Harangszó, 1922
1922-05-14 / 20. szám
1922. május 14 HARANGSZO. 163 Hlfutja a méreg a derék gyűjtőket, Fillérrel az özvegy, hogy bosszantja őket. Rárivall az egyik a szegény asszonyra, A hangjában bántó szemrehányás lobban: Nem kell kétfilléred, e nélkül megleszünk; Új harangot mi majd nélküled is veszünk Mi az az egy garas, nem ér az ma semmit Kár, hogy rablód ezzel az ember idejit. Azzal azt a kis pénzt kidobja az útra... Szegény özvegyasszony megy utána futva, De a kétfillérest hiába kereste, Az útnak porában többé meg nem lelte. S az új harang meglett. Szépen hazahozták, A falu lányai körül koszoruzták, Egész falu népe mind díszbe öltözött, S várta, hogy avassák, nagy örömök között. Együtt is voltak, mind az ifjak, a vének, S midőn már elhangzott ajkukon az ének: Hallatszott a várt szó a papnak ajkáról: Csendülj meg új harang Isten jóvoltából! Mindenki felfigyel, vajh’ milyen lesz [hangja, Szépszavu lesz-e a falunak harangja? Eltelik egy-két perc... de nem hallszik [semmi. — Itt valami bajnak kell — úgy látszik [lenni. — Húzzák a kötelét hárman is, vagy négyen, De a harang nem szól. — Ó micsoda [szégyen! Nézik a harangot, körüljárják sorba, Nincs-e talán rajta valamilyen csorba; Akármely hibáját nyomban megkeressék, S ha már együtt vannak, föl is szentelhessék. De hiába nézték, kutatták, vizsgálták, Sehol a harangnak nem lelték hibáját... De hogy mégsem szólott, eltökélték [menten: Kérjük meg a mestert ott fenn Budapesten. Kérjük meg: jöjjön le, munkáját nézze [meg S ha segíthet rajta, tüstént javítsa meg. Nézi a harangot a nagy tudós mester, Véleményt mondani ö bizony nem restel: Ennek a harangnak van egy nagy hibája, Nincsen benne mindaz, amit adtak rája; Hiányzik belőle valakinek pénze. Tán ezer talléra, tán csak két fillére S nem is ád ez hangot addig az ideig, N Mig a kimaradtat belé nem öntetik. Összesúg a sok nép, eszükbe most vették, Hogy a szegény asszonyt akkor kinevet[ték, Hogy a két fillérjét el sem fogadták, S ingerülten az út homokjába dobták. Nosza most keresni, mert amig meg nem lesz Addig a harangjuk szótalan, néma lesz. Annak zengő szavát csakis akkor hallják, Özvegyasszony pénzét ha majd felkutatják, S ha a többi közé azt is beolvasztják. Neki látnak gyorsan... munkában a ho[mok, Sürögnek forognak vének, fiatalok. S mindaddig kutatják, át meg át keresik. Mig azt a két fillért valahogy meglelik. S ahogy megtalálják fáradtsággal végre A falu népének igaz örömére, [nek: Mint egy drága kincset viszik a mester- Segitsen a bajon, mit ők úgy restéinek. S a néma harangot ahogy átöntötték Ércébe a fillért hogy belékeverték, Megtörtént a csoda — im megjött a hangja Megszólalt a falu legszebbik harangja. És szól azóta is. Az Istent dicséri, Ki a földi jókat nem egyformán méri, Aki kegyelmével tekint a szegényre S drága kincs előtte az özvegy fillére. Monda után szabadon. Magócs Károly. A Luther-Társaság Budán és Miskolcon. Irodalmi Társaságunk, a Luther- Társaság legutóbb Budán és Miskolcon irodalmi ünnepélyeket rendezett. A budai ünnepély Dévai Biró Mátyásnak, a »Magyar Luther« emlékezetének volt szentelve. Dr, Varsányi Mátyás lelkész oltári szolgálata után dr. Kovács Sándor theol. akad tanár szószéki beszédet tartott. Utána a budai ev. szövetségnek vegyeskara a »nemzeti hiszekegyet« énekelte el. A tulajdonképeni ünnepség báró Rad- vánszky Albertnek, a Luther-Társaság világi elnökének ünnepi megnyitójával vette kezdetét. Gondolatokban gazdag megnyitójában utalt a nemzeti szerencsétlenségre. De — úgymond — a lelkekben végbement rombolás a legnagyobb szerencsétlenség, mert hiszen minden egyéb ebből eredt Ezt a rombolást kell jóvátennie az egyháznak. Vissza kell adnia a hitet, a bizalmat, a raunkakedvet. Ebből a munkából akarja a Luther- Társaság kivenni a maga részét. Követve a reformátorok példáját, akik nemcsak szónoklatokkal, hanem iratokkal is terjesztették Isten országát. Igen, volt idő, és ezt büszkeséggel mondjuk, amikor a magyar irodalom azonos volt a protestáns irodalommal. Majd áttérve Dévai Biró Mátyás hatalmas alakjának jellemzésére, beszédét azzal a felemelő gondolatokkal fejezte be: A reformáció mentette meg Magyarországot a mohácsi vész után a végső pusztulástól. A reformáció adott új erkölcsi erőt ennek a nemzetnek. Nézzünk az útra, amit Dévai Biró Mátyás kijelölt előttünk és akkor azt látjuk, hogy az erős hit, a tiszta erkölcs az evangélium szabadsága adja vissza ma is egy új, az akkorinál is súlyosabb mohácsi vész után a megtépett magyarnak a szebb és boldogabb jövőt Kapi Béla püspök a Társaság egyházi elnöke »A nemzet arca« címmel szólott az Uoneplő közönséghez. Hatalmas, lelkedet ébresztő szónoklatában szembeállította a mohácsi vész utáni magyarság gondolatát és érzésvilágát a maival. Akkor az or- szággyőlés az 1542. évi II. törvénycikkben törvénybe iktatta: „A magyar nemzetet haragjában bűneiért veri az Isten. “ Farkas Andrásnak és Magyari Istvánnak prédikációiból igazolta, hogy a XVI szárad egész költészetén a magyar bünbánat, a jobb életre vágyódás határozott gondolata húzódott végig. Ma mindezeknek nyomát sem találjuk. A nemzet elveszti önmagát a politikai tusakodásokban, a hatalmi törtetésben, a szeméremérzetet és Ízlést sértő élvezetek tobzódásában. . A budai ünnepség fényét azután egyéb művészi pontok is igen emelték Az ünnepségen közreműködtek: Szántó Jenő hegedűművész, Dévényi Jenő orgonamüvész, R. Berts Mimi a m. kir. Operaház volt tagja, dr. Kesztler Ede kir. ügyész és a budai ev. vegyeskar. Budáról másnap május 1-én Miskolcra utazott Kapi Béla püspök és kísérete, a hol a város, a hatóságok, az egyházak rendkívül meleg fogadtatásban részesítették egyházkerületünk népszerű főpásztorát, a Luther- Társaság neves elnökét. A miskolci ünnepélyen Kapi püspök a területi integritás alapfeltételeit képező lelki integritás követelményeiről szólott. Kapi Béla püspök előadását megelőzőleg Geduly Henrik a tiszai kerület püspöke az ev. egyház területi integritásáról értekezett. A kárpátok ölén élő ev. egyházakat — mondotta — semmiféle trianoni határokkal megbontani nem lehet. A Luther-Társaság miskolci ünnepségein részt vett Révész Kálmán dr. református püspök is. Május 2-án Kapi Béla püspök, mint a tábori lelkészet felügyeletével megbízott püspök a templomba összegyűjtötte a miskolci ev. katonákat s Thaubinger Rezső oltári szolgálata után szent beszédet intézett hozzájuk a szószékről. Délben a püspök a tisztikar vendége volt, majd ebéd után kíséretével visszautazott Budapestre, onnan másnap Sopronba, innét május 4-én érkezett meg székhelyére, Szombathelyre. Jelenleg pedig már az alsó soproni egyházmegye gyülekezeteit látogatja. __________________________ Lé hner György ácsmester Győr, Vásárhelyi Pál utca 12.
