Harangszó, 1922

1922-04-02 / 14. szám

XIII. évfolyam

1922. április 2.

14. szám.

Alapította:

K A PI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos:

a Dunántúli Lutínr-Safliretség.

Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Bzentgotth&rdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

Megjelenti! minden rasárnap.

/

SZERKESZTIK:

SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

Kiadóhivatal: SZENTOOTTHÄRD,

Vasvármegye.

k HARANGSZO előfizetési ára: Cimsealagoa küldéssel '/« évre 88, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: '/* évre 33, félévre 85, egész évre 130 K.

Lnther-Szövetégl tagoknak cimszalagos küldéssel ‘/< évre 33, félévre 85, egész évre 130 K.

Csoportos küldéssel: */* évre 38, félévre 55, egész évre 110 K.

Azok a „régi jó idők!“

Ha megnehezül az idők járása felettünk ; ha meglazul a hívekben az egyházszeretet és hitbuzgőság; ha meggyéiül a buzgó templomlátogatók száma; ba vasárnaponként pajkos gyermeksereget látunk a korcsmaudvaron erkólesrontó játékba elmerülni, — önkéntelenül is így sóhajtunk fel: hol vannak azok „a régi jó idők" ?! Pedig bizony azok a régi jó idők sem igen voltak jobbak, mint a mostaniak I Az emberek akkor is csak hálátlanok, Isten jótétaményeit hamar elfeledök, a templomlátogatásban könnyen meglankadók voltak, akárcsak napjainkban. Ennek bizonyítására szó szerint ide iktatom ns. Vas vármegyének 1798-ban a kath., evang. és reí. egyházakhoz kibocsátott következő szigorú renáeletét:

»Hogy az napról-napra jobban elterjedő tolvajlások, melyek leginkább a rósz neveléstől veszik eredettyeket, hátráltathassanak, szükségesnek tar-, tóttá ezen T. N. Vármegye a következő rendszabályokat kiadni, melyeket valamint a Római katholica hitben levők, úgy a Protestánsok és Reformátusok is megtartani kőtelessek legyenek.

1. Hogy azon Helségekben, mellyek- ben Oskola mester találtatik, Eő Föl- ségének kegyes pararcsolatya szerint az Szülék gyermekjeiket, legfőképpen téli időben, Oskolába jártassák, azokat pedig, kik elmulatni tapasztaltainak, az Oskola mester vagy helség- beli plebánus ur megintsék, ha az intés nem fog használni, az proces- sialis Biró urnák bévádoltassanak és az által érdemesen megbüntettessenek.

2. Mind azon gyermekek, mellyek még oskolában járnak, mind pedig azok is, kik már az oskola járást elvégezték, Vasárnapokon és más innepeken regvei az szent misére, délután pedig az lelki tanításra elmenjenek. Hogy ha pedig némelyek elmaradni fognak, azoknak szülei a végett megintessenek; az Intés nem használván, hasonlóképpen megbüntettessenek.

3. Minthogy pedig az Ifjúság leginkább az öregeknek példáit szokta követni, azon okbői az szüléknek meghagyattatik, hogy Innep és Vasárnapokon necsak gyermekeiket küldjék el a lelki tanitásrá, hanem magok is elmenjenek; az lelki tanításon, melyre nékiek is szükségjük vagyon, figyel- metessen jelen legyenek é«3 cdaívsza is atyai kötelességek sierint gyermekeiket Isteni félelemre és más jó erkölcsökre oktassák.

4. Több izbeli tapasztalásokból világos, hogy mind az Üregek, mind pedig az ifjak leginkább azért szoknak az Lelki tanításból elmaradni, mivel az Ifjak nyári időben ebéd után mindjárt az marhák őrzésére elkül- dettetnek, az öregek pedig vagy gyűlésekben járnak vagy pedig az korts- mákon tántzolnak, isznak, esznek és máskép dombéroznak, kemény büntetés alatt megparantsoltatik, hogy mindaddig, mig délutén az isteni szolgálatnak és lelki tanításnak vége nem lészen, sem az gyermekek az marhák önzésére el ne küldettessenek, sem az falukban gyűlések ne tartassanak, sem pedig az kortsmákon tántz vagy musika ír eg ne engedtessék.

5. Parancsoltatik az is, hogy minden Helségekben az a szokás beho- zattassék, hogy Innep és vasárnapokon, mihelest az első harangsző adat- tatik, mindjárt az pásztor gyermekek marhájokat haza hajtsák, az isteni szolgálatra és lelki tanításra elmenjenek, azoknak végével pedig az marhájokat ismét kihajtsák, vagy pedig a helységek egy közönséges pásztort fogadjanak, hogy az által az gyermekeknek alkalmatosságuk ne lehessen kinnt a legelőn tsintalanságokat és más egyéb illetlenségeket tanulni, vagy ha épen közönséges pásztort nem tarthatnának, az a rend hozat- tassék be, hogy Innep és vasárnapokon az marhák bizonyos számú gyermekek által őriztessenek, a többiek pedig oda haza maradjanak és az isteni szolgálatra elmenjenek 1«

Hogy lett-e ennek a szigorú rendeletnek valami foganatja, nem jegyezte fel az illető krónikás. De hogy ilyen rendeletre ma is szükség volna, azt hiszem senki kétségbe nem vonja.

A falusi gyermeknevelésnek legnagyobb hátramozdítója, hogy ne mondjam átka, ma is az ú. n. pásztorkodás. Ahol közös legelő nincs, — pedig vajmi kevés helyen vanl — ott a falusi gyermekek jő része, az esztendőnek majdnem a felét, marhaőrzésben tölti. Alig várják, hogy a vizsga meglegyen, — emiatt sokszor sietni is keli a vizsga megtartásával!

— a ládafiába vándorolnak a könyvek, a mezőre, a marhák mellé az iskolásgyermekek I Ott élnek, felügyelet, ellenőrzés nélkül egész bekötésig. Lehet gondolni, mik mennek ilyen felügyelet nélküli pásztorgyermekek között I Minden, csak jő nem. S valóságos Isten csodája, hogy az ilyen »vadon« élő gyermekseregből még több börtöntöltelék nem leszl Templomnak szinét sem látják; tanítást,

— még szüleiktől is — csak ritkán hallanak; a máz, melyet az iskola nagy fáradsággal rájuk csiszolt, pár hét alatt lekopik. Egy hónapi pásztorkodás többet ront rajtuk, mint amennyit 8 hónapi iskolábajárás javított! Csoda e, ha felserdülve, érettebb ésszel sem találják meg a tem-’ plom útját I sót csoda volna-e, ha 8/ő részük teljesen elztillene 1 ?...

Bizony, bizony elkelne ma is egy olyan rendelet, aminőt fentebb idéz-