Harangszó, 1921
1921-02-20 / 8. szám
58. HARANQ5ZÓ. 1921. február 20. teleíe kiveszett, az egyéni- és pártérdekek uralkodnak, ennélfogva az ország jövője felett kétségbe lehet esni, mert bajai oly súlyosak, hogy többé a katasztrófa kikerülhetetlen.« A megjósolt katasztrófa közeledett, jött a törők, nem volt, aki feltartóztassa: a nemzet főurai, vezérlői védelmi készületek helyett viszálykodással vagy vigalmakban kéjelegve töltötték idejüket. A természet rendje szerint el kellett következni Mohácsnak, a bánökre a bánhődésnek. Clkövetkezett ... Azon kevesek közül, akik a mo hácsi csatából elmenekültek, volt Brodarics István, II. Lajos király kancellárja, seerémi püspök s kora »gyászos« történetének Jele» írója. Mit mo«d ő, a szemtanú és magyar ? — lássuk: >A mohácsi ütközetet követő napon mindjárt a győzödelmes törökök nem emberi, hanem fenevadhoz hasonló kegyetlenségeket kezdettenek gyakorolni és minden eleikbe akadt városokat és falvakat felgyújtottanak, azoknak ártatlan lakósaikat résszerént kegyetlenül megöldösték, résszerént keserves rabságra vitték. Az ifjabb asszonyokat és leányokat először megszeplősítették, azután megölték. A bölcsőben fekvő ártatlan, síró csecsemő gyermekeket édes szülőik szemek láttára ketté vagdalták. A serdülő ifjakat magukkal vivén, Mohamed tudományára oktatták, kik idővel édes hazájuk ellen harcoltanak. A szegény lakósok, kik életüket menteni ■wttvtniM rp A D /^1 A ««""»»« •••MIMIIM JL /\ JLV JLJl* UIIIIIIIIM iiiHmiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiaiitiiiiiiiiiiiii » Imádság. rta és imádkozta a budai Mária Dorottya- Nőegylet díszgyűlésén Horváth Arpádné elnök 1920 november 3-án. Ünnepelni óhajtó gyűlést hoztál össze jó Atyánk. Köszönjük Neked jó Istenünk, hogy a nemzeti sötét gyász idejében egy meleg fénysugárt vetettél reánk és örömünnepre hozál ma bennünket össze. Köszönjük Neked, hogy lelkészünket ide vezérelted végre közénk; áldd meg munkásságát, hogy áldás legyen az ő élete miközöttünk. Köszönjük Néked jó Atyánk, hogy megérnünk engedted hű szolgádnak, az evangéliomi költészet mesterének 80-ik születésnapjának megünneplését. Igaz hittel dolgozott hosszú életén keresztül és megadtad neki a legfőbb Jutalmat, hogy kívánták, erdőkbe, barlangokba rejtvén magukat, hogy síró gyermekeik el ne árulják őket, azokat elevenen a földbe temették. Sokan pedig éhen s szomjan elenyésztenek.« »Ezt szülte — írja tovább Brodarics — Mátyás király híres feketeseregének széjjelhányása... (1918: Lindner: »Nem akarok katonát látni!...«); továbbá: a magyar nemzetnek a Jagellók alatt minden vir- tusiról való letételt... (XX. század: hasonlóképpen); végre: egymásközött való folytonos egyenetlenkedés. . . (XX. század: ugyanaz a régi átok tépi, marcangolja a magyart)«. * # # A történetírás kétszázezerre teszi azoknak a számát, akik Mohácsnál és a többi csatatéreken a hazáért elvéreztek. Hallatlanul nagy szám volt ez akkor. Az ország egy nagy csatatér és romhalmaz volt s kiszolgáltatva hevert a koronájáért versengők lábai előtt. A jó magyarok, kiknek léte, sorsa összeforrott a hazáéval, sírjaikban pihentek, a megmaradtak közül a nemzet természetes vezérlői: a főpapok és főurak, az elkövetkezett zavaros időkben jórészt szerencse- vadászokká lettek, kisebb gondjuk is nagyobb volt a haza sorsánál, bűnre bűnt halmoztak, megvetve egy olyan uralomnak és nemzedéknek az alapját, melyben apáról-fiura szállt az egyéni érdek politikája és elvezetett késő századok múlva egy második Mohácshoz. Hűségüket, hazaszeretetüket és II. Lajos király elárvult koronáját ők ezrek meg ezrek szívéből válthatta ki nemes költészetével a tiszta érzések igaz hit alakjában Feléd szálló imáját. Álld meg jó Atyánk prot. egyházunk szeretett ősz költőjét, Sántha Károly nyug. lelkészt, adj élete alkonyán derűs, tiszta meleg örömöket, gondtalan nyugalmat; add megérnie megtiport nemzeti létünk hajnalhasadását, add megérnie Magyar hazánk feltámadását. Minket a Mária Dorottya Egyletet is, kérünk, áldj meg, segíts meg feladatunk teljesítésében, add, hogy nőegyleti munkánkban Krisztus Urunk legyen a Mesterünk. Az ó nevében kérünk, áldj meg. Ámen 1 Sántha Károly bácsinak 80-dik születésnapjára. Sejtetted-e jó előre, Kedves öreg Károly bátyám, adták el a legtöbbet ígérőnek: Habs- burgi Ferdinándnak. Soraikból alakult ki az a zömében főnemesi és csak elenyészően csekély részében köznemesi osztály is, a régi mellett és ellen egy új, melyet a Habsburgok a saját képükre formáltak át teljesen, reája sütve a hazafiatlanság messziről felismerhető bélyegét. Ez a dinasztikus osztály a császári aranyak fénye után igazódott, a haza Javával vajmi keveset törődött, hatalma, nagysága, léte, sorsa a dinasztiától függött, mely mellett önhazája ellen is kihúzta a kardját. Soraikból kerültek ki koronként a labancok, a muszkavezetők, a megyefőnökök.. . Ezzel a hazafiatlan labanc társadalommal állt szemben as a főúri és köznemesi tábor, számban a nemzet nagy többsége, de erőben, hatalomban kisebbsége, melynek életfája az Árpádházi Magyarország talajából nőtt terebélyesre, attól elválaszthatatlan volt és több mint fél évezreden keresztül borult védőn az apostoli kettős keresztre és a nemzet ősi erényeire. A mohácsi vész és a későbbi viharok léte alapját támadták meg ugyan, számban, erőben egyre fogyott, de ki nem dőlt és ki nem veszett. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy Mohács nem lett a nemzet végleges temetője. Éltek és maradtak mindvégig, akiknek érdeke, léte egy volt a hazáéval, ők a köznemes Wer- bőci zászlója alá sorakoztak s az 1505-ki országos végzeményre hivatkozva, Szapolyay János személyében Hogy a lelkünk id száll ma. Ide száll a szellő hátán? Ifjú lelked átölelni, Friss tűzénél melegedni — S hogy fel fogunk lelkünk után Mi magunk is kerekedni? Ha sejtetted, jól sejtetted, S íme látod, ide jöttünk, Szíves szóból, friss virágból Még bokrétát is kötöttünk. Forró szívvel így köszöntjük Ma betöltött nyolcvan éved’. Ünnepeljük a te kedves, I Piros-pozsgás öregséged. Mennyi hittel, mennyi szívvel, Dallal átélt emberöltő 1 Mily bájos egy ilyen ifjú Szelíd lelkű öreg költő I Ki nem is tud, csak szeretni, Meleg érzést hintve széjjel, Beragyogva földi utján Környezetét jó kedéllyel.
