Harangszó, 1921

1921-10-16 / 42. szám

XII. évfolyam. 1921 október 16. 42. szám. K«lelóa *z«rke*zt6 ♦ • kiadó: SZALAY MIHÁLY. T AraazarkeaztA: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovAazpatonára (Vtazprémme(ya), alófl- zatéal dijak, raklamAclók a HAHANQ8ZÓ kiadóhiva­talának Szentfotthárdra (Vuavármagya) küldandók. Elénzetéat elfogad minden avang. lalkéaz éa tanító. Magjalanlk mlndan va.ár­nap. HflRANGSZD EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. • zarkaaztl éa a kladáaért falalóa: CZIPOTT GÉZA •zentootthAhd (Vaavárrragya.) A „Harang.zó" alóflzatéal ára agéaz évra: Luthar- SzövetaAgl tagoknak alm- azalagoa küldéaaal 86 K, caoportoa küldéaaal 80 K, a nem Luthar-SzAvataégl tagoknak olmazalagoa kül­déaaal 8-4 K, caoportoa kül­déaaal 88 K. A „Harangazó*, tarjaaz- téaéra bafcl/t adományok­ból azórványban lakó hl- valnknak Ingyenpéldányo kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Geduly Henrik püspök egyházlátogatásai. Canonica visitatio a hegyaljai egyházmegyében. Geduly Henrik tlszakerilleti ev. püspök szeptember 19—30-ig püs­pöki egyházlátogatást tartott a hegy­aljai csonka egyházmegyében. Látni akarta a pásztor a vihar után nyáját Isten igéjével és személyes látásával fel akarta szítani az istenfélelem és hazaszeretet tüzét. Fancsal, Hernád- vécse, Újcsanálos, Arnót, Tállva, Abaűjszántó, Diósgyőr, Ormospuszta, Rudobánya, Kurittyán, Jákfalva, Sajó- kaza, özd és Miskolc evangélikusait látogatta meg. Az egyházlátogatás külsőségeiben egyáltalában nem lát­szott meg az, hogy e vidéken valaha is egyháztagadó kommunizmus volt. A régi fény és a régi lelkesedés fo­gadta mindenütt a püspököt. Lovas­bandériumok, díszkapuk, üdvözlő kül­döttségek, hatalmas néptömegek, telt templomok fogadták. Jóleső érzéssel tapasztalta mindenfelé nemcsak ebben, de a közigazgatási hatóságok s a ref. és római és görög kath. egyhá­zak vezetőinek mindenfelé megnyilat­kozó kijelentéseiből, valamint a leg­különfélébb küldöttségek üdvözlései­ből is, hogy evang. egyházunk meg­becsülésnek örvend mindenfelé. Igaz, hogy egyházunk is igyekezett méltó- képen képviseltetni magát. A püspök - kíséretében állandóan ott volt Tóth János főesperes helyettes és 3 — 10 lelkész. Igazán festői látvány volt, amikor az Úr oltára előtt ott állott a sok lelkész, középen a püspök ki­magasló, püspöki alakjával. Az egy­házlátogatás külsőségeiből bizonnyal sokáig emlékezetes marad különösen egy kép. Mikor Jákfalváról Sajóka- zára menet egy dombtetőn megállóit a menet, hogy átnézzen a közellévó, de már elszakasztott országrészbe, egyszerre csak egy lovasbandérium közelgett a kanyargós úton fölfelé. Elől három Rákóczi korabeli öltözetbe öltözött lovas, régi, aranyos lószer­számmal, a középső kezében nemzeti lobogó. Báró Radvánszky Kálmán öltöztette fel e lovasokat múzeumából. Az egyik katonás verssel üdvözölte a bajvívó Luther szellemét, a másik pedig áttárogatózta a megszállott te­rület felé magyar szívünk bánatát: Bercsényi kesergőjét. Emlékezetes lesz az a rudobányai este is, amikor bányamécsével, lámpáiéval, fáklyáival és lovasbandériummal kivonult a bányamunkásság és hitvallást tett a püspök előtt. Az egyházlátogatásnak megvolt a maga belső, egyházépítő s lélekmentő értéke is. Újjáéledt az egyház iránt való érdeklődés és ál­dozatkészség, a gyülekezeti vezetők buzgalma, de az igazi értékek, a püs­pöki igehirdetések nyomán érlelődő gyümölcsök majd csak — természe­tesen — ezután lesznek láthatók. — A hegyaljai egyházmegyében 44 esz­tendeje nem volt már egyházlátogatás. Ilerky Mihály, az inszurgensek tábori papja. Irta: Payr Sándor. • Most hát lesz protestáns tábori püspök is. Egy második Zadravecz. Mennyit küzdöttek apáink a múlt szá­zad eiején csak egyszerű tábori pa­pokért is. Az egyetemes gyűlések ten­geri kígyója a tábori papság volt. A mohácsi vész után német tábori papok voltak a reformáció első hír­nökei. Itt járt nálunk Agricola János eislebeni lelkész is, az interimek sze­rencsétlen hőse. Zrínyi Miklós mellett Szigetvár veszedelmében ott volt mint szemtanú Siklósi Miklós nagymarosi lelkész, aki emlékverset írt Zrínyi hősi halálára. Bocskay, Bethlen, Rá- kóczy tábori lelkészek nélkül soha sem voltak hadjárataikban. Thököly Imrének a hegyfalui Asbóth János és a nemescsói Aáchs Mihály, az énekköltő volt tábori papja. Miszlai András, az utolsó vajtai pap >A ko- roncói harcról« 1704-ben >a holt tetemek között való léteiében« irta gyászénekét és a »Mindenkoron ro­mol«’ kezdetű bujdosó éneket. De hát ki volt Berky Mihály?... A tábori püspökség úttörője! Néha egy tréMs anekdota a nép száján jobban fenntartja jeleseink em­lékezetét, mint a jegyzőkönyvekből szedett hosszú kivonat. Boldogult Karsay Sándor püspök urunk mondta el. Mikor meg volt elégedve a káplánjával, akkor egy-egy anekdótával jutalmazta. De hogyan volt az elmondva I Hangja átható, kifejező arcán minden izom mozgott, erős izzó szeme tűzben égett. Csupa élet és elevenség, csupa szív és lélek az egész nagy ember. A személyek és tárgyak az ő szava és gesztusa által megelevénültek. Legegyszerűbb beszédei nagy hatásának is ez volt a titka. Próbálta volna azokat más elmondani I Zábrák Dénes előadásá­ban volt valami hasonló. De Karsay- ban több a komolyság és gravitás. És hát elkezdte. Ki volt az a Berky Mihály? Hát azt sem tudja, uram öcsém ? No, szép dolog. Hát mit ta­nulnak maguk a teológián ? Berky Mihály az utolsó nemesi fölkelésen az inszurgensek papja volt. Mikor aztán itt Győr mellett Szabad­hegynél futni kezdett a magyar sereg, bizony megfutott ám Berky Mihály uram is. Már-már a füle mellett fü­tyültek el az ellenséges golyók. Ek­kor lát a mezőn egy Mária-szobrot. De ö, a lutheránus pap csak nem folyamodhatik Szűz Máriához. Protes­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom