi ev. esperes. „Az Úr oltalmában“ című elbeszélés folytatása szerző hozzájárulásával ezen számunkból kimaradt. Olvassuk a bibliát! Mit vár Jézus? Május 15 János 6 3?. Nemcsak ad, — Jézus vár is. Várja mindenekelőtt, hogy a meghívóra megmozduljon a lélek. Amit vár, kevés ahhoz képest, amit ád. De fontossága egy cseppet sem kisebb. Kívánságnak nem sok. ha valaki kívánja, hogy oda menj hozzá. De gondold el, mily nagyot jelent ez Jézusnál! Nem azt várja, hogy gondolataid röpítsd el feléje. Nem azt várja, hogy menj egy szép prédikációra, hanem, hogy O hozzá. Amit vár, embereken várja, de nem emberektől. Nem azokat várja, akiket kíváncsiság visz Hozzá. Azt várja, hogy Hozzá menjenek mindazok, akiket maga az Atya adott Néki. Isten .kezéből vár minden hozzámenőt. Május 16. Máté 9.27—28. Sokan úgy gondolják, hogy a hit azok közé tartozik, amiket ad Jézus.vÁm aki végigkutatja a bibliát, sehol nem találja, hogy valakinek Ö hitet adna. Ellenben sok minden bizonyítja, hogy Jézus várja a hitet. Azt a hitet, melyet azután Ö erősít, tisztít és csodálatos dolgokra használ, de amelyet senkinek nem adhat Ő. Sokan itt hibázzak el számításaikat. Panaszkodnak, hogy nem tudnak hinni. Várják, liogv egyszer majd a hit ajándéka is kihull az Úr Jézus sok mindent adó kezéből. De azt nem lehet kikaparni onnét. Igaz, az Úr Jézus segítségére lehet a tehetetlenségeknek, de csak akkor, ha eiébb így szólsz: „Hiszek, Urain." Május 17. Máté 7.21—37. Sokan készek adni Néki, de hitetlenektől az Ur Jézus nem fogad el s nem is vár semmit. Annál többet vár azoktól, akik igazán Hittel Hozzája mentek. Többet, de nem ájuldozó érzésben, nem pirosbársony oltárterítőkben. Engedelmesség az, amit az Ur Jézus övéitől váj. Engedelmességet Isten akaratával s az 0 igéjével szemben. Akinél az Ur Jézus ezt hiába várja, akik azt mondják, hogy ők ezt nem tudják megtenni, azok egész bizton felismerhetik, hogy ők még nem az Ur Jézuséi. Naponként megpróbálhatod s bármelyik igén. Mert Ö állandó s mindenben való engedelmességet vár. De — csak Övéitől! Május 18. Máté IO.37—39. Elvárják emberek között is, — az engedelmesség tehát nem valami hallatlan dolog. Ám az engedelmesség, melyet Jézus vár, mégés hallatlan. Külön szó kell reá s külön engedelmesség : a teljes és feltétlen odaadás. Nem kíván tőlünk makulátlan múltat, de várja, hogy Érte el tudjunk hagyni, ha kell, mindent S várja, hogy Érte fel tudjunk venni mindent, amit a Néki való élet azon a helyen, ahol vagyunk, magával hoz. Nem azt várja, hogy ujjongani tudjunk, milyen jól fel lehet őt használni az életünk megszépítéséhez; hanem azt várja, hogy naponként tudjunk örülni azon, hogy elvesztegethetjük érte magunkat. Az engedelmesség próbája a hitnek. Az odaadás minda- kettőnek. Máj. 19 Máté 10.32—33. Csendes rejtetten, a titkos kamra szentélyében folyik le minden, amit tőlünk az Úr Jézus vár. De hatásaikban a rejtett dolgok átjárnak mindent s megmutatkoznak életünk felszínén. Ö maga várja, hogy úgy legyen Hogy ne legyünk efajta képmutatók, akik elrejtik a meggyújtott gyertyát. Határozottan és igen súlyos szigorral elvárja övéitől a bizonyságtevést. Nem köti ki hogy milyen ruhába járjanak, de kiköti, hogy vallást tegyen Róla az emberek előtt. Olyanok előtt is, akik nem akarnak Jézustól kapni. S nem általában valami szép lelki éizelem- röl, hanem Őróla kell hangzani a bizonyságtevésnek, s mindarról, amit tett. Arról, — hogy te érted meghalt. Máj. 20. Máté 11.29—30. Nyitott borítékban megy a meghívója, nem titkolja, hogy akinek adni akar, attól várni fog. Mit? Szolgálatot. Nagyon rossz ize van emberek közt e szónak. Hát még annak, ahogyan Ő várja a szolgálatot. Nemcsak azt, hogy adjunk Neki egy pohár vizet, hogy segítsük fel kocsira a terhét, hanem azt, hogy vegyük magunkra az Ő igáját. Várja, hogy ne csak élvezzük a Vele való együttélést, hanem vállaljuk ugyanazt a munkát, amelyben Ö áll. Nemcsak időtöltésből, hanem teljes hivatással kiki a helyen, hova állit- tatik. — Azok közt, amit vár, ez a legsúlyosabb. De akik nem rettenek vissza az igától, azok nem terhét fogják érezni, hanem gyönyörűségét s nem súlyát a tehernek, hanem könnyűségét. Aki igája nélkül akar Jézussal élni, annak az nem, de más minden nehéz lesz, mit csak tőle vár. Máj. 21. Lukács 12.35—u. Eltalálná-e valaki, hogy mit vár nfég Jézus? Valami egész különöset 1 Az Úr Jézus várja, hogy az övéi várják. Várják mint szolgák a meny- nyegzőben távol járó urukat. Felövedzett derékkal — tehát állandó szolgálatkészségben. Égő szövétnekkel, tehát szüntelen reá gondoló éberséggel. K tartó, hűséges pontos s a csak Vele való foglalkozás elfoglaltságában,— azzal a biztos tudattal, hogy egyszer csak eljön. Akik nem ismerik Jézust, el sem hiszik, hogy van valaki, aki
