Harangszó, 1922
1922-05-14 / 20. szám
XIII. évfolyam. 1922. május 14. 20. szám. Alapította: K A PI BÉLA 1010-ben. Laptulajdonos: a Dnnánlóll Lotber-SzGvetség. Kéziratuk Lorászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vasvámiegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. HARANGSZO , SZERKESZTIK: ' SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. i HARANGSZO elóflzetéll ára: Cimszalagos küldéssel V« évre 88, félérre 75, egész évre 150 R. Csoportos küldéssel: */é évre 33, félérre 05, egész ' érre 130 K. Latiier-SsÖTetégl tagokaak cimszalagos küldéssel V« érre S3, félérre 06, egész érre 130 K. Csoportos küldéssel: */♦ évre 38, félévre 56, egész érre 110 K. A. joyó állama. Irta: Hamvas József. Amióta állammá szervezkedtek a családok és törzsek, érzik az együttélésnek jó oldalait, de érzik az állam- élet bajait is. Gondolkodók mindig keresték a bajok okát, sőt elmentek egy lépéssel tovább is és elmondták, hogyan lehetne egy eszményileg tökéletes államot alapítani. Ezek az eszményi államok volta- képen nem voltak egyebek, mint egy olyan megálmodott világ, amelyben az illető kor legnagyobb visszáíágai helyett éptti a homlokegyenest ellenkező viszonyok uralkodnak. Az ógörög Athénben álmodozó Piátó olyannak képzeli az eszményi államot, hogy benne ékszert, kincset, pazarlást nem tűrnek meg Mert hiszen épen a vagyon után való hajsza mérgezte meg Athént, ez volt háborúinak oka. Azt is kívánja Plátó, hogy az állam vezetésével csak a bölcseket szabad megbízni, mert szomorúan tapasztalta minden jóravaló athéni, hogy üresfejü. szájhős politikusok döntik el ez ország sorsát. Plútónak szép nyugodtan megálmodott »jövő állam« nem hozott nagyobb megrázkódtatást az emberiségre, mert tudósok olvasmánya lett, akik higgadtan fontolgatták bölcse- ségét. Annál mélyebb nyomot szántott a történelembe a jövőnek az a szenvedélyes megálmodása, ami ott született a Jordán völgyében, Izrael népének lelkében. Az a kis nép, melyet törhetetlenné és halhatatlanná tett szigorú vallásossága, kétségbeesve látta, hogy ő, az Isten választottja, olyf-.n népek rabságába került, amelyek nem vallották az egy igaz Istent és hitben, erkölcsben rosszabbak voltak náluk- nál, Üldözöttségükben, elnyomatásukban ók is vigasztalást kerestek abban, hogy nem lesz ez mindig így. Eljön majd a hatalmas Isten egyszülött fia, a Messiás és legyőzhetetlen seregével letiporja a zsidó nép minden ellenségét, aztán nemcsak felszabadulnak, de ók uralkodnak a világ fölött. Minél erősebb lett az elnyomás, annál szenvedélyesebb rajongással várták e csodálatos világfelfordulást. Ez vitte ezl a maroknyi népet háborúba a nagyhatalmú római birodalom ellen és ez okozta pusztulásukat. Jeruzsálem elpusztult és Izrael népét szétszórták a világba, de a jövendő világuralomban való hitük ma is rendületlenJézus már akkc r, mikor föllépése előtt hivatásáról a pusztában elmélkedett, átlátta, hogy az eszményi állam nem e világból való. A hatalom erőszaka nem tud új, jobb világot teremteni. Az embernek kell tökéletesedni, ha a világ ökéletesedni akar. Ezzel megoldotta i jövő államának kérdését és minucn újabb kísérlet azon bukott meg, hogy ezt nem tudta. A keresztyénség első századaiban, az üldözések szörnyű idejében, olyan szomorú volt a hívók élete, hogy a világ vérengző zsarnokaival szemben, ők is csak csodákban reménykedhettek. Az utolsó ítéletei várták napról- napra, minél retteptobb volt a jelen, annál jobban. Sóvárogva néztek föl az égre, mikor hasad meg a menny kárpitja? Mikor törnek elő lángoló pallossal az angyalok seregei, hogy kipusztítsák a bűnt és csendes boldogságot hozzanak az erény számára ? Ez a bit a zsidók Messiás-várá- sának újabb változata volt és a vége az lett, amit Jézus előre megmondott: nem a csatatereken kell győzni, hanem a lelkeken, akkor jön az új világ. A keresztyénség a lelkek fölött aratott diadalt, úgy lett úrrá a nagy római birodalomban. A győztes keresztyén egyházban lassankiot mindig jobban elhalványult az utolsó ítélet után való sóvárgás. Az uralomra jutott papság gazdag javadalmaiban nem szívesen gondolt arra, hogy ez a szépélet máról holnapra egyszerre véget érhet, azért nem is beszélt róla, inkább berendezkedett e világ vezető helyein. Kialakult egy szigorú rend, amit az egyház szentesített és vezetett. A milliók számára pedig, akiknek akkor is nehéz volt az élet, azt hirdették, hogy tartózkodásunk a földön csak rövid perc az örökkévalósághoz képest, amibe átlépünk a halál után. A test sanyargatása, a földi örömök megvetése szerzi meg a túlvilági boldogságot. Az ó eszményi államuk is a túlvilágon volt, de vele nem javították azt az életet, hanem elpusztították. A középkorban az ember nem tökéletesedett, hanem megtagadta önmagát. A teremtéskor az Isten az embernek adta a földet, a középkorkan az egyház elvette az embertől. Sok évszázados küzdelmébe került az emberi szellemnek, amíg odáig tudott fejlődni, hogy ennek az életnek igazi értékét újra meg tudja becsülni. Mert minden Isten-teremtésének megvan a maga hivatása. így megvan a mi földi életünknek is. Krisztus testben lakozott mi közöttünk. Evangéliuma a test emberének szól, hogy akik utáaa mennek, megtalálják az utat az Atyához. A reformáció visszatért Jézushoz és az ember megjavításával akarta megjavítani a világot. Ezzel kezdődik az emberiség hatalmas fejlődése, mely az utolsó négyszáz esztendő alatt többet haladt, mint azelőtt évszázadok folyamán. Ez a fejlődés egyre termi az új formákat, új vezetőgondolatokat. Az elméletek és kísérletek
