Harangszó, 1922
1922-05-07 / 19. szám
156 HARANQSZÖ. 1922. május 7. Prometheusként az egek-egébül Tüzet hoztál le, oh Költő-király; Tűz a dal, melytől a való megszépül, S méltó alakot ölt az Ideál. A te fölséges, örök Ideálod Két szentség volt: „szabadság, szerelem“; Mily édes volt e kettőt megtalálnod, Hogy boldogíts s boldog légy ideien. Tűz ég a dalban, egy isteni szikra, Gyújt, lelkesít, majd meg elandalít, Harsány szavától megreped a szikla És csalogánydalt csattog a csalit. Mint Dante fent is a mennyei körben Beatricének zeng dicséretet: Amáliádban látod, mint tükörben,4) Ragyogni boldog gyermekségedet. Etelkéd sírján minden cseppnyi könytül Gyöngyök teremnekbús elégiák; De lassan-lassan szived sebe könnyül, A Sass-fészek hív: tolnai világ. S mentél Borjádra, a Sass Erzsikével, Magatoknak választván csillagot: „Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott.“0) Mint a madár, ha nem ül ott az ágon, Megszokott meleg fészkére siet: Te az alföldi szép nagy rónatágon Csüngsz mindszünetlen, oda húz szíved Lelkedből a dalt virágként kicsalja Az emlék, mely a múltba visszaszáll, S félálomban is cséng a dajka dalja: „Cserebogár, sárga cserebogár I“ Gyermekségednek boldog hajnalára Izzó nap jött, érsz napot, égetőt: Dalod virágit szórod Júliádra, Míg hó takarja a bérei tetőt. „Szeptember végén.“ Még sejtve se véled — Bár a jövőbe látott jós-szemed — Hogy a gyászfátyolt Ő eldobja érted, Ö, kit a szíved örökre szeret. 4) Sárszentlőrincen Hittig jegyzőnél lakott PetSfi. Mittig jegyző leánya volt Amália, a „kedves lány“, kihez később „Gyermekkori barátnémhoz“ című költeményét irta. *) Borjád-puszta (Sárszentlőrinchez közel), néhai dr. Sass István Petőfi volt tanulótársának és barátjának birtoka. Itt irta Petőfi a többek közt a „Négyökrös szekér* c. költeményét, melyre mint valő dologra, a csillagrálasztás vonatkozik. Ezzel kihúzta fiókját és odanyújtotta a — Harangszót... A titkárkisasszony mohón kapta el és enyhén dekoltált blúzába rejtette. S azzal a könnyed fejbólintás- sal, mely annyira hasonlít a liliomok hajladozásához, indult is kifelé. A főnök, tőleteíhető legkedvesebb hangon szólt utána: — Miért rejti el ? Halvány pir futotta el a szép leány arcát, akár a napfényleheUe gyümölcsöt: — Hogy ne lássák... a kolléganőim ... És még pirosabb lett, ahogy hozzátette : — Nagyon kivágott... a biuzuk. Elfutott. Vagy inkább elröppent, mint egy fehér galamb... Majd lantod harci riadóra késztet Szelíd galainb-turbékolás helyett, A csatatérért ott hagysz házifészket, Zengvén: „Szép csillag a honszeretet.“ Sasként csapsz le a gyáva szolgaságra, Szárnycsattogásod halljuk, ide tart; Oldódik már a rablánc. Föl a gátra! S milliók zengik a „Talpra magyarM. Egy hang a nemzet. Főikéi Magyarország, S égig hat e szó: rabok nem leszünk 1 Bércek és rónák szerte riadozzák: Magyarok Istenére esküszünk! Szemed, Költő, a Múlt tükrébe nézett, Álmodba szép kort a Jós keze szőtt, Lelked hevité nemzeti önérzet, S előre üdvözölted a Jövőt. Közben mily szép, mily tüneményes élet! Lepergő létben élmények soka; Bár mostohán bánt a balsors Tevéled, Boldogtalan mégsem voltál soha. A sírig mélyen hű szívedbe zártad Szülőidet, értök küldvén imát, Félted az Istent, szeretted hazádat, S aki hazát szeret, Istent imád. Szabadság Hőse, Te százszor is áldott, „Egy gondolat bánt“ Téged szüntelen : „Ágyban párnák közt halni meg“ — kiáltod „Ne ily halált adj nékem, Istenem!“ Ifjúi véred ott folyt ki. — Világos! Szegény hazánkra rémes- éj borult; Rejtett sírod nem lehetett virágos, De éretted százezrek könnye hullt! Szórd a világra, most szórd el, Petőfi, Haragos lelkednek villámait! Iszonyat, mi most a szívet betölti — Magasságos Isten, nézd, mi van itt! ? Merjünk- e szólni? Nincs már Magyarország, A mi magyar hazánk s magyar hazád, Akiért egykor, kipirulva orcád, Szerelmed, éited 'mind feláldozád. Feláldozád s nincsen szavunk azokra, Kik vandalkézzel szobrod átdöfék; Tűrjünk-e gyáván, gyermekmód zokogva! Miénk a tú, a sötét bűn övék. Megfizet még az igazságos Isten, Eszköz az ő kezében mi vagyunk — Harag, némulj el, szent ünnep van itten, Él még az Isten, Rá bízzuk magunk! Míg körülálljuk. Téged ünnepelve, Százéves bölcsőd, ránk derül az ég, Te szólsz, lelkedet lelkűnkbe lehelve: Voltunk mi már, vagyunk s leszünk mi még, Míg ünnepünket miveit népek osztják, Oltsd a szívünkbe honszerelmedet: Lesz még szabad és boldog Magyarország, S dicsőn épül fel a romok felett. Épül! Alapja : jog, törvény, igazság, Mint büszke Sas, a napba nézve, láss! Jön az ítélet, veszt a veszett gazság, Nagypéntekünkre lesz feltámadás ! „Lesz!“ Czenki sírból szói a Jóslat újra, S hajnalpír tör át a vak éjszakán: Örökké nyílik Sopron koszorúja, S a koszorú Petőfi homlokán! Sántha Károly. Gyűjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására. A győri naggyíilés után. Irta: Kiss Samu. De Haller nemcsak a történelemre, nemcsak I. Frigyes Vilmos rendeletére hivat-j kozik, hogy a katholikusok elnyomatását igazolja, hanem hivatkozik burkoltan Magyarországra s a jelenre is, amikor azt mondja: „De tudnék én más országot is^ megnevezni, ahol rendeletet ugyan nénin adtak ki, mégis nagyon megnézték mindig,,< hogy katholikus volt-e, aki pályázott, vagyiy nem. Ha katholiku3 volt, lehettek akármilyen jó bizonyítványai, lehetett akármekkora^ szolgálati ideje s vele szemben egy másik >1 más vallásunak akármilyen gyönge, csak>i némileg is elfogadható bizonyítványa, ak-j- kor azt az állást „véletlenül“ a másik kapta meg.“ Micsoda téves és ferde, minden igaz-:« ságot nélkülöző állítás! Csodálom, hogy' el nem pirult, mikor ezt mondta. Hiszer éppen Haller Istvánnak kellene legjobbar tudni, aki a kultuszminiszteri bársonyszékben ült, hogy mennyire távol áll mindez valóságtól, a száraz tényéktől. Mert pld, hogy csak a Haller volt állásánál maradjunk egyénlőre, bár nincs rá tételes törvény de a szokásjog alapján közoktatásügyi mi-l niszter protestáns ember soha és semmi körülmények között nem lehet. És még aß katholikusok részéről panaszkodnak el—I nyomatásról! — Ha a kultuszminiszterül tárcát a többségi elv alapján a maguk száyi mára foglalják íe: jó; mi protestánsok -4- kisebbségben lévén — belenyugszunk. Debt akkor legalább annyit joggal megvárhat—! nánk tőlük, hogy ne beszéljenek a miat— í tunk és általunk való elnyomatásról. Vagy a po itikai téren való elnyomatásrar.i célzott Haller őkegyelmessége? E lap ha—£ sábjain politikával foglalkozni helytelel volna; azért röviden csak annyit jegyzel meg, hogy a katholikusok és protestánson közti felekezeti viszonyra teljesen közömj bős, ill. a protestantizmusra, mint ilyenrq a katholicizmussal szemben semmi előny nem jelent az, hogy a kormányzó és a je-j leniegi miniszterelnök protestáns ember Vagy talán a társadalmi és szorosabt értelemben vett egyházi életre, s a protes tantizmusnak, mint felekezetnek a kathoj likus egyházzal szemben való magatartá-j sára és álláspontjára gondolt Haller? Hog a protestáns egyházakat a kath. egyháa rovására bárminő elnyomási szándék vag^ türelmetlenség vezetné, arra sem Hailer sem senki más nem tud egyetlenegy eset« és adatot sem felhozni. De annál inkábt tudunk mi a katholikus egyház e'len. Lássunk csak néhányat a sok közül Van egy „Ne fernere“ kezdetű pápa isi dekrétum, amely a nem kath. pap előttiJij kötött vegyesházasságot, tehát ahol a születendő gyermekeket a protestáns fél nen Ígérte oda a katholikus félnek, a magya házassági törvény egyenes sutba-vetéséve törvénytelennek, közönséges „ágyasság* nak bélyegzi. Tudvalevő dolog továbbá hogy a kath. lelkész a vegyesházasokat hacsak a protestáns fél reveszálist nem ád nem esketi meg. Aminthogy a prot. kereszt anya karján sem kereszteli meg a plébá nos a gyermeket. Mert keresztanya csar keresztyén lehet. Már pedig az ő szemükben mi nem vagyunk keresztyének, hanem „eretnekek“. Jellemző erre nézve Pongráci Józsefnek katholikus egyháztörténelmi tan-1 könyve, amely 1919-ben jelent meg, amikc" a katholikusok a kommun bukása utá
